A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 47. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Mécs József: A JUBILÁLÓ CSMTKÉ Miklósi Péter írása a Matesz új bemutatójáról Görföl Jenő: AKKOR IS SZÉP, HA EHETETLEN Keszeli Ferenc: MACEDÓN KÉPEK Ozogány Ernő: NAGYBETEG SZÁMÍTÓGÉPEK?!!) A MAKACS KISELEFÁNT (nyugat-afrikai mese) Az orvos válaszol: CUKORBAJ ÉS LÁBÁPOLÁS Címlapunkon Gyökeres György illusztrációs felvétele írásunk a 23. oldalon A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvaid Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaóiarne z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Itt van az ősz. a vadászati főií dény... Az aktív vadászoknak ez érthetően örömet jelent; a laikusok körében viszont megélénkül a vita arról, hogy egyáltalában mi is a vadászat. Önnek, akinek a neve több kiadványt is jegyez a szóban forgó témakörben. vajon mi a véleménye erről ? — A vadgazdálkodás elsősorban hasznot hajtó tevékenység, hiszen a vadhús nagyon kapós árucikk. Ráadásul külföldön az élő vad iránt is nagy a kereslet. Mások szerint — a gazdasági haszon elismerése mellett — a vadászat főként sport, méghozzá nagyon szép sport, mert a természetben űzik, s nemcsak fizikai, hanem szellemi erőfeszítést is kíván a tisztességes vadásztól. Hozzátartozik ehhez, hogy a vadász nemcsak az idény néhány hónapjában, hanem egész évben foglalkozik a vaddal, így a vadgazdálkodást nálunk a vadászok társadalmi munkája élteti. Ennek fejében kompetenciát kapnak a hazavihető vadhús évi mennyiségére. A harmadik nézőpont szerint a vadászat aktív természetvédelem, hiszen arra is hivatott, hogy segítsen fenntartani a mind könnyebben megbomló egyensúlyt a civilizáció és az emberi élet számára nélkülözhetetlen természeti környezet között. Ezekből a véleménykülönbségekből mindenesetre levonható, hogy a vadászat nemcsak hobbitevékenység, hanem szenvedély, netán különféle érdekek ütközésének területe is lehet. Réges-régen elmúlt ugyanis az az idő, amikor a vad „rés nullius", azaz uratlan jószág volt, és mindenféle beavatkozás nélkül, a természet rendje szerint reprodukálta önmaga állományát; illetve amikor még bárki szabadon vadászhatott. A mai Szlovákia területén milyen ; hagyományai vannak a vadászatnak? — Valóban régestelen-régiek. bár elöljáróban talán azt illenék leszögezni: több szlovákiai vadászterület vonzerejét mindmáig az is növeli, hogy a mindenütt egyre honosabb őz, szarvas, dámvad, muflon és vaddisznó állományon kívül fellelhető itt manapság máshol már alig található apróvad, avagy ennél is ritkább, a közép- és nyugat-európai pagonyban régebben kihalt vadfajta is. A Kárpátok gerinceire egyébként ősidők óta az a gazdag és tarka állatvilág volt jellemző, amelyben már az ősember is megtalálta a vadászható vadjait. Számos itt élt vadfajta még a földtörténeti korban pusztult ki; más fajok, így például a bölény, a tulok, a jávorszarvas viszont csak a középkor végén jutottak erre a sorsra. E terület későbbi, az időszámításunk elején élő vadállományáról számtalan régészeti tárgyi leleten kívül a görög és a római történészek feljegyzéseiből szintén hű képet nyerhetünk. E táj öslakói az ijon, a fémhegyű nyílvesszőn és a kopján kívül egyéb vadászati fortélyokat is ismertek, s ezek nem sok változáson mentek keresztül azután sem, amikor megkezdődött a Kárpát-medencében élő népek ösközösségí rendszerének felbomlása. Az ezredforduló után a vadászközösségek a királyi udvartartás szerves részét képezték, és a zászlósurak sorainak élén a fővadászmester állott. Külön szervezetet képeztek az erdöóvók, a királyi pagonyok és vadaskertek őrei, illetve az ebesek, akik a többi alattvalóhoz képest kiváltságos helyzetet élveztek. Hatalmasat lépve az időben a 16—18. századról kell még szólnom, amikor a török megszállás, a háborúk, a lázadások és zavargások nemigen kedveztek a vadállománynak, a vadászat fejlődésének. Épp ellenkezőleg: inkább a káros vadorzás vált tömeges társadalmi jelenséggé. Napjainkban viszont a gazdasági és a természetvédelmi érdekek egyeztetése a leglényegesebb teendő. A vadgazdálkodás, a vad iránti törődés nagy felkészültséget. Interjú MOLNÁR LÁSZLÓ kandidátussal, vadászati szakíróval egyre több speciális ismeretet és körültekintő gyakorlatot kíván. Manapság már a vadásznak is sokat kell tudnia a vadról és a természetről; igaz, nem ugyanazt és nem ugyanannyit, mint a profi vadgazdának. Az imént, ha közvetett utalással ; is, de a vadaskerteket hozta szóba. Miként jellemezné azok szlovákiai múltját? — A szlovákiai tájak kultúrtörténelme nem dicsekedhet olyan pompás vadaskertekkel és vadászkastélyokkal, amilyenek például Csehországban, Ausztriában, Németországban vagy akár Franciaországban voltak. A mai Szlovákiában telepített vadaskertekre inkább a célszerűség volt jellemző, többnyire csak átmenetiek voltak, s ebből kifolyólag nagyjából a természetes jellegüket is megtartották. Jobbára az érintetlen természetbe helyezték el azokat, és a bejáratokhoz vezető gesztenyesorok, tölgyligetek nemcsak tájalkotó elemként voltak szépek, hanem a vadtakarmány fő forrásaiként is. Célszerűen és érzékkel készültek a lőnyiladékok, a dagonyák. a cserkészutak és a magaslesek is. És mert megalkotóik az erdőgazdálkodás érdekeit is szem előtt tartották, ezek a pagonyok valóságos vadparadicsomnak számítottak. Aránylag pontos adataink vannak például a Liptó és Turóc megyei, továbbá a szepességi vagy akár a Zólyom (Zvolen) környéki vadaskertekről. Az egyik legrégibb és jól ismert vadaskertünknek a Trencsén (Trencín) melletti zayugróci (Uhrovec) vadast tartom. Az elmúlt századokban voltak vadaskertek Vő-Tf a vadászatról és a vadvédelemről, a környezeti ártalmakról röskö (Cerveny Kamen), Beckó (Beckov), Ghymes (Jelenec), Nagyszalánc (Slanec), Hemádzsadány (Zdaná), Kaszaváralja (Koseca). Oroszlánkő (Vrsatec), Kistapolcsány (Topolcianky) határában és egyebütt is. A múló idők folyamán azonban egyre inkább bővültek a települések, egyre nagyobb területeket igényelt a mezőgazdaság, ami csakis a vad életterének rovására mehetett. Többek között ezért is került előtérbe a vad mesterséges tenyésztésének kérdése. Már száz évvel ezelőtt, vagy még korábban is. E problémák így nem újkeletüek, ám hovatovább, egyre időszerűbbek. Napjainkban már nyilvánvaló. í hogy a környezetvédelem egyúttal a vadállomány védelmét is szolgálja. Vajon milyen konkrét eredményekről számolhatunk be, ha a legutóbbi esztendők munkáját vizsgáljuk? — Az utóbbi években határozottabban sikerült érvényesíteni az eddigi rendelkezéseket, s emellett új intézkedések is hatályba léptek. Jó jel, hogy számos vonatkozásban sikerült meghatározni a hatásköröket, úrrá lenni a gyakorlati nehézségek egész során és egészségesebb tendenciák mutatkoznak a környezetvédelmi joggyakorlatban is. Természetesen, mindezen belül azért vannak még gyenge pontjaink. Nyilván arra gondol, hogy az ered• mények szajkózásától eljutottunk a gondok számbavételéig. Ennél is tovább azonban csupán ezek elemzésével léphetünk. így például a környezetvédelem gyenge pontjaiért többnyire az ipart éri bírálat. Jogosan ? — Ha a szennyezést összességében nézzük, akkor kétségtelen, hogy az ipar a legnagyobb szennyező. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ma már lényegesen lassúbb ütemben képződnek nálunk hulladékok, mint korábban. Önelégültségre azonban egy percig sem lehet okunk, hiszen a további eredményeket csak hosszabb távon és az eddigieknél tetemesebb anyagi ráfordítással érhetjük el. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az iparon kívül is vannak számottevő szennyező források. Ilyenek például a közlekedési eszközök, a fűtés és jelentős mértékben a mezőgazdaság is, ahol főképpen a trágyalé elbomlásából, illetve a növényvédő szerek használatából és tárolásából származnak problémák. Szerencsére, ma már általánosan elfogadott szemlélet, hogy a környezet védelme nemcsak ellenőrzésekkel és „leleplezésekkel", hanem megelőzéssel is megoldható. Véleménye szerint az embervéde; lem és az állatvédelem közé bátran tehetnék akár egyenlőségjelet is? — Nézze, az élővilág és a természeti erőforrások megóvása egyben az ember létfeltételeinek védelmét is jelentik. Jó jel, hogy a társadalom mind érzékenyebb ebben a tekintetben; egyre többen beszélnek az ember és az állatvilág sorsának hasonlóságáról. Ha például megbetegszik vagy elpusztul a madár, a fa, az annak jele, hogy nincs rendben valami a környezetében, és azt az ember is észleli. A sokféle betegség, az általában romló egészségügyi állapot összefüggésben van a környezeti ártalmakkal. Tehát válaszúton állunk ? ; — Igen. Döntenünk kell, hogy a mind veszélyesebb szennyezés árán korlátlanul kielégítjük-e igényeinket; vagy természetközelibb emberként mérlegeljük, hogy az élet minőségét nemcsak a javak hajszolása jelenti. És a tekintetben is van mit tanulnunk az élővilágtól, hogy a természeti törvények hihetetlenül erős parancsai ránk is vonatkoznak. MIKLÓSI PÉTER
