A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-20 / 43. szám

Zs. Nagy Lajos

SZERELEM

„A szerelem sötét verem" — Így is kezdhetném ezt a kis elmefuttatást, sőt talán pontosan így kellene kezdenem, de aztán vajon mivel folytatnám, a költészet kilencven százaléka a szerelemről szól, a maradék tíz százaléka pedig arról a boldogtalanságról, amit a szerelem okoz, ennek ellenére ez (a szerelem) a legfurcsább, a legkacifántosabb érzelem (Lisznyai Kálmán vagy Kisfaludy Sándor talán még érzeményt irt volna).

Vasárnap délután van, napfény, ábrándosán őgyelgő emberek, jobbára párosával őgyelegnek (valami találóbb szót is kitalálhatnék erre a tevékenységükre, mondjuk: andalognak). E sorok írója mindenesetre őgyeleg, s „szalmaözvegy'' lévén: egyedül.

A legtöbb kapualjban szerelmespár, ez már senkit sem lep meg ilyenkor, vasárnap délután, a hozzám hasonló magányos őgyelgő oda sem pillant, annyira közhelyes dolgok ezek, az ember méltóságán alulinak tartja alaposan szemügyre venni, meg aztán szemérem és tapintat is van a világon (noha a világ ezt már alig tudja).

De a Bank kapuja alá bepillantok, megszokásból s az is nyilván merő megszokás dolga, hogy pillanatok alatt méregbe gurulok, ez az a kapualj, ahol már rengeteget bosszankodtam. mert odafent a Bankban vagy nem adtak kölcsönt, vagy sokkal kevesebbet, mint amennyire szükségem lett volna, most tehát, feledvén, hogy vasárnap van, teljesen fölöslegesen elzöldülök a dühtől.

Holott e pillanatban itt is egy kedves szerelmespárocska álldogál, szorosan egymás mellett s megható módon nézik egymás szemét.

„Milyen jó nekik!" — mondom magamban megenyhülten.

S e pillanatban éles csattanást hallok, csóknak túl hangos csattanást, riadtan kapom fel a fejem. Hát igen, a karcsú, magas, jól öltözött, bajszos fiatalember épp most vágta szájon a kedves, elegáns és nagyon csinos hölgyet, akivel eddig csöndesként álldogált a Bank bejáratánál; s úgy látszik az első pofont a legnehezebb „lekenni", mert immár szinte záporoznak az ütlegek a fiatalasszony (vagy lány?) arcára, nyakára, fülére.

Valamennyien kővé válunk, akik látjuk (s ez elég stílszerü, hiszen az egész a Kö téren történik).

A férfi valószinűleg részeg, de ami engem is, gondolom, másokat is megdöbbent: a nő egy mozdulattal sem védekezik, egy szót sen szól. csak a szeméből peregnek a könnyek fájdalomtól eltorzult, elszürkült arcára.

Nem viselkedünk túl lovagiasan, pontosabban sehogy sem viselkedünk, csak állunk földbegyökerezett lábbal, pedig elég könynyen segíthetnénk, hiszen, úgy látom, a verekedő férfi elég nyimnyám, nyiszlett alak. Elég sokan vagyunk már, férfiak, nők vegyesen, de csak bámulunk szánakozva, úgy látszik, mindenki a másikra vár, hogy közbelépjen.

Végül is egy idős, botra támaszkodó hölgynek fogy el a türelme.

— Nem szégyelli magát, maga idétlen pojáca! Ha abba nem hagyja, úgy vágom fejbe ezzel a bottal, hogy arról koldul! — rikácsolja az öregasszony.

— Törődjön a saját dolgával, mert szétrúgom a ... (nyomdafestéket nem tűrő szó)!

— Miért nem hívja valaki a rendőröket ? — kérdi egy siránkozó hang.

Azonban egyelőre nincs itt szükség semmiféle rendőrre, mert a sarkon éppen befordul és határozott léptekkel a tehetetlenkedő csoporthoz lép egy magas, széles vállú, negyven év körüli úriember, kék öltönyben, esernyővel (!), amit sétabotként használ, pillanatok alatt felméri a helyzetet és egy pillanatig sem tétovázik, a verekedő fiatalemberhez lép, vasmarokkal elkapja az inggallérját és penderít egyet az emberkén, aki még csak hápogni sem képes, négy, öt bizonytalan, tántorgó lépés után hanyatt vágódik az úttesten.

Örömujjongás.

De csak egy pillanatig.

Az atlétatermetű gavallér gálánsán meghajol a megvert hölgy előtt és már sietne is tovább, mint akire még rengeteg hasonló, esetleg még sokkal fontosabb lovagias ügy vár, ám ekkor olyasmi történik, amire senki sem számított.

A megpofozott hölgy, aki az imént még egy zsebkendővel a vért törölgette le a füle mellöl, teljesen váratlanul elöreugrik és egy olyan mozdulattal, aminöt dzsúdótanfolyamokon tanítanak, jobb keze két ujjával az elegáns gavallér szemébe bök olyan erővel, hogy a nagy darab férfi akkorát ordít, hogy azt talán a legtávolabbi rendőrségen is meghallják. S a vérző fülű hölgy folytatja alattomos támadását az elvakitott férfi ellen, nagyokat sikit. mint Linda abban a bizonyos magyar krimiben és természetesen hatalmasakat rúg, alaposan szemügyre véve a férfi „legsebezhetőbb" testrészeit.

A földön heverő férjecskének meg iszonyúan tetszik a játék, jókedvűen hempereg és kacagva csapkodja a combját.

Ezután felvisit egy rendőrautó szirénája, a dzsúdózó hölgy felsegíti szerelmét az aszfaltról, s mire a rendörkocsi megérkezik, mindketten ügyesen kereket oldanak, azaz elmerülnek a vasárnap délután tündöklő fényében.

A lovagias, esernyös atléta pedig könnyező és vérbeborult szemmel mesélheti esetét egyenesen a rendőrségi jegyzőkönyvbe.

Elmentek a gólyák

Szeptember 3-án véletlenül felnéztem a nem is kék, nem is felhős égre. Éles hangokat hallottam a magasból. És mit látok. Vagy száz gólya kering a levegőben. Köröznek. Körberepülnek és kelepelnek, mint akik fel akarják hívni az emberek figyelmét valamire. Arra, hogy figyeljetek királyhelmeciek, mi most menni fogunk. Búcsúzunk.

Nem is tudom, de meghatott ez a gólyabúcsúzás. Hogy nem is esett jól nekik sem, a gonddal felépített fészek elhagyása, az is benne volt ebben a város feletti körözésben. De aztán elcsendesedtek és elindultak szépen egyenlő szárnycsapásokkal délnek. Nem

volt iránytűjük, nem volt semmilyen műszerük, csak a két szárnyuk és mégis elindultak. Sokáig, míg csak az emberi szem ellát, néztem őket, míg el nem tűntek a déli égbolt magasságában. Itthagyták a tájat, a fészket, mindent.

Az egyik házkéménytulajdonos pedig vette a telefont és bejelentette a madártani intézetnek, hogy elmentek a gólyáim! Négyen voltak.

— Köszönjük — volt a válasz —, s ha élünk, legyen szives 1990-ben ha megérkeztek, jelenteni. Köszönjük.

Ezalatt a gólyák már messze jártak. Ki tudja viszont, hogy hányán térnek majd viszsza? Hogy visszatérnek tudom és hiszem. Gólyapár nélkül még sosem volt tavasz.

DEMJÉN FERENC

JOGI TANÁCSOK

S.O.S. jeligéjű olvasónk a férje után 1986-ban örökölt ingatlan használata ügyében kér tanácsot. Azt panaszolja, hogy a geodézia mérnöke 1988-ban új felmérést végzett és mérnöki vázrajzot is készített, amely szerint olvasónk telkéből egy részt kihasított és a szomszédja telkéhez csatolt. Továbbá azt írja, hogy az ügyben az „ügyvezető jogász" valami tárgyalást rendezett amelyre két tanút is be kellett jelentenie. Ennek következtében a kérdéses „telekháromszöget’' a geodézián már kivették az ö telkéből s így ezt a részt szinte elkobozták. Az ügy rendezésénél a lánya helyettesítette őt. Azt kérdezi, mitévő legyen, hová forduljon.

Olvasónk leveléből és a beküldött mérnöki vázrajzból nem lehet a tényállást megállapítani és olvasónk panaszát megítélni. A mérnöki vázrajz ugyanis önmagában nem képez semmiféle tulajdonjogi változást, hanem csak alapul szolgálhat valamilyen szerződéses rendezéshez, vagy bírósági peres eljáráshoz. Ez a beküldött tervrajz megjelöléséből is kitűnik (mérnöki vázrajz a telekválasztáshoz szükséges vagyonjogi rendezés számára). Az, hogy ez megtörtént-e, vagy sem, olvasónk leveléből nem derül ki. Nevezetesen nem lehet megítélni, hogy ki volt az az „ügyvezető jogász" (bíró?, ügyvéd ?, más valaki?) és milyen tárgyalást tartott, ahol tanúkra volt szüksége. És mit kellett a tanúknak igazolniuk? Ebben a kérdésben csak az olvasónk lánya adhat felvilágosítást, aki olvasónkat — levele szerint — helyettesítette.

Olvasónknak azt ajánljuk, hogy forduljon ügyvédhez (valamelyik ügyvédi tanácsadó tagjához), aki a telekkönyvi kivonatok, a férje utáni hagyatéki végzés, a beküldött mérnöki vázrajz és a geodéziánál vezetett ingatlannyilvántartás adatai és az olvasónk által említett tárgyalásról felvett jegyzőkönyv alapján megítélheti, hogy tulajdonképpen mi történt olvasónk telekrészével.

„Az építkezők támogatása" jeligével több olvasónk kérésére ismertetjük azokat az új rendelkezéseket, amelyeket az 1989. évi 74. számú hirdetmény vezetett be, amely megváltoztatta a szövetkezeti és egyéni lakásépítkezésekre és a személyi tulajdonban lévő családi házak korszerűsítésére adható hozzájárulásokról szóló 1985. évi 136. számú hirdetményt. Ezek az új rendelkezések ez év július 1-je óta érvényesek.

Ezek az új rendelkezések, amelyek felemelték az állami hozzájárulások eddigi öszszegét, azokra az építkezőkre vonatkoznak, akik az egyéni lakásépítkezést az 1989. július 1-je után kiadott építési engedély alapján kezdték meg. Az ezen időpont előtt engedélyezett egyéni lakásépítkezésre azonban a korábbi rendelkezéseket kell alkalmazni. Ebből azonban a hirdetmény két kivételt állapit meg. Először abban az esetben, ha az építkezési engedélyt az 1989. április 20. és június 30. közötti időben adták ki és július 1 -ig az előbbi előírások alapján még nem adtak állami hozzájárulást, akkor az ilyen építkezésekre is már az új, tehát a magasabb hozzájárulásokról szóló rendelkezések érvényesek. Ha pedig valaki ebben az időben kapott építési engedélyt és a korábbi előírások alapján már kapott állami hozzájárulást, de július 1-je után megszüntetik a hozzájárulásokról szóló szerződést, akkor az új szerződés megkötésére szintén az új rendelkezések alkalmazandók.

Az egyéni lakásépítkezés általános feltételei, úgy mint eddig is, az hogy az építkezést

rendes építési engedély alapján kezdték meg, amely megfelel az előírt műszaki előírásoknak és legalább három személy számára biztosít önálló lakást és az épületre még nem adtak ki használatbavételi engedélyt (kollaudáció).

Az állami hozzájárulás alapösszege az eddigi 35 000 korona helyett 50 000 korona, amelyet még fel lehet emelni. Mégpedig 20 000 koronával, ha csoportos építkezésről vagy személyi tulajdonban lévő lakásról van szó; 15 000 koronával, ha nehezen beépíthető (pl. lejtős) telken építkeznek; 10 000 koronával, ha régi ház vagy épület lebontásával szerzett telken történik az építkezés; 10 000 koronával, ha ivóvíz biztosítására vagy a szennyvíz elvezetésére szolgáló berendezést létesítenek a hirdetményben részletesen megszabott feltételek mellett; további együttesen 8 000 koronával akkor, ha házi szennyvíztisztításra szolgáló berendezés, vagy a napenergiának fűtésre és melegvízszolgáltatásra alkalmas berendezés létesítéséről van szó.

Végül további 70 000 koronával emelhető fel az állami hozzájárulás összege akkor, ha az építkező és a felesége az állami hozzájárulásról szóló szerződés megkötésekor még nem töltötte be 35. életévét.

A fentiek értelmében az állami hozzájárulás összege az összes lehetséges emelésekkel együtt legfeljebb 183 000 koronát tehet ki.

Az állami hozzájárulásról az építkezőnek szerződést kell kötnie a járási nemzeti bizottsággal. Az állami hozzájárulás további feltételeihez tartozik, hogy az építkezést az építési engedéllyel összhangban kell befejezni úgy, hogy a használatbavételi engedély a szerződés megkötésétől számított 10 éven belül emelkedik jogerőre, az ingatlant a szerződés megkötésétől számított 10 éven belül, de legalább a kollaudációtól számított 8 évig — a jnb hozzájárulása nélkül — nem ruházza át másra, és ez alatt az idő alatt tartós lakásra fogja használni. Végül kötelezi magát, hogy az állami hozzájárulást visszafizeti, ha a vállalt kötelezettségeket nem teljesíti.

Az építkezőnek továbbá köteleznie kell magát a Polgári Törvénykönyv 58. paragrafusa szerint kötött szerződéssel, hogy az ingatlant a jnb hozzájárulása nélkül sem ő sem az örököse nem ruházza át másra akkor, ha köteles volna az állami hozzájárulást visszafizetni.

Az építkezés gyors befejezéséért az építkező további hozzájárulást kaphat. Ez 10 000 koronát tesz ki akkor, ha az építkezési engedély jogerőre emelkedése és a használatbavételi engedély jogerőre emelkedése közt nem telt el több mint 48 hónap, feltéve, hogy az építkező nős és sem ö, sem a felesége a használatbavételi engedély jogerőre emelkedése idején nem töltötte még be a 35-ik életévét.

Ha azonban az építkezést az építkezési engedély jogerőre emelkedése és a használatbavételi engedély jogerőre emelkedése közti 36 hónap alatt fejezik be, akkor az építkező korára való tekintet nélkül ez a hozzájárulás 20 000 koronát tesz ki.

Az építkezők bizonyos köre (egyes foglalkozási ágakban) az állami hozzájáruláson kívül a munkaadójától még 20 000 koronát kitevő stabilizációs hozzájárulást is kaphat. Házastársak esetében azonban ezt a hozzájárulást csak az egyik fél kaphatja.

Dr. B. G.

19