A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-24 / 48. szám
AZ ORVOS VÁLASZOL Cukorbaj és lábápolás ,,Nemrég s nem először hallottam oly esetről, hogy valakinek cukorbaja miatt amputálni kellett egyik lábát". írja P. László k.-i olvasónk. „Jómagam csak kezdő cukorbeteg vagyok és egyelőre csak tablettával és szénhidrátszegény diétával kezelnek. Azt szeretném tudni, van-e rá mód, hogy az ember elejét vegye a diabétesz ilyen irányú végkifejlödésének." Olyan megbetegedésről van szó, amely nem gyógyítható meg, de ha a beteg és családtagjai jól működnek együtt az orvosokkal, egy életen át „kordában tartható" és alig okoz hátrányt, kellemetlenséget. A jól kiegyensúlyozott szervezet — akár tablettával. akár inzulin injekcióval kezelik az anyagcsere zavara folytán kialakult betegséget — kevésbé van kitéve a diabétesz szövődményeinek, mint annak a betegnek a szervezete, aki nem veszi komolyan az orvosi útmutatást és lépten nyomon áthágja a betegségével járó korlátozásokat, tilalmakat. Van olyan cukorbeteg, akinek alig szuvasodik és nem is lazul a fogazata, sőt, az inye sem vérzik. Egyesek kitünően látnak és szemüveget sem hordanak. Sokan kellemesen meglepődnek, hogy orvosuk jó állapotuknak megfelelően csökkenti gyógyszeradagukat. Ez önfegyelmüknek, életmódjuknak s leginkább a rendszeres testmozgásnak köszönhető. Mások ezzel szemben szemük romlására, különféle bántalmakra, fájdalmakra, általánosan rossz közérzetre panaszkodnak, ami sok esetben valóban az elhanyagolt cukorbetegség rovására irható. Az alsó végtagok erezete és idegzete csak oly mértékben s addig töltheti be küldetését, amíg ezt megfelelő állapota lehetővé teszi. Ez attól függ, mennyire támogatja működését a jó anyagellátás, az izommunka és más kedvező tényezők vagy ellenkezőleg, mily mértékben hatnak rá káros anyagok, a mozgáshiány, stb. Az anyagcserezavar folytán létrejött változások és más ártalmak elsősorban az erek és idegek károsodásához vezetnek. Ennek következménye az alsó végtagok szöveteinek rosszabb vérellátása a helyenként a csökkent hő- és fájdalomérzet. Ez azonban szorosan összefügg azokkal a hibákkal, amelyek a személyi higiénével, a láb- és körömápolással. a lábbeli beszerzésével és viselésével kapcsolatosak. Olvasónk levelében ezt is tudakolja, van-e valamifajta krém. amellyel Mikor viseljünk kesztyűt? A magyar Apor Péter szerint csak hidegben, mert nyári hőségben vagy tavaszi, őszi langymelegben kesztyűt viselni az elpuhultság jele. A görög Xenophón viszont azt vallotta, hogy télen is felesleges a kesztyű, főként férfiembernek. Meg is veti a perzsákat, akik nem átallnak kesztyűs kézzel megjelenni, tanulságául annak, hogy inkább piperköcködésre. mint harcra születtek. Az eleddig legnagyobb kesztyűkultusz a francia III. Henrik udvarában volt, ahol kesztyűben kézzel kezet fogni, de még enni is illetlenóvhatná lába börfelületét. A megelőzés vagy a gyógyítás titka nem bizonyos csodakenőcs használatában rejlik, hanem abban, hogy kivétel nélkül minden nap törődünk az annyira igénybevett, túlsúly esetén megerőltetett alsó végtag, különösen a lábfej állapotával. A rendszeres lábápolás első feladata, hogy lábunkat legalább este, lefekvés előtt 36— 37 °C hőmérsékletű vízben lemossuk. Igen jót tesz az alsó végtagnak a sűrűn váltott meleg-hideg leöblítés vagy zuhanyozás. Ilyenkor vegyük jól szemügyre lábunk egész felületét, nincs-e rajta hólyag, tyúkszem, repedés, börkeményedés, elszíneződés vagy egyéb elváltozás, amit a szakrendelésen meg kell mutatni az orvosnak. Testesebb, rokkant vagy rövidlátó ember, aki nem végezheti el önmagán e vizsgálatot, ebben ugyanúgy mint a körömápolásban más közreműködésére van utalva. Különösen a körömápolás igényel nagy figyelmet. A lábujjak körmeit kizárólag e célra fenntartott, másra kivételesen sem használt körömollóval vágjuk le egyenes vonalban. A manikűrkészlet kis, hegyes eszközeivel könnyen okozhatnánk sérülést. A fürdés vagy lábáztatás során felpuhult, elhalt képleteket ne próbáljuk erőszakkal leválasztani, mert vérző és könnyen fertőződő, de nehezen gyógyuló sérülés keletkezhet. Itt említsük meg, hogy a borotvapenge sem a lábápolás eszköze! Illatszertárban vagy patikában kapható vegyi anyagokból összeállított szert csak az orvos jóváhagyásával használjon a cukorbeteg. Igénybevehetjük a pedikűrös szolgálatát, de feltétlenül figyelmeztessük betegségünkre. A cukorbajos embernek feltétlenül naponta kell szorításmentes zoknit vagy harisnyát váltania. Lábrahúzva el kell simítani annak minden redőjét. Arról is minden alkalommal meg kell győződnünk, hogy cipőnk belső felületén nincs semmiféle egyenetlenség. A lábbeli beszerzésének külön figyelmet kell szentelni. Ne ragaszkodjunk a megszokott régi cipőhöz. Az elnyűtt párok helyett vásároljunk a láb mai állapotának megfelelőt, mégpedig lehetőleg a délutáni órákban, amikor esetleg duzzadtabb a megerőltetéstől. A cipőt próbálva ne számítsunk rá, hogy kényelmesebbre tapossuk vagy a cipész kitágítja majd. Lábbelit a lehetőség szerint napközben is váltsunk. Aki szeret mezítláb járni, igyekezzék elkerülni a sérülés minden kockázatát. Baleset és fertőzés ellen is megfelelő védekezés a szandál, papucs, vízhez meg az egyszerű toma- és strandcipő. ségnek számított. Télen, nyáron, sőt alvás közben is kesztyűt viselt akkortájt, aki adott magára. Az alvókesztyüt napközben illatos kenőcsökkel pácolták, úgy bújtak vele ágyba. Az éjjel-nappal kesztyűs francia föurakon csak egy ókori görög férfiú, bizonyos Pithüllosz tett túl hóbortban. Ő ugyanis mielőtt enni kezdett, a nyelvére húzott vékony bőrből szabott kesztyűt, hogy a forró étel meg ne égesse. Ám van a kesztyűnek dicsőbb múltja is. A lovagkorban egymás arcába vágták az urak, ez volt a kihívás jele. De ugyanez harcias urak kecses női kesztyűket is hordtak. No, nem a kezükön. A szívük felett. EMBERI SORSOK RABLÓMESE Bratislavában a Slavín és a Hegyiliget környéke, igy az itt épült házak világa is éjszakánként különösen csendes. Éppen ezt a nyugalmat használták ki az utóbbi időben a tolvajok, akik sorra törték föl és rámolták ki az utcán parkoló gépkocsikat. E környéken a legtöbben a Búdková utca fölött épült házakban élnek. Van itt több szintes családi otthon és toronyház egyaránt, és a szóban forgó domb Duna felőli oldalán most is folyik a beépítés. A már korábban épült bérházak egyikében egy nyugalmazott rendőrtiszt is lakott, aki — nyilván egykori hivatásánál fogva — egyre érzékenyebb volt a sorozatos bűncselekményekre. Annál is inkább, hiszen az ö Ladája is az utcán parkolt, és tartott tőle, hogy egyszer majd ez az egyelőre jó karban lévő kocsi is a tolvajok prédájává válik. A nyugdíjas rendőrtiszt gyakran figyelte a környéket; talán arra is számított, hogy egyszer majd sikerül elfognia valamelyik tolvajt. Ma már rendőrségi jegyzőkönyvek tanúskodnak arról, hogy a bűnözőket lelepleznie nem sikerült, bár a tolvajok egyikével szembekerült, s ezért a találkozásért az életével fizetett. A szóban forgó jegyzőkönyv tanúsága szerint a nyugalmazott rendőrtiszt felesége mondta el, mi történt azon a tragikus éjszakán; — Már éjfél után járt az idő, amikor valamiféle szokatlan zajra, recsegésre ébredtünk. A férjem az ablakhoz ment, kinézett az utcára, majd a távcsövét is elővette és végigszemlélte a környéket, de nem látott semmit. Sőt, pillanatokkal később a gyanús hangok is elhaltak. Miután percekig semmi rendkívülit nem tapasztaltunk, visszafeküdtünk. A gyanús zörejek azonban hamarosan megismétlődtek. Ekkor már úgy gondoltuk, hogy valami mégis lehet a kocsik körül. A férjem magához vette hajdan talán sohasem használt gumibotját, majd elindult megnézni, mi is történik az utcán ... Én az ablakból figyeltem. Láttam, hogy az alattunk folyó építkezéssel szemben egy fehér színű Wartburg várakozott. A közelében egy férfi állt, akit a férjem több méter távolságból meg is szólított. Az idegen erre lecsapta a csomagtartótetőt. Ezt követően a férjem a mi autónkhoz indult. Bizonyára meg akart győződni, hogy az ismeretlen nem törte;e fel a Ladánkat. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az idegen a férjem után lopakodik, majd épp abban a pillanatban, amikor már a támfal eltakarta őket, segélykiáltást hallottam. Azonnal felismertem a férjem hangját. Kiszaladtam a lakásból, hogy az utcára igyekezzek; s közben felzörgettem több szomszédot, hogy segítséget kérjek tőlük. Amikor odaérkeztem, a férjem már véresen feküdt a földön. Én is a támadóra rontottam, szerettem volna visszatartani amíg segítség érkezik, mert közben több lakás ablaka is kinyílt. A támadó ettől pánikba esett, kiszakította magát a kezeim közül és megütött, majd a földön mozdulatlanul fekvő férjemre sújtott valamilyen tárggyal. Én megpróbáltam újra lefogni a kezét, miközben ö a dulakodásunk közben azt sziszegte, hogy engem is agyoncsapl Amikorra segítség érkezett, addigra a férfi kereket oldott a hegyiligeti erdők irányába. § § § A kiáltozás, a dulakodás miatt a környéken lakók közül többen a rendőrségre telefonálón SZÁNTÓ GYÖRGY tak. A készültségi rendörjárőr és a mentökocsi is hamarosan a helyszínre érkezett, de addigra a nyugalmazott rendőrtiszt már meghalt. Az orvos megállapítása szerint súlyos koponyasérülések okozták a halálát. § $ § A nyomozati eljárás többi részletéről is jegyzőkönyvi adatok tanúskodnak. A készültségi rendörjárör bejelentésére, rövid időn belül a helyszínelők is kiérkeztek a tetthelyre. Nekik mondták el a kihallgatott tanúk, hogy az építkezési terület közelében, a támfal mellett szokatlan módon áll egy fehér Wartburg. Azért szokatlanul, mert ők — amióta megkezdődött itt az újabb építkezés — lényegében szabálytalanul, a járdaszegélyre is felhajtva parkolnak ... Reggel viszont az építömunkások szolgáltak néhány érdekes észrevétellel. Elmondták, hogy bár egész éjszaka égett a villany az építési területen, a raktár ajtaját valaki feltörte, a helyiségből eltűnt a hegesztőberendezés és több más, értékesebb szerszám. Az ominózus Wartburgot a rendőrség technikusai vizsgálták át, ahol meg is találták az ellopott eszközöket. A kocsi egyébként nem volt lopott, hanem Z. H. 36 éves kocsikísérő tulajdonában állt. Z. H.-t azon a reggelen nem találta otthon a rendőrség. A felesége csupán annyit mondott a nyomozóknak, hogy a család új Skodájával elment a kramérei kórházba, mert éjszaka, kutyasétáltatás közben kibicsaklott a bokája. Hogy miért éppen a legsötétebb éjszaka sétáltatta Z. H. a kutyát? A feleségnek erre is volt magyarázata: férje pékárut szállító autón kocsikísérő, éjjel kettőkor szokott munkába indulni, igy a kutyasétáltatást is ekkor végzi. § § § Az események ezután már gyorsan peregtek. A kórház baleseti osztályán megállapították, hogy Z. H. bokatörést szenvedett, ezért begipszelték a lábát. Ilyen állapotban már nem tudott visszaülni a Favorit volánja mögé, ezért várakoznia kellett, amíg a mentők sorra keritik a hazaszállítását. A fehér köpenyes ápolók helyett azonban a rendőrnyomozók érkeztek a rendkívül gyanúsnak tekinthető Z. H.-ért. A nyomozás azt is megállapította, hogy a gyanúsított a hivatalos jövedelmét bőven meghaladó színvonalon élt. Lakásában megtalálták a vérszennyezödés miatt kimosott ruhákat; a halott rendőrtiszt megmerevedett kezében pedig Z. H. pulóverének egy darabját. A szakértők a gyanúsított ruháin megtalálták az áldozat vémyomait. valamint a hajszálait is. „Pikantériája" az esetnek, hogy a gyanúsított az első kihallgatásakor azt állította, hogy semmi köze az egészhez. Tekintve azonban, hogy a tanúk felismerték Z. H.-t, ráadásul egy sor tárgyi bizonyíték is ellene szól, a rendőrség nem adott hitelt az ártatlant megjátszó férfi „rablómeséjének". Ezért később jobbnak látta elismerni a lopást, és azt, hogy dulakodott; bár ő — szerinte — nem tett egyebet, mint egy „véletlenül" a kezébe került csodarabbal hadonászott, azt is csak önvédelemből... Az orvosszakértők látlelete a véletlent nehezen tartja elképzelhetőnek. A vizsgálat lezárult, az ügy végére bírósági eljárás tesz majd pontot. (M-) 19