A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 42. szám
Gyakorlati tanácsok a házi orvosláshoz Az alábbi házi gyógyeljárások nem helyettesíthetik a szaktudó orvost és a korszerű gyógymódokat. Vörös, kirepedezett kéz. Merítsük kezünket rendszeresen egyenlő rész tejből és alkoholból kevert fürdőbe. Szálka vagy tüske az ujjban. Szűk garaté edényben forraljunk vizet és az edény szája felett gözöltessük az ujjúnkat. A gőzben megpuhult bőrből a szálka könnyen kinyomható. Beteg köröm. A túl puha körmöket naponta dörzsöljük be citromlével. Tenyérizzadás. Zuhanyozzuk le a kezet váltakozva 1 percig forró, majd ezt követően 10 másodpercig hideg vízzel. Dörzsöljük be tenyerünket naponta kétszer borpárlattal (brandy, vinjak). Igyunk meg naponta 3 csésze zsályateát. (Csészénként vegyünk 1 teáskanál zsályát, öntsük le forrásban levő vízzel és hagyjuk 10 percig oldódni.) Zöld paradicsom cukorban Az apró, kemény zöld paradicsomokat megmossuk és néhány órán át ecetes vagy gyengén meszes vízben áztatjuk (a víz éppen csak fehér legyen), majd többször váltott vízben jól lemossuk. Egy kiló paradicsomhoz ugyanannyi cukorból nagyon sűrű szirupot főzünk, a habját leszedjük, beletesszük a paradicsomot, tíz percig főzzük, azután félretesszük. Másnap a szirupot leszűrjük, felforraljuk, újra a gyümölcsre öntjük és félretesszük. Ezt három napon keresztül megismételjük. Utoljára a szirupba egy darabka vaníliát is tehetünk, és a paradicsomot is átforrósítjuk benne. Üvegekbe töltjük, lekötjük és száraz gőzbe rakjuk. Uborkasaláta ecetben A meghámozott, meggyalult uborkát gyengén sózva üvegekbe rakjuk, majd felforralt és kihütött, hígított borecettel leöntjük úgy, hogy az uborkát teljesen ellepje. Az üveget ne tömjük meg szorosan uborkával, hogy az ecet jól átjárhassa. Az üveget lekötjük, és 10—15 percig gőzöljük. Volt egy faluban egy gazdag ember. Nem tudott sem írni, sem olvasni. Buta és beképzelt volt. Azt szerette volna, hogy mindenki öt tartsa a falu első emberének. De az emberek nem szerették öt, mert rossz és kapzsi volt, és a napszámosainak rosszabb élete volt, mint a kutyáinak. A kutyáit az embereknél sokkal jobban szerette a gazdag ember. Különösen Azort kedvelte, a szép fekete kutyát, és gyakran mondogatta, hogy ilyen kutyája senkinek sincs a világon, hiszen minden szót megért, éppen csak beszélni nem tud. Dolgozott a gazdag embernél egy Martin nevű napszámos. A gazdája mindig a kutyáival hencegett neki, különösen Azorral. — Tudod, Martin — mondta egyszer — ha lenne valahol iskola a kutyák számára, odaküldeném Azort, hogy legyen még okosabb. Martin nem volt buta ember. Sok rosszat látott ö a gazdájánál, de tűrnie kellett, mert más munkahelyet a faluban nem talált volna. Elhatározta, hogy hencegése miatt megleckézteti a gazdáját. — Nem tudja-e, hogy már régóta léteznek iskolák a kutyák számára? — kérdezte a gazdájától. — Ne beszélj bolondságokat! — mérgelődött a gazdája. — Ez nem bolondság — felelte Martin. — Az erdészünk mesélte nekemnemrég, hogy van olyan iskola, ahol az okos kutyákat még beszélni is megtanítják. — Ez igen! — mondta a gazdája. — Nem tudod, hol van az az iskola ? — Tudom bizony — felelte a napszámos. — Ott van túl az erdőn. Húsz koronába került az út odáig. — Húsz korona az nem sok — mondta a gazdája. — Fogd meg Azorkát és vidd el oda. Adok neked még száz koronát, lehet, hogy előre fog kelleni fizetni a tanításért. „Várj csak — gondolta Martin — majd én megmutatom neked! Az embertől a lyukas garast is sajnálod, ilyen szamárságokra meg szórod a pénzt!" A gazdag ember odaadta Martinnak a pénzt, és kenyeret is adott neki az útra, a kutya részére pedig füstölt húst. A napszámos elvezette a kutyát az erdőbe, az erdészhez, aki a barátja volt. Miután az erdész megtudta, miről van szó, jót kacagott. — Hagyjad itt nálam Azort — javasolta az erdész, — nem fogja megtudni senki sem, hogy itt van, nem jár erre egy lélek sem. A gazdádat pedig meg kell büntetnünk. Harmadnapra Martin hazaérkezett. A gazdája rögtön a kutyáról kezdte faggatni. — Kár, hogy nem volt ott, gazdám — mondta Martin. — Amint megérkeztünk, Azor rögtön beült a padba, mintha már régebben is járt volna iskolába. A tanító nagyon dicsérte öt, és azt mondta, hogy a kutya egy év alatt minden tudományt el fog sajátítani. Odaadtam a száz koronát, egy év múlva még kell száz koronát fizetni. — Erre még ötszáz koronát sem sajnálnék — mondta a gazdája. — Majd megmutatom az egész falunak, milyen kutyám van nekem! Mindenki megnézheti majd! Félév sem telt el, amikor a gazda elküldte Martint, látogassa meg a kutyát. Martin útrakelt az erdészhez. Segített neki begyűjteni a szénát, és harmadnap visszatért. A gazdája nyomban érdeklődni kezdett, hogy van Azor. — Nagyszerűen, gazdám! — felelte Martin. — Nagyon jól tanul. A tanító azt mondja, hogy hamarosan fog tudni beszélni. Az év elteltével a gazda ismét elküldte Martint az iskolába. Adott neki száz koronát, hogy fizessen a tanításért, és még húsz koronát az útra. Martin elment az erdészhez és harmadnap viszszatért. — Hát Azor hol van? — kérdezte a gazdája. — Azor nincs többé, gazdám! Jól megtanult beszélni, de csak hallotta volna, miket beszélt. Azt mondta, hogy maga henceg, meg hogy az egész falut meglopta, hogy a saját nővérét is becsapta és a saját apját is kisemmizte. Azzal fenyegetőzött Azor, hogy elmondja majd az egész falunak, milyen jómadár maga, gazdám! Erre úgy dühbegurultam, hogy követ kötöttem a kutya nyakába és bedobtam a patakba. A gazdag ember állt egy kis ideig megkövültén, majd így szólt: — Jól tetted, Martin! Az ilyen kutya egy garast sem ér. Azóta a gazdag ember már nem dicsekszik a kutyáival. A művelt kutyája pedig ott maradt az erdésznél, de azért beszélni soha nem tanult meg. Sági Tóth Tibor fordítása A LEGEK VILÁGÁBÓL — Olyan sovány vagy, mint a kutya — szokták mondani valamikor a kamasz fiatalra. Ma azonban, ha az utcán megnézzük a sétáló ebeket, bizony ez a mondás nem helytálló, mert oly kövéren totyognak, hogy alig férnek a bőrükbe, persze vannak kivételek is. Ilyen az agár, ez sosem hízik el. Rendkívül gyors vadászkutya, hosszú lábaival óránként a 60 kilométeres sebességet is elérheti. A többi kutyával ellentétben nem a szaglása után megy, nem az orrát használja, hanem a szemét. Nagyon jól lát. Már az ókorban az egyiptomiak (a faliképek tanúsága szerint) mezei nyulakra és antilopokra vadásztak.vele. Európában a rövid szőrű fajták terjedtek el először, ezek Észak-Afrikából kerültek ide. Az arab agár roppant szikár, nemes testalkatú agárfaj. Az arabok rendkívül nagyra becsülik és ez az európai rövid szőrű agár egyenes őse. Az agár gyorsaságát versenyeken használják ki, különösen Angliában népszerű az agárverseny. Az erre a célra előkészített pályán drótra fűzött münyulakat „futtatnak" speciális motoros szerkezettel az agarak előtt. Fogadásokat is kötnek egyes ebekre, akár a lóversenyeken a lovakra. Az agarakat előtte gondosan kiképzik és különlegesen válogatott kalóriadús kosztot kapnak. Például reggelire főtt tojást, tejet, zabpelyhet, stb. Szinte úgy készítik fel őket, mint a sportolókat. És állandó állatorvosi felügyelet alatt állnak. Egy gyors agár értéke pénzben kifejezve is számottevő. És a versenyeken kapott pénz se lebecsülendő. L. S. SOÓKY LÁSZLÓ Nil * Hat hal hajt hófehér habot, hatalmas harcsa halászhálót húz halászok henyélnek horkolva; hullámok hátán hód hahotázik. Holló hullat harmatcseppet hajnalhasadáskor, hat ha/ovány hullócsillag hamut hint — hetedhét határon. m m 21
