A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 43. szám
zeivel. Ötleteit rajz és politechnika szakos tanítói valósítják meg. Újra elindul a menet, s a nevelési központ földszinti és emeleti termeinek minden zegét-zugát bejárja. Jóváhagyólag tudomásul veszi az építők lelkiismeretes munkáját, s a helyenként előforduló hibákat is meglátja, jegyzőkönyvezted. Én persze úgy haladok a menet végén, hogy csak a szememmel követem a csoportot, magamban azzal foglalkozom, amit az iskoláról eddig megtudtam. Négyszázhatvan tanulója, huszonhét pedagógusa, tizenhat osztálya és négy napközis csoportja van. A legtöbb tanuló ekecsi és apácaszakállasi, de a környező kisebb településhelyekröl is járnak ide gyerekek. A két község nemcsak közigazgatásilag egy, hanem családi házaival is annyira összeépült, hogy csupán a helybeli ember veszi észre, Ekecsröl átment Apácaszakállasra és fordítva. Régebben mindkét falunak volt nyolcéves iskolája, a helyzet akkor változott meg, amikor 1960-ban fölépült az új, kilenc-kilenc tantermes iskola, amelynek két épületét a szülök próbálták úgy megosztani, hogy egyik az ekecsi, másik az apácaszakállasi gyermekeké lesz! Ez adta Berényi Józsefnek az ötletet, hogy közös padba ültesse a más-más falusi tanulókat. Az elgondolás a vártnál is jobban sikerült. Nemcsak a gyermekek, a szülök is közelebb kerültek egymáshoz. Persze, látnom kellene most a kezdeti sivárságot, amely az iskolát körülvette. Azt is, ahogy kiépült a park, a sportpálya és az iskolakert, ahová az igazgató a vizet is bevezettette. Ahogy fokozatosan megszépült a környék, annak a szellemnek a jóvoltából, amely még a pedagógiai gimnázium falai között testesült meg Berényi Józsefben: Hass, alkoss, gyarapíts! És akárhová kerülsz, tudd és tedd a dolgodat! Legszilárdabb támasza, pedagógus felesége nyújtotta számára a legtöbb segítséget, de a kollégáitól is minden támogatást megkapott. 1971-ben elkészült a tornaterem, majd az iskola konyhája. Napközisek 1989-ben pedig átadásra készen áll a nevelési központ. Gazdag örökség, amelyet Berényi József nyugdíjba vonulásakor az utódjára és a falura hagy! — A szülők segítő készsége kezdettől felbecsülhetetlen — összegezi tapasztalatát az átvevés munkáját végleg befejezve. — Ennek a nyomát látni mindenütt! A helyi nemzeti bizottsággal, és a szövetkezettel is jó a kapcsolatunk. Védnökünk, a szövetkezet, több ezer hektáros gazdaság, és a szülők hetven-nyolcvan százalékának nyújt biztos megélhetést. Tanulóink ellátottsága, öltözködése a családok jó életmódjára vall! Berényi József 1954-ben állt a katedrára, amikor a népművelési munka legalább olyan hangsúlyt kapott, mint a tanítás. Aztán a hetvenes évektől kezdődően mindjobban az oktató-nevelő munka került előtérbe, s ez együtt járt a pedagógus tekintélyének növekedésével. Az elmélyültebb képzés eredményeképpen felerősödött a pedagógusok tárgyi tudása, s most már az emberek megint felnéznek a tanítóra. Ez az állapot úgy lesz tartós, ha a pedagógusok még jobban összekötik az oktatást a neveléssel nemcsak az iskola falain belül, hanem azon kívül is. Ekecsen ma már nincs olyan tömegszervezet, amely a tanítót és magát Berényi Józsefet ne hívná meg a fontosabb gyűléseire. — Nemcsak az órákat osztjuk el egymás között, hanem a tömegszervezeteket is, és ez így van rendjén! Nekünk, pedagógusoknak, együtt kell élnünk a néppel! Másik életünk az emberek között kezdődik — magyarázza az igazgató már az iskola folyosóján, ahol a falon számos tabló függ. — A volt tanítványok? — kérdezem távozóban. — Büszkék vagyunk rájuk. Közép- és felső fokú oktatási intézményeinkben szépen megállták a helyüket. Vannak köztük óvónők, ápolónők, mezőgazdászok, pedagógusok, közgazdászok, kereskedők, elektrotechnikusok, iparisták és szaktanintézetiek, gépész- és agrármérnökök, orvosok. Atomfizikusunk is van. Prágában végzett... Bizonyára a szerénysége hallgattatja el vele, hogy lánya is orvos. A fia meg a Komensky Egyetem Bölcsészeti Karán tanul. Magyar—történelem szakos. Közéleti megbecsüléséről sem beszél szívesen. Lektor, módszertani irányító a járásban. A Szocialista Akadémia helyi szervezetét is legalább húsz esztendeje vezeti. Mióta ismerem, az iskola és a tágabb közösség dolgai érdeklik szenvedélyesen. Köztiszteletben álló embere a nagy csallóközi falunak és járásnak. MÁCS JÓZSEF Fotó: Gyökeres György Nyár eleje volt. Szép idő. Kellemes meleg. Nagy volt a sürgés-forgás az egyik szeredi (Seredi halastó környékén. Ifjú horgászok — pionírok gyülekeztek. Nagy volt az izgalom, hiszen verseny lesz. Már évek óta az „Arany villantó" elnevezésű járási horgászverseny jelenti az ifjú horgászok — pionírok számára a horgászszakkörökben végzett egész évi tevékenység kicsúcsosodását. Az egyes csapatokba az illetékes szakkörökből a legjobbak kerülnek, akiknek bizonyítani kell. Galánta (Galanta), Vágsellye (Safa) után a nyár elején ezt a versenyt a Szlovák Horgászszövetség Szeredi Városi Szervezete rendezte meg. A verseny iránt évről évre nő az érdeklődés. Két évvel ezelőtt csak öt csapat indult a versenyen az idei nyár elején pedig már tizenkét csapat versenyzett az elsőségért. Szeredet négy csapat, Galántát három csapat, Vágsellyét két csapat. Diószeget (Sládkoviőovo), Sókszelőcét (Selice), Nagymácsédot (Vel'ká Maca), egy-egy csapat képviselte. A résztvevő csapatok minden tagja igyekezett tudása legjavát nyújtani. Az ifjú horgászok, akik részt vettek a versenyen, szívesen mesélik élményeiket társaiknak. ADAMCSÍK FERENC , A szerző felvételei
