A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 42. szám
Két vagy több gyermek — fiú vagy leány — is játszhatja. A képen látható elrendezésben rekeszes formákat karcolnak a földbe vagy rajzolnak krétával az aszfaltra. A játékot bármelyik gyerek kezdheti. A pálya előtti részről egy bizonyos tárgyat (kő-, cserép-, üveg- vagy fadarabkát) az első kockába kell dobnia. A dobáskor a hajítás pontosságát elősegítő meghajlás tilos. Ha a tárgy egy másik kockába vagy a pályán kívülre esik, akkor a következő játékoson van a dobás sora. Ha a tárgy a vonalra esik, ezt a gyerekek az „iszik" szóval fejezik be. Ebben az esetben a játék és az előzetes megegyezés szerint a dobást vagy megismétli. vagy kimarad a játékból, és a következő játékos dob. Ha sikerül a tárgyat az első kockába beledobni, a játékos fél lábon ugrálva halad előre; a páros kockákba két lábbal ugorhat, oly módon, hogy egyik lába az egyik, másik lába pedig a másik kockában legyen. Abba a kockába, amelyikben a tárgy fekszik, nem szabad beleugomia. Az utolsó páros kockánál a játékos ugrás közben megfordul, s miközben visszafelé halad, az előtt a kocka előtt, amelyikben a tárgy van, először felveszi a tárgyat s csak azután folytathatja az ugrálást a dobóhely felé. A továbbiak folyamán a tárgyat a 2., 3„ 4„ 5., 6.. 7. és végül a 8. kockába kell dobni, s az előbb leírt módon elvégezni az ugrálást a játékpályán oda és vissza. Rossz dobás vagy az ugrás elvétése esetén a következő játékos ott folytatja a játékot, ahol az előző szerepléskor elrontotta. Ha a játékos már mind a nyolc kockába dobott, az egész eddigi játékot meg kell ismételnie a játékpálya másik oldaláról. Hasonlóképpen cselekszik a többi játékos is. Csupán ezután kezdődik a játék nehezebbik része, ismét a játékpálya elejéről kiindulva. Ez a következő hat menetből áll; Az első menetben a játékos a tárgyat felemelt lábfejére teszi, s fél lábon ugrál a játékpályán oda-vissza. Minden kockába ugornia kell. Ha a tárgy leesik, vagy ha a játékos mindkét lábával érinti a talajt esetleg a vonalra ugrik, játéka félbeszakad. A második menetben a játékos a fejére teszi a tárgyat, s egyszerű léptekkel, minden egyes kockába belelépve megy oda-vissza a pályán. A harmadik menet tulajdonképpen két menetből áll: a játékos a tárgyat először az egyik, másodszor pedig a másik vállára helyezve végzi el a feladatot. Előfordul az is, hogy az utolsó kockában a tárgyat egyik válláról átteszi a másikra; eben az esetben elég, ha csak egyszer megy végig a pályán. A negyedik menetben a tárgy a fölfelé fordított hüvelykujj végén van elhelyezve. Az ötödik menetben a tárgy a mutató- és középső ujj végén fekszik. Akárcsak az első menetben, a feladatot ugrálva kell elvégezni. A hatodik menetben a játékos lábát térdben a comb felé hajlítja, s a lábszár és a comb közötti hajlatban helyezi el a tárgyat. A feladatot ugrálva végzi el. A hat menet sikeres elvégzése után a játékosnak „házat kell dobni”. Ez abból áll, hogy a játékos — a pályának hátat fordítva — a tárgyat valamelyik kockába dobja. Amelyik kockába a tárgy beleesik, az a játékos háza lesz. Egymás után háromszor dobhat. Sikertelen dobás esetén a dobást nem szokták megismételni. A házat a játékos kereszttel, valamint nevének kezdőbetűivel jelöli meg. A házba csak a tulajdonos léphet, a házzá kijelölt kockába a tárgyat már nem szabad beledobni, még a ház tulajdonosának sem. A játéknak a házszerző dobásig terjedő részét nevezik „első osztálynak". A játék folytatása, illetve elölről való ismétlése a második osztály. A kijárható osztályok száma a házak számától függően több vagy kevesebb. A játékban az a győztes, akinek a legtöbb házat sikerült dobnia. (Tallós — TomáSikovo) A világ egyik legelterjedtebb játéka ez, megérdemli, hogy legalább nagyvonalakban említést tegyünk történetéről. Legrégibb írásos feljegyzése Rabelais-tól maradt ránk az 1500-as évek közepétől. Több változata is van, a templomrajzú formáktól a csiga alakú forma változatáig. Egyes kutatók véleménye szerint a játék a labirintus, illetve a templomok és bazilikák labirintus-minták alapján kiképzett padlódíszeinek egyszerűsített változata. Más szakemberek véleménye szerint pogány kori kultikus tánc emlékét őrzi, mellyel a tél elmúlását, a természet újjászületését ünnepelték. A játék ábráit egyes helyeken a hét napjaival vagy az emberi test részeivel nevezik meg. Az oroszoknál az ég elnevezést találjuk, az olaszok pedig világjátéknak mondják. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György
