A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-24 / 48. szám
Szépre, jóra nevelni! — Miért fontos, hogy egy iskolának ennyi kultúrcsoportja legyen? — ismétli kérdésemet a gútai (Kolárovo) Pionír utcai alapiskola pionírszobájában Csémi Karolina csapatvezető. — Mi több szempontból is nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy ez így legyen. Mindenekelőtt azért, mert a kultúrával, a zenével, a tánccal, a szépirodalommal tudunk leginkább a gyerekek érzelemvilágára hatni. Sokéves tapasztalatunk, hogy érzékenyebbek, a szép, a nemes iránt fogékonyabbak azok a tanulók, akik egyegy csoport munkájában részt vesznek. Aztán meg bízunk benne, hogy akik itt, az iskolában belekóstoltak az ilyen jellegű tevékenységbe, felnőttként is folytatják ilyen-olyan formában ., . Ebben is az élet igazol bennünket, mert városunkban a kultúrtevékenység művelői, szervezői között számos tanítványunk van. De, hogy folytassam ... Sokkal biztosabb fellépésűek, magatartásukban, viselkedésükben pallérozottabbak, akik egyszer, kétszer, többször közönség elé léptek, szerepeltek. Végül, mi a szülőknek mindenképpen igazolni akarjuk, hogy a tananyagon kívül is adunk valamiféle pluszt a gyerekeiknek. Minden tanév végén a művelődési házban nagyszabású műsor keretében mutatjuk be az évi „termésünket". Az a nap nálunk valóságos népünnepély, s a szülök, hozzátartozók maguk is meggyőződnek róla, hogy érdemes a pedagógusokra hallgatni: „nemcsak kenyérrel él az ember." A tánccsopoitok, a színjátszó csoportok, a népi gyermekjátékok együttese, az énekkar műsorainak összeállítása, betanítása, a fellépések megszervezése mindmind többletmunkát jelent a pedagógusoknak, mégis szívesen vállalják a délutáni, a szombati próbákat. Az igazgatónő, Tóth Erzsébet pedig mindenben támogatja elképzeléseiket, mert vallja, hogy feltétlenül szükséges az iskolának kifelé is megmutatni, mit tesznek a nevelés, az emberformálás terén a pedagógusok. — Nálunk az utóbbi években egymás után alakultak a kultúrcsoportok, s ekkor jöttünk rá, hogy minden gyerekben rejlik ilyen-olyan tehetség, valahol mindegyik érvényesülhet. Miért hagyjuk hát veszni? Az első sikerek, helyezések a tanítóknak, gyerekeknek egyaránt még nagyobb kedvet adtak. Ma már minden délutánra jut egy foglalkozás, hol vidám dallam, hol tánclépések zaja vagy színdarabrészletek hangjai szűrődnek ki a próbateremmé alakult tantermekből — mondja az igazgatónő. A színjátszó csoport Bagitáné Kürthy Katalin irányításával évente új színdarabot tanul be. A Hamupipőke, a Sándor, József, Benedek, az Okos Zsófi, Az elcserélt királykisasszony — mind-mind nagy siker volt előadásukban. Nem titkolt vágyuk, hogy egyszer a Duna Menti Tavasz seregszemléjén is megmérettessenek. Az Ágacska nevű együttes tagjai apróságok, harmadikosok, negyedikesek, ötödikesek. Velük Nagy Erika foglalkozik és céljuk tulajdonképpen a népi gyermekjátékok felelevenítése, betanulása, bemutatása. Fontos feladatot vállalt fel a tanító néni tanítványaival, hiszen a már-már feledésbe merült gyönyörű népi kincseket mentik át a jelennek és a jövőnek. Legalábbis biztosan hiszik, hogy a jövőnek is, mert a gyerekek már most mondogatják, hogy nemcsak saját szórakozásukért meg a szereplésért tanulják a csodaszép játékokat, táncokat, dalokat, hanem azért is, hogy továbbadják saját utódaiknak. Nos, ők a sikerbe is belekóstoltak, hiszen legutóbb a járási versenyben a népi gyermekjátékok feltárásáért és gondos feldolgozásáért oklevél birtokosai lettek. Csémi Karolina népitáncegyüttese legismertebb táncaink bemutatására vállalkozik már évek óta. A csapatvezető 1955-től tanítja a táncoslábú lányokat, fiúkat régi, hagyományos táncaikra, mert neki is elsődleges szívügye, hogy népünk egykori, szép táncai tovább éljenek. így került a Tözike nevet viselő tánccsoport műsorára az üvegestánc, a rezgős csárdás, a somogyi leánytánc. Az iskolából kikerült táncosok legügyesebbjei nem is tudtak lemondani a táncolásról, s a komáromi (Komárno) Hajósban folytatják, mégpedig sikeresen, amit itt, a tanító néni megismertetett, megszerettetett velük. Most, a jelenlegi csoport sárközi leánytáncokkal és csallóközi karikázóval készül legközelebbi fellépésére. Először az iskolában meg a városban mutatják be programjukat, majd a járási táncversenyen, amelyen mindig ott szerepelnek. Ugyanez mondható el a moderntáncegyüttesről, amelynek műsorát Szabóné Jezsó Ingrid állítja össze, tanítja be. Valami egészen új és egészen különleges, amit az apróságok a színpadon művelnek. Moderntánc-részletekböl összeállított jeleneteik az iskolai élet, a gyerekek világának egy-egy érdekes epizódját elevenítik fel. Legutóbbi Nagytakarítás című műsorukkal járási elsők lettek, sőt a bártfai (Bardejov) országos seregszemlére is elkerültek. Az új tanévben pedig a vezető meg a kis táncosok ugyancsak örömmel vállalkoztak az újabb „erőpróbára". Az énekkar az idén alakult, s vezetését Kandik István vállalta. Népdalok, mozgalmi énekek, pionírdalok szerepelnek majd műsorukon. S természetesen legfőbb céljuk, hogy színvonalban, sikerben felnőjenek az iskola többi kulturális jellegű együtteséhez. Bizonyára sok szabad órát elvesz a gyerekektől a próbák tömege, a felkészülés, de mindez annyi örömet is ad, hogy még senki sem futamodott meg egyik csoportból sem. S mindez igazolja, hogy értelmes időtöltésnek tartják a táncolást, éneklést, színjátszást. Ma még csak szabadidős tevékenység ez számukra, de a csoportok vezetői úgy szeretnék, ha a továbbiakban, a közeljövőben életformájuk lenne a kultúra művelése, ápolása. Ugyanis akkor éreznék igazán, hogy pedagógushoz, nevelőhöz méltóan álltak helyt. Ebben az iskolában legalábbis így gondolkodnak . .. BENYÁK MÁRIA — Az emberek kezdetben viszolyogva nézték apróságainkat — emlékezik az igazgatónő —, miután azonban látták, hogy az utcán példásan viselkednek, s minden jeles évfordulón műsorcsokorral kedveskedünk nekik, megtört a jég: már szívesen jöttek a fiúkhoz, lánykákhoz, egyiküket, másikukat magukkal vitték, vagy éppenséggel bizonyos munkák elvégzésénél siettek a segítségünkre. Külön érdemes szólni egy csatai (Cata) szocialista vasutasbrigádról. A 17, többnyire idősebb férfi 12 esztendeje vállalt védnökséget az otthon kis lakói fölött. Azóta is rendszeresen látogatják a gyerekeket, kerítést készítettek, járdát betonoztak, magukkal viszik az apróságokat a munkahelyükre, vonatra ültetik őket, nyaranta kirándulni mennek velük... — Nekem nem volt saját gyermekem — komorodik el beszélgetőpartnerem —, régebben már neveltem egy otthoni árvát. A leány, talán nem lenne szabad elárulnom, ma már 22 esztendős, óvónő, és az intézményben dolgozik. Heti két alkalommal orvos ellenőrzi a kicsik egészségi állapotát. — A férjem is szívesen segít — büszkélkedik Kovács Mária —, de édesapám is sokat tett az otthonért. Még nyugdíjasként is nálunk kertészkedett. Az igazgatónő áldozatos munkájáért több kitüntetést kapott már. Többek között a Példás Tanító cím tulajdonosa. Kovács Mária 32 éve óvónő. Adri kukkant be ismét a helyiségbe. Most hozzám jön egyenesen. — Tetszik az új fülbevalóm? — libbend meg a haját kétoldalt —, az én Marika nénimtől kaptam ... ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei
