A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-24 / 48. szám

AZ ORVOS VÁLASZOL Cukorbaj és lábápolás ,,Nemrég s nem először hallottam oly eset­ről, hogy valakinek cukorbaja miatt amputál­ni kellett egyik lábát". írja P. László k.-i olvasónk. „Jómagam csak kezdő cukorbeteg vagyok és egyelőre csak tablettával és szén­hidrátszegény diétával kezelnek. Azt szeret­ném tudni, van-e rá mód, hogy az ember elejét vegye a diabétesz ilyen irányú végkifej­­lödésének." Olyan megbetegedésről van szó, amely nem gyógyítható meg, de ha a beteg és családtagjai jól működnek együtt az orvo­sokkal, egy életen át „kordában tartható" és alig okoz hátrányt, kellemetlenséget. A jól kiegyensúlyozott szervezet — akár tablettá­val. akár inzulin injekcióval kezelik az anyag­csere zavara folytán kialakult betegséget — kevésbé van kitéve a diabétesz szövődmé­nyeinek, mint annak a betegnek a szerveze­te, aki nem veszi komolyan az orvosi útmuta­tást és lépten nyomon áthágja a betegségé­vel járó korlátozásokat, tilalmakat. Van olyan cukorbeteg, akinek alig szuva­sodik és nem is lazul a fogazata, sőt, az inye sem vérzik. Egyesek kitünően látnak és szemüveget sem hordanak. Sokan kelleme­sen meglepődnek, hogy orvosuk jó állapo­tuknak megfelelően csökkenti gyógyszera­­dagukat. Ez önfegyelmüknek, életmódjuknak s leginkább a rendszeres testmozgásnak kö­szönhető. Mások ezzel szemben szemük romlására, különféle bántalmakra, fájdal­makra, általánosan rossz közérzetre panasz­kodnak, ami sok esetben valóban az elha­nyagolt cukorbetegség rovására irható. Az alsó végtagok erezete és idegzete csak oly mértékben s addig töltheti be küldetését, amíg ezt megfelelő állapota lehetővé teszi. Ez attól függ, mennyire támogatja működé­sét a jó anyagellátás, az izommunka és más kedvező tényezők vagy ellenkezőleg, mily mértékben hatnak rá káros anyagok, a moz­gáshiány, stb. Az anyagcserezavar folytán létrejött válto­zások és más ártalmak elsősorban az erek és idegek károsodásához vezetnek. Ennek kö­vetkezménye az alsó végtagok szöveteinek rosszabb vérellátása a helyenként a csökkent hő- és fájdalomérzet. Ez azonban szorosan összefügg azokkal a hibákkal, amelyek a személyi higiénével, a láb- és körömápolás­sal. a lábbeli beszerzésével és viselésével kapcsolatosak. Olvasónk levelében ezt is tudakolja, van-e valamifajta krém. amellyel Mikor viseljünk kesztyűt? A magyar Apor Péter szerint csak hidegben, mert nyári hőségben vagy tavaszi, őszi langymelegben kesztyűt viselni az elpuhult­­ság jele. A görög Xenophón viszont azt vallotta, hogy télen is felesleges a kesztyű, főként férfiembernek. Meg is veti a perzsá­kat, akik nem átallnak kesztyűs kézzel meg­jelenni, tanulságául annak, hogy inkább pi­­perköcködésre. mint harcra születtek. Az eleddig legnagyobb kesztyűkultusz a francia III. Henrik udvarában volt, ahol kesztyűben kézzel kezet fogni, de még enni is illetlen­óvhatná lába börfelületét. A megelőzés vagy a gyógyítás titka nem bizonyos csodakenőcs használatában rejlik, hanem abban, hogy kivétel nélkül minden nap törődünk az annyi­ra igénybevett, túlsúly esetén megerőltetett alsó végtag, különösen a lábfej állapotával. A rendszeres lábápolás első feladata, hogy lábunkat legalább este, lefekvés előtt 36— 37 °C hőmérsékletű vízben lemossuk. Igen jót tesz az alsó végtagnak a sűrűn váltott meleg-hideg leöblítés vagy zuhanyozás. Ilyenkor vegyük jól szemügyre lábunk egész felületét, nincs-e rajta hólyag, tyúkszem, re­pedés, börkeményedés, elszíneződés vagy egyéb elváltozás, amit a szakrendelésen meg kell mutatni az orvosnak. Testesebb, rokkant vagy rövidlátó ember, aki nem végezheti el önmagán e vizsgálatot, ebben ugyanúgy mint a körömápolásban más közreműködé­sére van utalva. Különösen a körömápolás igényel nagy figyelmet. A lábujjak körmeit kizárólag e célra fenntartott, másra kivételesen sem használt körömollóval vágjuk le egyenes vo­nalban. A manikűrkészlet kis, hegyes eszkö­zeivel könnyen okozhatnánk sérülést. A für­dés vagy lábáztatás során felpuhult, elhalt képleteket ne próbáljuk erőszakkal leválasz­tani, mert vérző és könnyen fertőződő, de nehezen gyógyuló sérülés keletkezhet. Itt említsük meg, hogy a borotvapenge sem a lábápolás eszköze! Illatszertárban vagy pati­kában kapható vegyi anyagokból összeállí­tott szert csak az orvos jóváhagyásával hasz­náljon a cukorbeteg. Igénybevehetjük a pedi­kűrös szolgálatát, de feltétlenül figyelmez­tessük betegségünkre. A cukorbajos embernek feltétlenül napon­ta kell szorításmentes zoknit vagy harisnyát váltania. Lábrahúzva el kell simítani annak minden redőjét. Arról is minden alkalommal meg kell győződnünk, hogy cipőnk belső felületén nincs semmiféle egyenetlenség. A lábbeli beszerzésének külön figyelmet kell szentelni. Ne ragaszkodjunk a megszokott régi cipőhöz. Az elnyűtt párok helyett vásá­roljunk a láb mai állapotának megfelelőt, mégpedig lehetőleg a délutáni órákban, ami­kor esetleg duzzadtabb a megerőltetéstől. A cipőt próbálva ne számítsunk rá, hogy ké­nyelmesebbre tapossuk vagy a cipész kitá­gítja majd. Lábbelit a lehetőség szerint nap­közben is váltsunk. Aki szeret mezítláb járni, igyekezzék elke­rülni a sérülés minden kockázatát. Baleset és fertőzés ellen is megfelelő védekezés a szan­dál, papucs, vízhez meg az egyszerű toma- és strandcipő. ségnek számított. Télen, nyáron, sőt alvás közben is kesztyűt viselt akkortájt, aki adott magára. Az alvókesztyüt napközben illatos kenőcsökkel pácolták, úgy bújtak vele ágyba. Az éjjel-nappal kesztyűs francia föurakon csak egy ókori görög férfiú, bizonyos Pithül­­losz tett túl hóbortban. Ő ugyanis mielőtt enni kezdett, a nyelvére húzott vékony bőr­ből szabott kesztyűt, hogy a forró étel meg ne égesse. Ám van a kesztyűnek dicsőbb múltja is. A lovagkorban egymás arcába vágták az urak, ez volt a kihívás jele. De ugyanez harcias urak kecses női kesztyűket is hordtak. No, nem a kezükön. A szívük felett. EMBERI SORSOK RABLÓMESE Bratislavában a Slavín és a Hegyiliget kör­nyéke, igy az itt épült házak világa is éjsza­kánként különösen csendes. Éppen ezt a nyugalmat használták ki az utóbbi időben a tolvajok, akik sorra törték föl és rámolták ki az utcán parkoló gépkocsikat. E környéken a legtöbben a Búdková utca fölött épült házakban élnek. Van itt több szintes családi otthon és toronyház egyaránt, és a szóban forgó domb Duna felőli oldalán most is folyik a beépítés. A már korábban épült bérházak egyikében egy nyugalmazott rendőrtiszt is lakott, aki — nyilván egykori hivatásánál fogva — egyre érzékenyebb volt a sorozatos bűncselekményekre. Annál is inkább, hiszen az ö Ladája is az utcán parkolt, és tartott tőle, hogy egyszer majd ez az egyelőre jó karban lévő kocsi is a tolvajok prédájává válik. A nyugdíjas rendőrtiszt gyakran figyelte a környéket; talán arra is számított, hogy egyszer majd sikerül elfognia valamelyik tolvajt. Ma már rendőrségi jegyzőkönyvek tanús­kodnak arról, hogy a bűnözőket lelepleznie nem sikerült, bár a tolvajok egyikével szem­bekerült, s ezért a találkozásért az életével fizetett. A szóban forgó jegyzőkönyv tanúsá­ga szerint a nyugalmazott rendőrtiszt felesé­ge mondta el, mi történt azon a tragikus éjszakán; — Már éjfél után járt az idő, amikor vala­miféle szokatlan zajra, recsegésre ébred­tünk. A férjem az ablakhoz ment, kinézett az utcára, majd a távcsövét is elővette és végig­szemlélte a környéket, de nem látott semmit. Sőt, pillanatokkal később a gyanús hangok is elhaltak. Miután percekig semmi rendkívülit nem tapasztaltunk, visszafeküdtünk. A gya­nús zörejek azonban hamarosan megismét­lődtek. Ekkor már úgy gondoltuk, hogy vala­mi mégis lehet a kocsik körül. A férjem magához vette hajdan talán sohasem hasz­nált gumibotját, majd elindult megnézni, mi is történik az utcán ... Én az ablakból figyel­tem. Láttam, hogy az alattunk folyó építke­zéssel szemben egy fehér színű Wartburg várakozott. A közelében egy férfi állt, akit a férjem több méter távolságból meg is szólí­tott. Az idegen erre lecsapta a csomagtartó­­tetőt. Ezt követően a férjem a mi autónkhoz indult. Bizonyára meg akart győződni, hogy az ismeretlen nem törte;e fel a Ladánkat. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az idegen a férjem után lopakodik, majd épp abban a pillanatban, amikor már a támfal eltakarta őket, segélykiáltást hallottam. Azonnal felis­mertem a férjem hangját. Kiszaladtam a lakásból, hogy az utcára igyekezzek; s köz­ben felzörgettem több szomszédot, hogy segítséget kérjek tőlük. Amikor odaérkez­tem, a férjem már véresen feküdt a földön. Én is a támadóra rontottam, szerettem volna visszatartani amíg segítség érkezik, mert közben több lakás ablaka is kinyílt. A táma­dó ettől pánikba esett, kiszakította magát a kezeim közül és megütött, majd a földön mozdulatlanul fekvő férjemre sújtott valami­lyen tárggyal. Én megpróbáltam újra lefogni a kezét, miközben ö a dulakodásunk közben azt sziszegte, hogy engem is agyoncsapl Amikorra segítség érkezett, addigra a férfi kereket oldott a hegyiligeti erdők irányába. § § § A kiáltozás, a dulakodás miatt a környéken lakók közül többen a rendőrségre telefonál­ón SZÁNTÓ GYÖRGY tak. A készültségi rendörjárőr és a mentöko­­csi is hamarosan a helyszínre érkezett, de addigra a nyugalmazott rendőrtiszt már meghalt. Az orvos megállapítása szerint sú­lyos koponyasérülések okozták a halálát. § $ § A nyomozati eljárás többi részletéről is jegyzőkönyvi adatok tanúskodnak. A készültségi rendörjárör bejelentésére, rövid időn belül a helyszínelők is kiérkeztek a tetthelyre. Nekik mondták el a kihallgatott tanúk, hogy az építkezési terület közelében, a támfal mellett szokatlan módon áll egy fehér Wartburg. Azért szokatlanul, mert ők — amióta megkezdődött itt az újabb építke­zés — lényegében szabálytalanul, a járda­­szegélyre is felhajtva parkolnak ... Reggel viszont az építömunkások szolgáltak néhány érdekes észrevétellel. Elmondták, hogy bár egész éjszaka égett a villany az építési terü­leten, a raktár ajtaját valaki feltörte, a helyi­ségből eltűnt a hegesztőberendezés és több más, értékesebb szerszám. Az ominózus Wartburgot a rendőrség technikusai vizsgálták át, ahol meg is találták az ellopott eszközöket. A kocsi egyébként nem volt lopott, hanem Z. H. 36 éves kocsi­kísérő tulajdonában állt. Z. H.-t azon a reggelen nem találta otthon a rendőrség. A felesége csupán annyit mon­dott a nyomozóknak, hogy a család új Sko­dájával elment a kramérei kórházba, mert éjszaka, kutyasétáltatás közben kibicsaklott a bokája. Hogy miért éppen a legsötétebb éjszaka sétáltatta Z. H. a kutyát? A feleség­nek erre is volt magyarázata: férje pékárut szállító autón kocsikísérő, éjjel kettőkor szo­kott munkába indulni, igy a kutyasétáltatást is ekkor végzi. § § § Az események ezután már gyorsan pereg­tek. A kórház baleseti osztályán megállapí­tották, hogy Z. H. bokatörést szenvedett, ezért begipszelték a lábát. Ilyen állapotban már nem tudott visszaülni a Favorit volánja mögé, ezért várakoznia kellett, amíg a men­tők sorra keritik a hazaszállítását. A fehér köpenyes ápolók helyett azonban a rendőr­nyomozók érkeztek a rendkívül gyanúsnak tekinthető Z. H.-ért. A nyomozás azt is megállapította, hogy a gyanúsított a hivatalos jövedelmét bőven meghaladó színvonalon élt. Lakásában meg­találták a vérszennyezödés miatt kimosott ruhákat; a halott rendőrtiszt megmerevedett kezében pedig Z. H. pulóverének egy darab­ját. A szakértők a gyanúsított ruháin megta­lálták az áldozat vémyomait. valamint a haj­szálait is. „Pikantériája" az esetnek, hogy a gyanúsí­tott az első kihallgatásakor azt állította, hogy semmi köze az egészhez. Tekintve azonban, hogy a tanúk felismerték Z. H.-t, ráadásul egy sor tárgyi bizonyíték is ellene szól, a rendőrség nem adott hitelt az ártatlant meg­játszó férfi „rablómeséjének". Ezért később jobbnak látta elismerni a lopást, és azt, hogy dulakodott; bár ő — szerinte — nem tett egyebet, mint egy „véletlenül" a kezébe került csodarabbal hadonászott, azt is csak önvédelemből... Az orvosszakértők látlele­te a véletlent nehezen tartja elképzelhető­nek. A vizsgálat lezárult, az ügy végére bírósági eljárás tesz majd pontot. (M-) 19

Next

/
Thumbnails
Contents