A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 43. szám
34 fok 12'30" északi szélesség földrajzilag így határozható meg a hely, ahol az ókori görög vallástanítás szerint Aphrodité, a szépség istennője született. Az Uranosz által megtermékenyített tengerből emelkedett föl a napvilágra, a Petra tou Romi elnevezésű sziklák között és onnan egy kagylóban hajózott Küprosz, azaz Ciprus szigetére. Egyetlenegy jól épített és jól járható út vezet ide a dél-ciprusi kikötőből, Limasszolból, és az is az angol katonai támaszponton át. Különösebben nem kellemetlenkednek az angolok, még az okmányainkra sem kíváncsiak, a turistáknak megengedik az átutazást. Az ör rámutat a tábla feliratára: Fényképezni, megállni tilos! Amikor látja, hogy fejbólintással jelezzük: tudomásul vettük, szabadot int és utazhatunk is tovább. Amúgy nincs különösebb látnivaló a támaszponton. A dombtetőn radar- és antennaerdő, a laktanya garázsa előtt indulásra kész vöröskeresztes autók és tankok, a magánházaknak tűnő tiszti lakások sora mellett üdén zöld, gondozott golfpálya. Mégis örülünk, amikor a támaszpont túlsó határához érve ciprióta sofőrünk a másik, fegyveres őr búcsúintésére így válaszol: Parkalo! — Kérem! Aki nem érti ennek a lényegét, annak megmagyarázza: Mi, ciprusiak itthon vagyunk, ök csak vendégek. Félóra múlva megérkezünk a 276 méter magas dombtetőre, ahonnan szemügyre vehetjük Aphrodité születési helyét. Onnan, ahol az egykor tiszteletére épített templom romjai mellett a modern kivitelezésű, angolos jellegű teázó áll. Egyesek élénk szavakkal, lelkesen csillogtatják mitológiaismeretüket: Aphrodité isteni párja a csúf, de erős és ügyes kovács, Héphaisztosz volt... Maga az istennő szerette az életet, a virulást, a kerteket... és bár az olimposzi föistenek sorába tartozott, itt élt a szigeten fiával. Érásszal és annak pajtásaival, akiknek az volt a dolguk, hogy nyilaikkal isteni és halandó' szíveket megsebezve szerelmet ébresszenek. A kertjükben két forrás fakadt, egy édes és egy keserű, ezekbe mártva nyilaikat keltettek boldog vagy boldogtalan szerelmet ... Mások fölényes, nyers fogaimazású megállapításokat hangoztatnak: aki már látott szülést, tudhatja, utána hasonló az anatómia . .. Igen, el--------------------------------------------------------------*Aphrodité születési helye, a Petra tou Romi elnevezésű sziklák — távolról Pillantás a Tartarosz Szálló fürdőmedencéjére lehet képzelni, az a néhány szikla csak töredezett maradványa a szűzi bájnak; vagy felülnézetből szemlélve az a sziklák közötti öböl egészen jól hasonlítható a nőies test megfelelő tájához ... Nem érdekelnek sem az érzelmesen tetszelgő, sem az okosan hetyke megjegyzések, mert nem isteni lények formálták a sziget domborzatát, még kevésbé emberi mintára. A természet így önmagában és önmagáért is szép. Kár persze tagadni, ennek a tájnak is van sajátos varázsa. A hegyoldal zöldje és kopár nyúlványa, a hozzátartozó, de tengerben álló szirtek, a kék víztükör, amit a messzi távolban az égbolt másféle kéksége határol be, csak külön-külön vehető szemügyre. Fényes, színpompás a látvány, miközben nézem, nedves napmeleg simogat, amely olyan, mint az arcot érintő, szeretett kéz melege. Nem tagadhatom: szép és jó itt állni, innen körülnézni. Érezni, hogy most magam is hozzátartozom a természet alkotta, itt látható szépséghez. Sajátosan kellemes érzés ez. Vagy ha jobban tetszik a másféle hasonlat, így is mondhatom: isteni. A hegyoldalról lemegyünk a tengerhez, közvetlenül az öböl partjára. Tisztább, kékebb vizet, mint itt, még nem láttam, mert itt például még azt is látom, hogy egy nyúlánk nö ütemesen úszik a kisebbik sziklatömb irányába. Míg társaim fürdéshez készülődnek, ismerkedni, barátkozni próbálok a ciprusiakkal. Nem nagy ügy, nem nehéz, mert az itteniek hozzászoktak már az idegenekhez, barátságosak és kedvesek, megértéssel fogadják a közeledést, bemutatkozásomat. Még a nők is. Meglep viszont, amikor közülük a legcsinosabbnak vélt bátran a szemembe néz és megmondja a nevét: Aphrodité Tamaszosz. Sőt, mosolyogva még meg is ismétli: Aphrodité. Késő délután megint felmegyünk a dombtetőre, a teázóhoz. Gondolatban mindenki fogadkozik: eljövök, ha csak egy mód lesz rá, eljövök még én ide ...! Ekkor veszem észre, ami reggel fel sem tűnt: a teázótól jobbra luxus kivitelezésű szálló áll. Rálátunk az udvarára, ahová fürdőmedencét építettek, hogy akik nem tartják elég kellemesnek a tenger vizét, meg a turisták közelségét, hát zavartalanul úszkálhassanak, napozhassanak a magukhoz hasonlók társaságában. Értem persze: a szigetország népének jelentős hányadát az idegenforgalom élteti. Csak azt nem értem, a szállót miért nevezték el így: Tartarosz. A görög mitológiában ugyanis a túlvilági árnyországot nevezik Tartarosznak, ahol az örök büntetésre jutott halandók szörnyű kínok közepette tengetik napjaikat. Okoskodásra, tűnődésre azonban nincs már idő. Még egy pillantás a tájra, és indulunk Kolosszi vára felé, ahová az András király vezette keresztes vitézek is eljutottak annak idején. Ez pedig nem mitológia, nem legenda, hanem történelmi tény, ami sokkal, de sokkal érdekesebb. Még a hellén-görögök fantáziájánál is. HAJDÚ ANDRÁS Hajdű Endre felvételei
