A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-07 / 28. szám
AZ ORVOS VÁLASZOL Nem bír vagy nem akar?... „Ilonának" válaszolva, de másokhoz is szólva, elsősorban: szívesebben veszem a teljes névvel, címmel ellátott olvasói levelet, hogy ha a kérdés ill. a válasz természete megkívánja, levélben ajánljak megoldást. Ma mégis itt válaszolok egy jeligés levélre, mert ha címre küldve adnék tanácsot, levelem illetéktelen kezekbe kerülhetne; ha maga a férj bontaná fel, még az volna a kisebb baj. Aránylag fiatal nöolvasónk azt panaszolja, hogy párjával egyre ritkábban — már csupán hetenként egy alkalommal — szeretkezhet. Rájött, hogy férje önkielégitéshez folyamodik, a legtöbbször éppen lefekvés előtt, majd fáradtságra, főfájásra hivatkozik és nem közeledik asszonyához. „Hallgassuk meg a másik felet is," tartja az ókori bölcsesség, de erre nincs mód. Ezért a válasz csak találgatásra épülhet, s csak remélhető, hogy az itt felvetődő gondolatok közt a levélíró megtalálja az esetére vonatkoztatható! és okosan fejleszti tovább kapcsolatukat. Egyébként a városi kórház- és rendelőintézet nőgyógyászati vagy pszichiátriai osztályán tájékozódhat, melyik orvos vagy pszichológus foglalkozik járásukban a szexuális élet problémáival, aki mindkettejükkel beszélhet, elemezheti a helyzetet és ennek eredményeképpen konkrét tanáccsal is ellátja. esetleg kezelésbe is veszi a házastársakat. Elő szokott fordulni, hogy az egyik fél megtalálja a segítségnek ezt az útját-módját, ám a másik nem hajlandó ráállni, hogy idegennek betekintést engedjen intim dolgaiba, még ha szakemberről is van szó. Ily esetben a házaspárnak közösen kell megtalálnia a megoldást. Gyakori, hogy a nemi érintkezés ritkulása, sőt teljes hiánya mellett is zavartalanul folyik tovább a családi élet s a házasfeleknek eszükbe sem jut, hogy elváljanak. Ezt a gyermekek szempontjából csak helyeselhetjük. Annál fontosabb, hogy legnagyobb problémájukat, amely azáltal, hogy nem beszélnek róla, nem szűnik meg, ellenkezőleg: súlyosabbá válhat és további szövődményekkel járhat (családon kívüli párkapcsolat, fertőzés veszélyét jelentő gyakori partnercsere, káros szenvedélyek, idegzet megbetegedése, lelki bajok). Vannak házaspárok, akik kiéleződő viták, veszekedések során hadakoznak meggondolatlanul használt szavakkal: „. . .mert frigid vagy!" „A te impotenciád az oka!..miáltal tovább mélyítik a válságot egymás közt. De maradjunk a hálószobában. A partnerek sokszor csak kötelességnek tekintik a nemi érintkezést és a szerelmi ill. házastársi hűség egyetlen bizonyítékának a közösülési készsé-Hogyne ima! A maga módján mindig illemtudó ember volt, így akkor sem marad adós a válasszal, ha ma kap levelet. Márpedig ez történt nemrég, ugyanis a bostoni Goethe Intézet munkatársai egy borítékot felnyitva többek között ezt olvashatták: „Kedves Goethe! Örömmel közlöm, hogy a republikánus szenátorok belső körének legutóbbi ülésén Önt felvételre javasolták, s ama szerencsések közé tartozik, akinek felvételét el is fogadták. A washingtoni találkozóra szóló get tartják, a szexuális kultúra minden egyéb megnyilvánulása hiányzik életükből. Pedig nem csupán a jegyesség időszakában vagy a házasélet első éveiben, hanem később is igen fontos a nappal és este egymás iránt kimutatott figyelmesség. Aki munkahelyén, társaságban tetszeni akar és tud, igyekezzék párjának is tetszeni. Közösülésre lefekvés után ne valamiféle kötelességérzetböl, hanem közös örömszerzési vágyból kerüljön sor. Ezt felkelteni azonban nem lehet vezényszóra. Hangulatot kell hozzá teremteni, pl. már vacsora után esti zene mellett beszélgetve, egymáshoz simulva, esetleg táncolva, majd öleléssel, simogatással, csókolgatással mutatva érdeklődést egymás teste, s annak minden porcíkája iránt. Ez azért fontos, mert az egyik vagy másik félnek olyan emlékei vagy újabb élményei lehetnek, amelyek továbbra is foglalkoztathatják képzeletét. A szerelmesek vagy házastársak ne arról gyóntassák egymást, ki mindenki volt a kapcsolatukat megelőzően, hanem azt igyekezzenek kitapasztalni az érintkezés során, hogy az előjáték, a szeretkezés milyen módja és formái okoznak a másiknak kellemes vagy épp ellenkezőleg, kellemetlen esetleg egyenest fájdalmas érzést. Vannak nők, akik azt hiszik, hogy a férfi, amíg valamilyen ok folytán nem válik impotenssé, bármikor hajlamos közösülésre, amikor erre alkalma nyílik. Pedig a hímvessző merevedési készségét a férfi lelki gátlásai erősen gyengíthetik. Olvasónk azt írta, hogy a változást azóta észleli, amióta többhetes kórházi kezelésből hazatért. Mi történhetett? Sok minden. Például egy italozás utáni, idegen növel átélt kaland, amelynek nyomán az éveken át megszokott, változatosságot nélkülöző hitvesi érintkezés már nem vonzza férjet. Ám nem biztos, hogy hűtlenségről volt szó. Lehet, hogy munkahelyi kudarc okozta állapotát, amelynek egyik megnyilvánulása a párja iránti szexuális vágy hanyatlása. Próbálkozzék különféle módszerekkel, eszközökkel felkelteni maga iránt férje érdeklődését. Öltözködjék csinosan, divatosan, ha kell, fogyjon le, válasszon új frizurát. Menjenek el zenés kávéházba, táncoljanak is. Járjon a kedvében, beszélgessen el vele közös problémáikról, de az ö kedvenc témáiról is. Lehet, hogy így felfedi, mi gyötri, mert feltételezhető, hogy van valami, amivel nem tud egymaga megbirkózni. A szerelmi életben is megkísérelheti, hogy az ágyban saját kezébe vegye a kezdeményezést és felébressze benne a cselekvési vágyat. Győzze meg arról, hogy egy feleség sem feltétlenül a hagyományok rabja és férjének még többet tud nyújtani szexuális téren, mint egy megálmodott vagy létező, de alapjában véve ártalmatlan vetélytárs. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY hivatalos meghívót hamarosan kézhez kapja. Biztos vagyok benne, hogy a társaságunkban való közreműködés kedvére és hasznára lesz ..Goethe postafordultával válaszolt a levelet aláíró férfiúnak, mégpedig ekképpen: „Kedves Szenátorom! Nagy boldogság számomra, hogy nemcsak munkáim élnek tovább, hanem magam is élek az Önök szivében. Tagdíjra vagy más adományra tőlem sajnos nem számíthatnak, mert bárha egykoron tisztes jövedelmem volt, ma már semmim sincsen, így legfeljebb annyit Ígérhetek, hogy lélekben Önökkel leszek ... Valamenynyiüket szeretettel üdvözli Johann Wolfgang von Goethe." EMBERI SORSOK KIS TÉVEDÉSEK, BORSOS BÜNTETÉSEK Szó ami szó: manapság az emberek jobban megnézik, mit vásárolnak, milyen áru kerül az önkiszolgáló boltok bevásáriókosaraiba. És tüzetesebben szemügyre veszik az árcédulákat, böngészik a blokkokat is, vajon hogyan kerekedett ki a végösszeg ?... Érthető hát, ha a riporter is arra vállalkozik, hogy a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség egyik munkatársával vásárlókörútra indul Bratislavában. A hatósági dolgozót és az újságírót is elsősorban az érdekli, hogy a boltokban valóban pontatlanok-e az árcédulák, tényleg gyakori-e a többletszámolás? Utunk első állomása a belváros központi fekvésű, nagy élelmiszerboltjainak egyike. Ebben az üzletben több tízezer ember fordul meg naponta, és a bolt ennek megfelelően van ellátva áruval is. Ha a kívánt választékban nem is, de mennyiségileg mindenképpen zsúfoltak a polcok áruval. Rakosgatjuk hát a kosárba, amit venni szándékozunk. Tételszerűen most nem sorolom fel, hogy mi mindent, csupán a végösszeget árulom el: a kasszánál kétszázhetvennyolc korona 60 fillért fizetünk. A kereskedelmi felügyelő szépen összerakosgatja az előkészített 500 koronásból a visszajáró pénzt, kisimítja a blokkot, s azután bejelenti: — Próbavásárlás, ellenőrzés, kérném az üzletvezetőt. A boltvezető készséggel áll rendelkezésre. Pillanatokkal később az is kiderül, hogy a próbavásárlás aprólékos és nagy gondot igénylő munka. A kereskedelmi felügyelőség munkatársa mindent figyelmesen számításba vesz, kéri a szállítólevelet, az árjegyzéket. Hamarosan kitűnik, hogy a joghurtok — annak ellenére, hogy nem látható rajtuk a fogyaszthatóság dátuma — frissek, kora reggel érkeztek. A gondolák közötti utacskák egyikében talált húsvéti édességek fogyaszthatósági ideje szintén nem járt még le, de alkalmi „kollégám" a boltvezetővel együttesen megállapítja, hogy ez a kiszáradt áru bizony már sokat veszített élvezhetöségéböl. Az árjegyzékből böngésszük ki, hogy egy másik, lényegesen frissebb cukorkaféleség csomagja nem két korona 90 fillérbe, hanem kettő hatvanba kerül. Amikor mérlegre teszszük az egykilós simalisztet, kiderül, hogy a szakadt papírzacskóból tíz deka már kiszóródhatott ; így csak 90 dekát vihet haza, aki ezt választja. Kapni ebben az üzletben külföldről érkezett tisztítószereket, ám kiderül, hogy nincs hozzájuk kellő mennyiségben tájékoztató. Pontosabban: mindössze egyetlen szlovák nyelvű használati utasítást tudtak csak e portéka elé a pultra tenni. A kereskedelmi felügyelő néhány további észrevétele: nem jól olvasható a dátumjegyzék az előre csomagolt húsféleségeknél és felvágottaknál, nem eléggé áttekinthetőek az árak a zöldség- és gyümölcsrészlegen, nem áll elég papírzacskó a vásárlók rendelkezésére, a zacskóstej pedig a szó legeredetibb értelmében úszik a kék rekeszekben. A kereskedelmi felügyelő az ellenőrzési könyvben rögzíti a tapasztaltakat. A boltvezető — aki megszokta, hogy ebbe a forgalmas üzletbe eléggé sűrűn érkezik egy-egy ellenőr — megkérdi: ezúttal mire számíthat, elmarasztalják-e, vagy sem. A válasz az alkalomhoz illően sejtelmes: — Komoly vétségeket nem tapasztaltunk, de mindenképpen értesítjük. ír-e még levelet Goethe? Utunkat a külváros nagyobb élelmiszerüzleteinek egyikében folytatjuk. Ebben a tiszta, jól ellátott boltban már első pillantásra is bőséges az áruválaszték. Itt előre csomagolt sajtot, citromot, banánt, rizst, többféle felvágottat, rántott halat, kolbászt, leveshúst, bontott csirkét és néhány egyéb árucikket vásárlunk. Itt háromszázötvenhat korona 30 fillért fizetünk. Ezt követően a korábban már látott „forgatókönyv" szerint keressük az üzletvezetőt, aki elöljáróban elpanaszolja, hogy pillanatnyilag kilenc alkalmazottja hiányzik. Hárman betegek, a többi hely pedig egyszerűen betöltetlen ... Ennek ellenére havonta több milliós forgalmat bonyolítanak le; majd azt is hozzáteszi: manapság inkább büntetés, semmint öröm a kereskedelemben dolgozni, ráadásul vezetői poszton. Ebben egyetértünk, ám ez csak az érem egyik oldala. Annak másik oldala ugyanis nemcsak a gondokat, hanem néhány vétséget is mutat. Kiderül például, hogy a pultra tett hidegkonyhai készítmények közül a gomba-, a francia- és a halsaláta — az előkeresett hidegkonyhai számla szerint — már nem fogyasztható, lejárt, így azonnal ki kell vonni a forgalomból. Szállítólevelek, árjegyzékek kerülnek elő, s tételesen végigvizsgálunk mindent. Ebben az üzletben 70 fillérrel többet számoltak az itt csomagolt burgonyáért, drágábban számolták a banánt, a csirkénél 3 koronával, a felvágottaknál elenyészöbb tételekben, ám annál „szorgalmasabban" tévedett a hentes. Summa summárum: az üzlet különböző részlegein összesen 11 korona 80 fillérrel tévedtek (tévedtek?) a vásárló kárára. Nyilván hangsúlyoznom sem kell: a dologról részletes jegyzőkönyv készül; és az értesítés is jóval szigorúbb lesz, mint az előbbi üzletben. § § § A riporter a szóban forgó napon hét üzletet látogatott meg a kereskedelmi felügyelő társaságában. Tény, hogy egyetlen egy boltban találtunk mindent a legnagyobb rendjén; a többi üzletben szigorúbb vagy enyhébb hangnemben, de mindenképpen bejegyzés került a jegyzőkönyvbe. Önmagától adódik hát a kérdés: jellemzö-e az (élelmiszer) kereskedelemre mindaz, amit ezen a napon tapasztaltunk. Nos, nyilván igen! Különösképpen ha nemcsak a kisebb-nagyobb „tévedéseket" tudatosítjuk, hanem azt is, hogy nyáron jobban kell ügyelni az egészségügyi és higiéniai rendszabályok megtartására. — Nem lehetünk elnézőek mondja a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség munkatársa —, hiszen az árellenőrzés, a minőségellenőrzés alapvető fogyasztói érdekeket szolgál. Manapság ez egyre fontosabb társadalompolitikai feladat. § § § A kereskedelmi felügyelőség munkatársa eseteket sorol. Elmondja, hogy a fővárosi zöldségesüzletek egyikének elárusrtónöje ellen azért kellett bírósági eljárást kezdeményezni, mert többszöri bírságolás és eltiltás után is tetemes árdrágításon kapták. Sok a hasonló eset a hentesüzletekben is; de első hallásra szinte hihetetlen, hogy valaki egy 30 koronás Bac-tusfürdőért szemrebbenés nélkül 43 koronát merészeljen számlázni! Pedig ilyesmi is előfordul... Érthető hát a kereskedelmi felügyelőség célja. Az, hogy a vásárlók a pénzükéit olyan minőségű és annyi portékát kapjanak, amennyi jár. (M-) 19
