A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-14 / 29. szám

SEGÍT A KÖZMŰVELŐDÉS Ismét a tudományra irányul a társadalom fi­gyelme. A tudomány és a technika fejlesztésé­nek fontosságával foglalkozott Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a minap befejeződött 14. plenáris ülése, majd ezt követően 'Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a plenáris ülése is. Mindkét testület egyértelműen kifejezte: a tudomány és a technika erejét állítsuk egyre nagyobb mértékben az átalakításnak, a szoci­alista építésnek, a népgazdaság hatékony fej­lesztésének a szolgálatába. A tudományos­műszaki fejlődést tegyük az irányító és a szervezői munka központi kérdésévé, a tervfel­adatok teljesítésének az alapjává. A tudományos-műszaki fejlődés érdekében igen sokat tehet és tesz is a közművelődés. A maga sajátos eszközeivel sokat segít a Csema­­dok is. A különféle előadások, a beszélgetések és a viták, amelyeken a közművelődés dolgozói megértetik a gazdasági vezetőkkel egyetértés­ben kialakított intézkedések célját, sok eset­ben alapvetően meghatározza, hogy egy-egy közösség hogyan viszonyul a munkához, nem utolsósorban a tudományos-műszaki fejlődés­hez. A tudományos-műszaki fejlődés szinte na­ponta vet fel újabb és újabb kérdéseket. A közművelődés ebben a helyzetben azt tartja elsőrendű feladatának, hogy az eseményeket összefüggően, tudományos igénnyel értékelje és magyarázza. A párt gazdaságpolitikája meghatározza a fejlődés fő irányát, célját, az érvényesítendő arányokat, az alkalmazandó módszereket. A közművelődés dolgozói ebben a folyamatban azzal segítenek sokat, hogy a munka minősé­géért és a gazdaságosságáért érzett felelős­ségtudatra nevelnek. A közművelődés felada­tának tekinti azt is, hogy a felvilágosító munka keretében elmélyítse és egyre szorosabbra fűzze a tudomány, a technika és a termelés kapcsolatát. A tudományos-műszaki fejlesztést, amint az a CSKP KB és az S2LKP KB említett plénumán elfogadott határozatból is látható, a párt tette magáévá és tartja a jövő egyik legfontosabb feladatának. Nyilvánvaló, hogy az elvégzendő teendőkből a közművelődés, az iskolán kívüli képzés dolgozói, az ideológiai nevelés sajátos feladatkörű képviselői is kiveszik a részüket. A nevelésre az iskolán kívüli képzés terüle­tén is számos munkaforma kínálkozik. A leg­fontosabb az, hogy a maga sajátos eszközeivel a Csemadok közművelői is maximálisan hoz­zájáruljanak a széles látókörű, nagy szakkép­zettségű, művelt emberek neveléséhez. Régen, amikor a fejlődés csigalassúsággal haladt, az életben történő helytálláshoz elég­nek bizonyult az is, amit az iskola nyújtott. Ma azonban, amikor a fejlődés minden vonalon rohamos ütemű, aki nem akar lemaradni, an­nak örökösen tanulnia, művelődnie kell, bármi­lyen képzettséggel rendelkezik is. A felnőttek állandó tanulását a tudomány és a technika gyors fejlődése mellett a társadalmi élet válto­zásai, az egyre differenciáltabbá váló gondol­kodásmód, nem utolsósorban a természetes felejtés is szükségessé teszi. Az ismeretek, a tudás és az ezáltal meghatározott magatartás­­mód fejlődése és általános elterjedése a tudo­mányos-műszaki fejlődésnek is az egyik leg­fontosabb alapfeltétele. Napjainkban — talán jobban mint a múltban bármikor — az alapfeltételeket a közművelő­dés jó munkával biztosítja. BALÁZS BÉLA Bratislavában június 22-én ülést tartott Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. A tanácskozáson Jozef Lenárt elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárinak vezetésével részt vett a CSKP KB küldöttsége is. Felvételünkön: Jpzef Lenárt vitafelszólalása közben. "K Üli VISSZ^PILL/\J\fTÓ JUNIUS '89 Befejeződött a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia opavai Szilé­zia Intézetében tartott kétnapos tanácskozása, amelynek résztve­vői a hazánkban élő nemzetisé­gek számának alakulásával fog­lalkoztak. Az 1980. évi népszám-SZERDA 21 látás alapján megállapították, hogy Csehszlovákiában 579 166 magyar, 68 176 lengyel, 61 129 német és 54 582 ukrán, illetve orosz nemzetiségű állampolgár él. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöke és Ali Akbar Hasimi Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke, a fegyve-CSÜTÖRTÖK 22 rés erők főparancsnoka Moszkvá­ban hosszú távú kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műsza­ki együttműködési programot írt alá. MiloS Jakes, a CSKP KB főtitkára Prágában fogadta Berhanu Baje­het, az Etióp Dolgozók Pártja KB PENTEK 23 Politikai Bizottságának tagját, az Etióp Népi Demokratikus Köztár­saság külügyminiszterét. Szombaton ért véget a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése. A testület Nyers Rezsőt a párt elnökévé vá­lasztotta, s úgy döntött, hogy az október 7-re összehívott párt­­kongresszusig az MSZMP-t négy-SZOMBAT 24 tagú elnökség fogja irányítani Az új csúcsszerv tagjai: Nyers Rezső államminiszter. Grósz Károly, a párt főtitkára, Németh Miklós mi­niszterelnök és Pozsgay Imre ál­lamminiszter. Befejeződött a Csemadok XXXIV. Országos Kulturális Ünnepélye a gombaszögi völgyben. A cseh­szlovákiai magyar dolgozók ünne­pi nagygyűlésén az ünnepsége-VASÁRNAP 25 ken résztvevő párt- és állami kül­döttség vezetője Pavol KoyS, az SZSZK kulturális minisztere, az SZLKP KB tagja mondott ünnepi beszédet. Ulli Fterzíngernek, az Osztrák KP KB tagjának vezetésével Bratisla­­vába érkezett az Osztrák KP KB környezetvédelmi bizottságának HÉTFŐ 26 küldöttsége, hogy megtekintse a Gabőíkovo—Nagymaros Vízlép­csőrendszer építkezését. Együttes ülést tartott Prágában a Csehszlovák, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsá­ga. Áttekintette a környezetvéde-KEDD 27 lem terén a jelenlegi helyzetet, és kitűzte a Nemzeti Front szerveire és szervezeteire háruló fö felada­tokat. Műduet QfoojŐi Amikor e sorokat gépelem, már csak néhány nap választ el bennünket a tanév végétől. Gyermekeink érthető és nem titkolt izgalommal készülődnek a nyári szünidőre, a legtöbbjük — hála szülei előrelátásának — talán részletesen is tudja már, hogyan alakul a programja júliusban és augusztusban. Csemetéink aligha sejtik, évről évre mennyi fejtörést, s olykor bizony nem kevés gondot is okoz nekünk, amíg sikerül elfogadható tervet készítenünk a vakáció idejére. Hajdanában magától értetődő dolognak számított, hogy a városi gyerekek faluhelyen: a nagyszülőknél vagy a rokonoknál nyaraltak, de manapság, felgyorsult ritmusú korunkban mintha kivesző félben lenne ez a hagyomány. A falusi embereknek is egyre kevesebb a ráérő idejük: a nagyszülők vagy a mkonok többnyire hozzánk hasonlóan elfoglalt emberek, akik maguk is ugyanabban a cipőben járnak, mint mi. Szóval egyre nagyobb gond a gyermekek nyaraltatása, a kéthónapos vakáció hasznos és felüdülést nyújtó programjának kiötiése. Tapasztalatból tudom, hogy a legtöbb gyerek azért várja a szünidőt mert szeretne többet együtt lenni a szüleivel, akikkel — valljuk be hősiesen — eV közben bizony csak esténként vagy legföljebb a hétvégeken lehet együtt, s ezek az együttlétek is gyakran kurtán-furcsán alakulnak, hiszen a fárasztó nap vagy hét feszültségeivel, gondjaival terhesek. A gyerek joggal hiszi azt hogy a nyár végre a gondtalan örömök időszaka; mindenki pihenhet, kedvére szórakozhat és együtt lehet szeretteivel reggeltől estéiig, nap mint nap. Sajnos mindez többnyire csak vágyálom marad. A felnőttek feladatai és problémái fittyet hánynak a kalendáriumnak, rá se hederítenek arra, hogy július vagy augusztus van, ragyogó napsütés és álmositó meleg, így aztán a család közös nyaralása általában két hétre zsugorodik, ebbe a tizenva/ahány napba próbáljuk belegyömöszölni mindazt amiről az év folyamán le kellett mondanunk. Tudom, hogy a külföldi turistaút lebonyolítására a nyári hónapok a legalkalmasabbak, s többnyire mindenki ilyenkorra kéri a szakszervezeti beutalót is, ami végeredményben érthető, hiszen ekkor lehet együtt az egész család. De nekem úgy tűnik fel, hogy mostanában ez a két (vagy három) hét egyre inkább csak afféle kötelező és kipipálható akcióvá degradálódik, mintha ez is a reánk váró feladatok egyike lenne, amelyre már jó előre készülünk ugyan... De hogyan is? Előteremtjük a szükséges pénzt (ami olykor nem is csekély summa), hetekig-hónapokig intézkedünk tülekedünk, s mire eljön a várva várt pillanat, az indulás időpontja — talán már el is ment az egésztől a kedvünk. Persze, távol áll tőlem az ünneprontásnak még csak a szándéka is. s kellemes üdülést és pihenést kívánok a most csomagolóknak és útrakelőknek, csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy minden látványnál és nevezetességnél többet ér az egymás iránt érzett szeretet és megbecsülés, az együttlét öröme és emberi meghittsége, melege. 3 \

Next

/
Thumbnails
Contents