A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-27 / 44. szám
Mária asszony csak állt, álldogált, mire András kérdőn nézett rá: akar még valamit? — Ne tessék haragudni, lényegében semmi közön hozzá, mégis megkérdezem: mi lesz a kislánnyal? — Még nem tudom ... — Így András. — Petra nagyon a szívemhez nőtt ... Tetszik tudni, nekem nincs senkim, egyedül élek, vénlányként... — tárulkozott ki Mária asszony őszintén. — Nagyon sajnálnám, ha bölcsödébe adnák. Nagyon szépen kérem, ne vegyék el tőlem, én fizetség nélkül is gondoskodom róla, csak ne vegyék el... — Szemét elöntötték a könnyek. — Majd megbeszéljük a doktornővel. — Megköszönném, ha szólna az érdekemben ... A doktornő csak azt tudja rólam, hogy én vagyok az a Mária asszony, akire rábízta a kislányát, semmi többet. — Megbeszéljük, Mária asszony. — Köszönöm szépen! — mondta még, azzal elment, azaz csak ment volna, mert egy pillanatra még visszafordult. — Ha összeházasodnak, adoptálja Petrát? — Természetesen — felelte András. — Jól tessék meggondolni, mérnök úr. — Miért, Mária asszony? —- Amilyen bolond manapság a világ, amilyen felelőtlenek és könnyelműek az emberek, sok minden közbejöhet. Viszontlátásra! — köszönt el a gömbölyded asszonyság és most már véglegesen elment. Andrásnak szöget ütött a fejébe az aszszony figyelmeztetése. Minden bizonnyal jóindulatúan tette. Kedves asszony. Akár az édesanyja is mondhatta volna neki ugyanazt. Bár az is lehet, hogy valami más rejtezik a figyelmeztetése mögött. Egyelőre nem szólt róla Nórának, határozta el. Az viszont tény, hogy Mária asszony nagyon ragaszkodik a kislányhoz, ami megkönnyítheti a helyzetüket. Manapság ritkán lehet találni olyan önzetlen asszonyt, mint amilyennek Mária mutatkozik. Honnan is tudhatta volna András, hogy Mária asszony annak a dr. Kovács Elemérnek a nagynénje, aki Brazíliában él, s aki Petrának az apja, és akivel állandó levelezésben áll? Elemér egyéves volt, amikor az apja elesett a fronton, és tizenkét éves akkor, amikor édesanyját, azaz Mária asszony nővérét, elvitte a tüdővész. Jószerével Mária asszony nevelte és taníttatta ki Elemért. Levelezésük révén a távolba szakadt szivspecialista mindent tud Nóráról meg a lányáról, lyen előzmények után nem csoda, ha Mária asszony annyira ragaszkodik Petrához, ha olyan közel áll a szivéhez, s még fizetség nélkül is hajlandó gondoskodni róla. Nóra féltizenegy óra tájban ért haza. András a fotelban gubbasztott, akár egy várakozó idegen. Villanyt sem gyújtott. Mikor Nóra felkattintotta a villanyt és megpillantotta Andrást, nyomban hozzászökkent, mint egy szeles csitrílány. — Szegénykém, hát te itt árválkodsz a sötétben? — kérdezte és összevissza csókolta. — Isten hozott nálam!... No, mi van veled? Olyan elkeseredett arcot vágsz, mintha gyászolnál valakit. Bekapcsolhattad volna a tévét, italt is találhattál volna ... — Leült és rágyújtott. — Nehéz napom volt, és szomorú : két idős néni halt meg az osztályunkon ... Viszont van egy jó hírem is a számodra, ha ugyan valóban jót jelent neked. — Mondjad már! — mondta András sürgetően. — Állapotos vagyok. Andrást annyira meglepte Nóra bejelentése, hogy egy pillanatra szinte megdermedt és úgy nézett Nórára, mintha nem értené a szavát. — Mi van veled, András, nem is örülsz? — Folytatjuk — A horvátországi magyarok évkönyvéről Magyarul és horvát nyelven irt előszó vezeti be a Horvátországi Magyarok Szövetsége (HMSZ) immáron 5. Évkönyvét. „Gazdasági jellegű nehézségeinktől függetlenül tudatában vagyunk — állapítja meg az előszóíró —, hogy csak együtt, valamennyi népünk és nemzetiségünk teljes mértékű hozzájárulásával, a testvériség és egység erősítésével, munkahelyünkön kifejtett tevékenységünkkel ... küzdhetünk le minden akadályt, hogy tovább haladhassunk." A fotókkal gazdagon illusztrált évkönyv hat témakörre oszlik. A helytörténeti, a művelődéstörténeti és a néprajzi írásokat tartalmazó fejezetek a legvaskosabbak. Az elsőben (Nemzetiségi politikánk gyakorlatából) többek között Ivan Bibalo azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mit jelentenek a nemzetiségek jogainak megvalósítására vonatkozó alkotmányos rendelkezések a gyakorlatban. A mellékelt táblázatokból kiolvasható, miként oszlik meg a Horvát SZK lakossága nemzetiségi szempontból. Kiderül, hogy Horvátországban a horvát és a szerb nemzetiség után a magyar a legnépesebb népcsoport (0,6 %), s a legtöbb magyar (18 169) Eszék területén él. (Ma Horvátországban összesen 25 434 magyar nemzetiségű állampolgár él!) A számok az 1971. évi népszámláláshoz képest a magyar nemzetiségek számának csökkenését — kerek tízezerrel! — mutatják. A Munkásmozgalmi és népfelszabadító háborús hagyományaink c. fejezetben Tausz Imre a 90 éves Sajerman István veterán kommunistát köszönti, dr. Szita László pedig forrásértékű dolgozatában a nemzetközi kapcsolatok történetét foglalja öszsze az 1920—21-es években. Loboda Gábor a Petőfi zászlóaljról és nyolc partizánjáról ad ismertetést. Két írást olvashatunk a nemzetiségeket mindig érzékenyen érintő, a magyar nemzetiségi oktatásüggyel foglalkozó fejezetben. Pasza Árpád a pélmonostori középiskola magyar tagozatának a megalapítástól napjainkig eltelt tizenöt esztendő eredményeit tekinti át. A cikkíró szerint tantervi újításokra, bővítésekre lenne szükség ahhoz, hogy a baranyai magyarság teljességében megvalósíthassa alkotmányos jogait. Horváth Mátyás szenvedélyes írásban foglalkozik a pedagógus-utánpótlás problémájával s a megoldásra is tesz javaslatot, ti. a baranyai, tehát helyi tanítóképzés megindítása enyhíthetne a gondokon. Természetesen nem hiányozhat az Évkönyvből a HMSZ tevékenységével foglalkozó fejezet sem. Tröszt Sándor részletesen elemzi az oktatási, a művelődési, a hagyományőrző és a kiadói bizottság évi működését, eredményeit. Az ismertetésből egy nem nagy földrajzi területen, de sikeresen tevékenykedő szervezet működése tárul az olvasó elé. amelynek feladatai egy célt szolgálnak: ápolják és továbbfejlesztik a magyar kultúrát, miközben megvalósítják a testvériség és egység eszméjét, és vállalják a híd szerepét az anyanemzet és Jugoszlávia között. (A HMSZ nagyjából ugyanazt a szerepet tölti be Jugoszláviában, mint hazánkban a Csemadok.) Tausz Imre főszerkesztő, a HMSZ gondozásában Horvátországban megjelenő egyetlen magyar nyelvű lapról, a Magyar Képes Újságról fest képet. Szól a célkitűzésekről, a szerkesztőségi munkáról, a lap anyagi helyzetéről, terjesztésének lehetséges módozatairól. (A MKÚ 1984. január 1 -töl hetilapként jut el az olvasókhoz, akárcsak nálunk a Hét.) A csúzái Jókai Mór Művelődési Egyesület nemrég ünnepelte a polgári olvasóegylet megalakulásának centenáriumát. A kétnapos rendezvény első napján megkoszorúzták a tudós Ács Gedeon sírját, fénykép- és dokumentumkiállítást nyitottak meg, a Fórum Kiadó könyvvásárt rendezett, író-olvasó találkozókra került sor és előadások hangzottak el Csúza hely- és művelődéstörténetéről (Dékány Zsuzsanna a polgári olvasóegyletre emlékezett, Lábadi Károly Ács Gedeon pályáját rajzolta meg, Tóth Lajos csúzái emlékeit elevenítette fel, Sándor László pedig a község gazdasági és társadalmi történetét járta körül), ez utóbbiak olvashatók az évkönyvben is. Az évkönyv irodalmi fejezetében mai drávaszögi alkotók (Csörgits József, Kontra Ferenc, Loboda Gábor és Petaky András) verseit, novelláit olvashatjuk. A HMSZ évkönyve annak bizonyítéka, miként lehet egy lélekszámban kis népnek megőrizni hagyományait, továbbadni azt az utódoknak, s felemelkedni a sokaság szintjére. URBÁN ALADÁR KULCSÁR FERENC két verse Szimbólumok Édesanya-szók 1 Gyermekeimnek Mikor a száj már pontos szóhoz ér, és jó hazát izzít tükrén a vér — Mikor én az anyaszókkal játszom. keselyű a dögtetem szagát: terjedni érzed az eszme illatát pipacstenger lángjai közt látszom: nyárfavirág-könnyű vagyok. 2 Mikor a táj szíve s szíved már remeg. mint a páva, sétálgatok. Mikor én az anyaszókkal játszom. s a vén arany a fákról lepereg — zöld fűtenger habjai közt látszom: ősz a télnek jég-szikra szavát: fényes tollú tűzmadárra várok, hallod az eszmélet elnyomott sóhaját. a kerek világ szép szivében állok. 3 Mikor a nap súlya a melledre dobban, VOJTECH KONDRÓT s a vizekről a lábad partra toppan — hullámzóan, remegve vár a hely. Nyári rispetto hogy gyökér helyett földbe térdepelj. A lesz-kenyeret meglátva csak már jóllakottan felhőnyáj szerdákét hörpintgetjük rája Mint ostorcsattanás — lónyerítés lobban elvegyült visszhang az ekeút porába A rozsok húrjai méhkasként zenélnek az érti csak kiben szívig ér az ének Múlt ínyenc ízt áraszt kékje a szénának földre hull a sötét mint kit lekaszálnak Petrik József fordítása 15 S!
