A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 42. szám
HÉTVÉGE Kőlapok — rotációs gépek ii. Míg Angliában, Franciaországban, s a német városokban a 18. század vége felé a polgárság megerősödése folytán az újságok több ezres példányszámban jelentek meg, addig Magyarországon az olvasók száma igen csekély. Kármán József, az Uránia szerkesztője (e folyóiratnak csupán három füzete jelent meg) az előfizetőkhöz intézett felhívásában keserű hangon fakad ki a közönyösség ellen, de ifjúi hévvel bízik abban, hogyha 289 előfizetőt szereznek, akkor a lap továbbra is a női olvasók kedvében jár. hiszen elsősorban a csinos. ízléses külsővel és a belső tartalommal a lapnak a női olvasók megnyerése, irodalmi ízlésük fejlesztése volt a célja. Itt látott napvilágot névtelenül Kármán Fanni hagyományai című szentimentális kisregénye és a Nemzet csinosodásáról szóló tanulmány. Az Uránia 3. számának azonban mindössze 142 előfizetője volt! Ugyanígy járt előtte Péczely József Komáromban, aki Mindenes Gyűjtemény címmel tudományos népszerűsítő, a felvilágosodás gondolatait egyszerű módon propagáló folyóiratot indított, mely elsősorban az olvasni tudókat, a falusi értelmiséget akarta a könyv, a tudomány szeretetére nevelni. Legalább ezer előfizetőre számított, de alig kelt el belőle 100 példány! Az első irodalmi-kritikai folyóirat megteremtése Kazinczy Ferenc nevéhez fűződik. A Magyar Museum Kassán jelent meg 1788- ban és Kazinczynak olyan társak segítettek, mint Baróti Szabó Dávid és Batsányi János, aki később maga szerkesztette az egész lapot. Kazinczy új irodalmi folyóiratot adott ki Orpheus címen. Batsányi az egyik támogatást kérő írásában felháborodva a közönyön, megjegyzi, hogy a gazdag uraságok között senkit se találni, aki néhány 100 forinttal támogatná a folyóiratot, holott a bandériumok cifraságaira negyven meg ötvenezer forintot is költenek. Itt jelent meg A franciaországi változásokra c. híres verse, melyért' feljelentették és állását is elveszítette. Ez a folyóiratszám akkoriban négyszáz példányban fogyott el! A Martinovics-összeesküvés leleplezésekor Batsányit és Kazinczyt is hosszú évekre bebörtönözték. A hírlapok ebben az időben csak sínylődnek, a cenzúra kemény szigora alatt és újabb politikai lapok kiadását nem is engedélyezik. Csak 1806-ban látott napvilágot Kultsár István Hazai Tudósítás című, hetente kétszer megjelenő újságja Pesten, azzal a kikötéssel adták meg az engedélyt, hogy csak belföldi híreket szabad közölnie. Kultsár nem volt politikus alkat, de nagyon jól értett a szerkesztéshez és szívügye volt a magyar színjátszás és az anyanyelv ápolása. Később Hasznos Mulatságok címmel melléklapot is ad ki, mely irodalmi és szórakoztató anyagokat közöl. Ő volt az első, aki az íróknak, szerkesztőknek honoráriumot is fizetett. Rövid ideig, egyetemi évei alatt Kölcsey is nála dolgozott. A legnagyobb tekintélyt azonban a fiatal írók, kritikusok által 1837-ben alapított Athenaeum című irodalmi lap vívta ki magának. Szerkesztői: Vörösmarty Mihály, Bajza József és Schedel (Toldy) Ferenc voltak. Nemcsak irodalommal, kritikával foglalkoztak. de abban az időben a hiányzó politikai lapot is pótolták. Igaz, csak burkolt módon, a sorok között, de Bajza minden alkalmat felhasznált, hogy liberális nézeteit hangoztassa. A kor minden jelentős irója helyet kapott e tekintélyt növelő, az egyetemi ifjúság körében is népszerű lapban. Itt jelent meg Petőfi Sándor első verse még Petrovics Sándor név alatt. A költő akkor alig múlt 19 éves. A vers címe: Borozó. A megjelenés dátuma: 1842. május 22. Érdekes, hogy a lapban alatta Tompa Mihály, a már ismertebb költötárs kisebb versét hozzák. A megélénkülő politikai élet azonban később az Athenaeumot is háttérbe szoritotta. Bajza ezt így értékelte: „... az ébredésnek senki sem örvendett őszintébben, mint mi... Egyes károk nem jöhetnek tekintetben ott, ahol az egész nyer." A különböző divat - és képeslapok növekedése (a képeslapot ábrázolt folyóiratnak nevezték) a nyomdákat is új technikai eszközök beszerzésére ösztönözték. Trattner, a hires nyomdász-üzletember elsőízben használja a 19. század húszas éveiben feltalált gyorssajtót, a lapok formája megnövekedik, 1836-ban a Jelenkor tér át először az ívrét alakra és a háromhasábos tördelésre. A nyomdai nagyüzem annyira fellendül — írja Dezsényi Béla, a kitűnő szakember a korról, — hogy a szomszéd házak tulajdonosai panasszal fordulnak a városi tanácshoz: a gyorssajtó dübörgése nemcsak a lakókat zavarja, de a házak épségét is veszélyezteti. . A legnagyobb példányszámot Kossuth Pesti Hírlapja érte el (több mint ötezer példány). Kossuth tudatosan szerkesztette a lapot, hiszen már előtte is volt gyakodata, olyan rovatokat vezetett be, amelyek ezelőtt nem voltak. Minden rovatnak felelős szerkesztője volt, anélkül, hogy kiírták volna a nevüket. A lap koncepciója egységes és a haladó gondolatok, a kor legégetőbb kérdéseinek sorát veti fel, azzal a céllal, hogy megoldást találjon rájuk. Ennek az érdekében vezette be Kossuth első ízben a vezércikket, melynek jó részét maga is irta. Témái változatosak és a napi politikára terelődik a hangsúly: közteherviselés, iparosítás, a vámok és a jobbágyi terhek eltörlése, stb. Kossuth indulatoktól fűtötten, színesen ír, nem hiányoznak cikkeiből a hangulati elemek, hogy olvasóinak figyelmét felkeltse. A címek rövidek és találóak: Szelíd tortúra. Bot, vessző, korbács. Aprócska kényurak stb. Olvasói körében szinte elemi erővel váltják ki a közfelháborodást cikkei. Természetesen a Pesti Hírlap hatása az ellenzéket is felrázta és élénk társadalmi mozgalmat teremtett. Az első 17 szám olyan gyorsan elfogyott, hogy ezeket Länderer Második kiadásban utána nyomatta. Ez eddig a lapok történetében nem fordult még elő. Itt zajlik le Kossuth és Széchenyi vitája, melyből Kossuth került ki győztesen. Széchenyi az agitációt, a napi politikában való közvetlen állásfoglalást hibáztatja és a fontolva haladás híve. Kossuth ezzel szemben rámutatott az agitáció óriási jelentőségére: „Az ember amíg él, gondolkodik: Aki gondolkodik s társaságban él, gondolatait másokkal kicseréli, szóval, írásban vagy képletekben; s ez nem egyéb mint agitáció. Minden szó, minden hang, minden betű, a gondolatnak minden nyilatkozata agitáció. Az emberélet e természetes attribútuma nélkül még ma is makkot ennénk az őserdők vadonjaiban. Az agitáció tehát magában véve nemcsak nem rossz, sőt nemzeteknél, mint egyedeknél az élet feltétele." Azóta sem fogalmazták meg tömörebben a sajtó feladatát. Hiszen a sajtó az ország tükre, a kor követelményeinek hangadója. Ozsvald Árpád EMBERI SORSOK VÁLASZÚTON, ZSÁKUTCÁBAN Boldog vagy boldogtalan házasság? Van akinek sikerül, van akinek nem. De mi közünk hozzá, elvégre a családi élet és a válás is magánügy — hangoztatják sokan. Mások viszont vészjósló jeleket vélnek felfedezni a válások magas számában, s ezekből a házasság és a család intézményének válságára következtetnek. Tény és való, hogy a válás nem(csak) magánügy; napjainkra kétségtelenül társadalmi problémává terebélyesedett. Mint ahogy tény az is, hogy szaporodnak a válások világszerte. Hazánkban például a házasságoknak több mint egyharmada végződik válással. így hát érdekes és okulásképpen érdemes — a HÉT 38. számában megjelent riport folytatásaképpen — belepillantani az aktákba, belehallgatni a vallomásokba s véleményekbe. Elena O. 36 éves titkárnő, két gyermek édesanyja, három hónapja önálló, elvált aszszony. — Érettségi után ismertem meg a férjemet. Négy évig jártunk együtt, aztán feleségül vett. Nem panaszképpen mondom, hiszen most már mindegy, de a volt férjem kissé félénk, határozatlan jellem, ezért aztán a házasságot is nekem kellett kezdeményezni. Megmondtam neki kerek perec: vagy elvesz feleségül, vagy szakítunk, mert én családot akarok, legalább két gyereket. Két és fél év különbséggel született meg a két fiam, s én mindkettővel otthon maradtam, mert nem akartam őket bölcsődébe adni. Szó ami szó. néha mór untam a folytonos pelenkamosást, az örökös főzőcskézést meg etetést. Napok teltek el, hogy valakivel szót válthattam volna. Még a régi barátnőim is annyira eltávolodtak tőlem, hogy ha nagy ritkán telefonáltam nekik, a néhány perces beszélgetést sem tudtuk kitölteni értelmes mondanivalóval. A férjem esténként fáradtan jött haza, sokszor még szólni sem volt kedve. Ha néhanapján arra kértem, menjünk el már valahová, mozduljunk ki otthonról, a fejemhez vágta, hogy egész nap otthon lebzselek. Ezen a amen még a nehezebb házimunkában sem segített semmit, csak estéről estére odaült a tévé elé. Egyre tartalmatlanabbá, ridegebbé vált közöttünk a viszony, jóformán témánk is alig akadt közös. Csoda, ha türelmetlenül vártam, hogy a kisebbik fiamat is óvodába adhassuk, és végre újra emberek közé mehessek?... A több esztendei távoliét után a régi munkahelyemre nem mehettem vissza, ezért egy új főnök mellé kerültem. Már első látásra rokonszenves volt nekem, pedig pontosan ellentéte a zsáneremnek. Sokáig valóban csak munkatársi kapcsolat volt közöttünk, őszintén szólva, szándékosan kerültem a komolyabb ismeretség lehetőségét. Olyannyira, hogy még a vállalati ünnepségekre is magammal vittem a férjemet, de ő az ilyesmit bosszantóan unta. Ott is pont olyan savanyú és életunt volt, mint otthon, ahol már a gyerekek is mindig a terhére voltak. Hónapok múltak el anélkül, hogy közös programot kezdeményezett volna velük, ehelyett csak újságot olvasott vagy tévét nézett. Bezzeg a főnököm, akivel egy vállalati kiránduláson ismerkedtek össze a fiaim! Egy fél óra alatt összebarátkozott velük, együtt fociztak, még bohóckodtak is .,: Búcsúzáskor a fiúk kérdezték: játszana-e velük máskor is?! Ekkor döntöttem úgy, hogy elfogadom a főnököm közeledését, aki most már több volt számomra, mint pusztán a felettesem. Amikor bejelentettem a férjemnek, hogy válni akarok, kétségbeesett, majd ellenem fordult. Fűhöz-fához szaladgált, minden rossznak elmondott. Szerencsére, a válóperünk egy körültekintő bíró kezébe került, aki nemcsak letudni akarta az ügyet, hanem igyekezett a dolog mélyére látni. Végül a férjem is belátta, hogy elpuskáztuk az életünket. Bánt viszont, hogy most sem viselkedik okosan, mert hónapok óta a fiúk felé sem néz, holott a tárgyaláson még amellett kardoskodott, hogy igényt tart a nevelésükre. S § § Vallomások és vélemények. Nézetek és érvek. Válaszutak és zsákutcák. Családok és válóperek. És csupán egyetlen adat a sok közül: Bratislava ötödik városkörzetében, tehát Ligetfalun (Petrzalka) 100 házasságból 56 bontóperrel végződik. Hogy miért? Az okok nagyon is szerteágazóak. Például azért, mert a házastársi szerepek tartalmát illetően meglehetősen nagy a bizonytalanság. Annál is inkább, mert korábban a nemek szerint élesen elkülönültek a családtagok alapvető feladatai; napjainkra viszont ez az alaphelyzet gyökeresen megváltozott. A családok zöme kétkeresőssé vált, s egyre inkább megoszlik a család „kifelé" történő képviselete is, hiszen a férjnek éppen úgy illenék1 bevásárolni járnia, mint a feleségnek értekezletre mennie. Lehetséges, hogy épp ebben van a bökkenő. Nevezetesen abban, hogy a házassági konfliktusok jelentős hányada mögött az áll, hogy nem sikerült megvalósítani a felek tényleges egyenjogúságát. Emellett igaz az is, hogy társadalmunknak a közösségi szolgáltatások megszervezésében is bőven vannak még adósságai. Természetesen egyéb okok is körvonalazódnak. Például az, hogy a házastársak mennyire felkészületlenek a családi, a házastársi szerepekre. A házasságok nagy részét olyan fiatalon kötik, amikor a házastársak társadalmi beilleszkedése még nem fejeződött be, tehát utána is változnak, alakulnak — és nem mindig egymás tetszésére. Sorsdöntő folyamatnak látszik a lakásszerzés is. Részben mert a szülőkkel való együttlakás örökös konfliktusveszélyt rejt magában ; részben azért, mert a lakásszerzés idejének feszült, gyors élettempója, állandó hajszoltsága, illetve az elkedvetlenítő kudarcok alaposan próbára teszik a kapcsolatokat. Általános jelenség, hogy a házastársak konfliktustürő és problémamegoldó képessége jóval a kívánatos alatt marad. Ehelyett túlságosan hamar hangzik el: válni akarok. Viszonylag gyakori jelenség egy új partner megjelenése is, bár a harmadik jobbára csak olyan házasságba tud belépni, amelyben valami nincs rendjén. A konkrét eseteket vizsgálva ugyaniá' kiderül: többnyire komoly oka volt (van?) annak, ha valaki nyitottá válik az új kapcsolatra. Többen vélekednek úgy, hogy áldásos lenne, ha a nőknek a jelenleginél jóval több lehetőségük nyílna a részmunkaidős munkavállalásra, vagy az otthon végezhető kereső foglalkozásokra. Persze, ez nem mentesítené a férfiakat az alól, hogy a háztartásban és a gyermeknevelésben aktívan részt vegyenek. A jó házasságnak ugyanis egyetlen „titka" van: a békés, kiegyensúlyozott családi légkör. Ha ez nincs meg, eleinte a bizonytalanság, később a veszteség és a válaszút, végül pedig az esetek többségében a zsákutca következik. M. P. (Vége) 19
