A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 43. szám
Sült alma zsűrkenyérrel Hozzávalók: 1 db szendvics (zsúrkenyér), 3 dkg vaj, 50 dkg alma, 10 dkg cukor, 3 db tojás, 2 dl tej, fahéj, zsír a forma kikenéséhez Készítése: A zsúrkenyeret kb. 1 cm széles szeletekre vágjuk, az almát szintén megtisztítjuk, negyedekre szeljük. A zsúrkenyeret az almával együtt zsírral kikent tepsire rakjuk, ráöntjük a tejjel, fahéjjal, cukorral összekevert tojást, olvasztott vajjal meglocsoljuk és kb. 40 percig pirosra sütjük. Tálalásnál a tetejét porcukorral megszórjuk. Nagyapó, a csillagász messze északon élt. Unokáját Yoriknak hívták. A házat bölcs könyvekből építette — amelyek csillagokról, bolygókról tudósítottak: Naptól távolodó égitestekről. Éjszakánként a csillagokat figyelte, úgy szerette őket, hogy Yorikkal délutánonként egy ósdi vödörrel a mélységes kútba ereszkedett, hogy az égi fényességben gyönyörködjön. Nagyapónak akkora szakálla volt, hogy az földig ért. Hajnaltájt, midőn aludni tértek, nagyapó betakarózott a szakállával, amely fehér volt, mint a toll pihéje, és Yorik a meleg vállához bújt. Ujjacskáival — csupán — icipicit fésülte szét a dús szakállt, hogy elérhesse őt az álom. Nagyapó azt mesélte Yoriknak, hogy az emberek bolygóról bolygóra költöztek, mindig közelebb a Naphoz, mert a bolygók kihűltek, és az emberek fáztak. És egy alkalommal olyan bolygóra költöztek, amelyik később elveszett a csillagok zónájában. Senki sem tudja, hogy merre bolyong, és milyen körülmények közt élnek ott az emberek. Yorik ettől kezdve nem tudott nem gondolni arra az elveszett bolygóra. A ház falából sorra kiszedte a könyveket, s amíg azokat olvasgatta, a helyükön keletkező űrt apró kavicsokkal és mohával tömte be. Mindenfélét összeolvasott: a Húsvét-szigeteken álló szobrok szemeiről, amelyek ismeretlen hely felé merednek a magasból, űrhajókról és fémtáblákon levő megfejthetetlen szövegekről, repülő halakról, amelyek a madarakhoz akartak szállni, hogy felfedjék az Atlantisz és lakóinak titkát de az elveszett bolygóról sehol egyetlen sort sem írtak. Egy helyben ült Yorik, miközben a gondolatai a teljes világűrt bejárták. Amikor azt álmodta, bogy a messzi északon fehér színű űrhajó várja, és az ü * •-----------------------------------------------A LEGEK VILÁGÁBÓL Néhány évtizede még a nehéz mezőgazdasági munkát lovakkal végezték, de nélkülözhetetlen volt a ló a közlekedésben is. Lovasfogatokkal jártak egyik faluból a másikba, a vásárokra, a városba, stb. Akinek jó lovai voltak, már igazi = gazdának számított. A gépesítés fejlesztésével számuk egyre csökkent, ma már inkább versenylovakat tenyészte: nek és újra divatba jöttek a lovaglóiskolák. Hihetetlennek tűnik, de a kövületek alapján a szakemberek bebizonyították, hogy e szép formájú állat őse hatvanmillió évvel ezelőtt még kisebb kutya nagyságú ötujjú növényevő volt! Ma is nevelnek minilovakat. Argentínában egy család a múlt századtól kezdve törpelovacskákat tenyészt. Ez a különleges foglalkozás apáról fiúra | száll. A legkisebb, amelyet „ki- vagy i visszanemesitettek" felnőtt korában I sem érte el a 40 cm magasságot és a majd megmutatja az utat ahhoz a bolygóhoz, elhatározta, hogy megkeresi, mégha elveszett és láthatatlan, akkor is. Otthonról egy iránytűt vitt magával: amelyik pontosan mutatja az utat észak felé. Az emberi bátorság és az új világ megismerése iránti vágy ünnepélyes pillanatának emlékére a pingvinek fekete frakkjukban elkísérték őt egy dara-Oana Podracká: bon. A Sziriusz hű barátként világította az utat. A hó és jégsivatagban a zuzmó- és mohaszigetek elmaradtak. És Yorik sietett, egyre szaporázta lépteit, nem érezte a fáradságot, a hideget, mert egyetlen gondolat vezérelte. Az egyre nagyobb jégkristályok a lába alatt csikorogtak, és ö a fehér végtelenben lépdelt. Yorik már átfázott, de Walter Scott szelleme így biztatta: „Menned kell, nem adhatod fel az elképzeléseidet, menned, menned, menned kell." És valóban: ez a hang visszhangzott benne, amelyet képtelen volt a magáétól megkülönböztetni. Eltévedt: „Bárcsak egy pillanatra rénszarvassá válhatnék! Állati szívvel könnyebb lenne, mint emberivel." A jeges föld a jeges tengerbe fagyott vitorlássá változott Yorik szemei előtt. S a jeges vitorlavászon visszatükrözte a világűrt. Yorik boldogan szaladgált a súlya mindössze 12 kg volt. Igazi törpelovacska, a gyerekek kedvence. A pónilovak mellette már óriásnak látszanak. És amint a képen látható: a kiscsikót az ember kinyújtott két kezén ügyesen megtartja. A törpelovacskák tenyésztése nagyon kifizetődő, hiszen sokan érdeklődnek utánuk. Könnyen a családhoz szokik, kedves jószág, igazi „házőrző", kis kocsikat készítenek neki, azt húzza maga után, vagy a gyerekek meglovagolják. Persze az ára is tetemes, a legkisebbek vagyont érnek. Van közöttük vékony termetű és zömök fajta, a színük is különböző. Tetszetős formájával, szelídségével és tanulékonyságával mindig magára vonja a figyelmet. Akárcsak az állatkertekben, vagy a vásárokban a valamivel nagyobb pónilovak. LS. csillagok közt és kezével megsimogatta őket. Már az Északi-sarkon járt, amikor a távolból fehér hajót látott közeledni. Fénylett, mint „éji nap" sugaraiban fénylenek a harangok. A vörhenyes sugarak a hó jeges tűire hullottak, és Yorik mintha parázsban lépdelt volna. A hatalmas jéglépcsőkön elindult a fehér hajóra. Az egész teste izzott. A természet itt bizonyult végesnek, kezdetét vette a végtelen világűr. A hajó lassan eltávolodott a földtől. Egyre magasabbra és magasabbra jutott. Látszottak a Föld fényforrásai. Mintha gyertyák menetelnének, olyanok voltak a fénypontok, amelyek lángfejecskéiket ingatták Yorik felé. Látta a földrészeket, és a tengereket, és viszontlátta a hosszú és fehér utat, amelyen az imént végigjött. Kicsi, fehér szakállú emberke szaporázott észak felé — Yorik nyomában. A nagyapó lépdelt, és saját csillagát vitte a kosárban. De akkor a hajó a sötétség nagy hullámai közt úszott. Aztán átsuhant egy hosszú űralagúton, átrepült az emberi tudáson és képzeleten, ahová egy emberöltőn át nem juthatunk el, és suhant tovább. Yoriknak megmerevedtek az ujjai, és egy ingdarabkára ezt írta: Elmentem megkeresni az elveszett bolygót. Az álmaimig suhanok. A vágyakig, amelyek nélkül nem élhet az ember. Itt véget ér a levél. Alatta Yorik gyermeki kezecskéjének ujjlenyomatai, amelyeket az alagút befeketített. Fordította: Vajkai Miklós 21
