A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 42. szám
— Engem a nők soha sem vonzottak. Tudja, hogyan értem? — tette hozzá magyarázatképpen az a tizennyolc éves fiatalember, akit nemrég egy kisvárosban ismertem meg. — Lehet, hogy én így születtem s ha családi életünk nem lett volna olyan zilált, mint amilyen mindmáig akkor is ilyen lennék. Azért néha, amikor odahaza „áll a bál" eszembe jut, hogy talán ha szüleim házasélete jobb lett volna, akkor az én életem is másként alakul. Amióta az eszemet tudom, apám mindig durva volt anyámhoz s ha berúg, ma is üt-ver mindnyájunkat. Gyerekkorom óta valósággal menekülök hazulról. Tizennégy éves voltam, amikor egy fiatalember kezdeményezésére minden viszolygás nélkül teljesítettem a kígyereket, de még az a kilátás, hogy gyermekem lehetne, sem lenne képes rávenni egy növel való kapcsolatra — fejezte be a vallomását a — Tizenhárom éves voltam, amikor a falunkban köztiszteletnek örvendő férfi motorkerékpárjával megállt mellettem és azt mondta nekem: gyere, elviszlek motorozni — kezdte elbeszélését egy ötvenes éveit taposó férfi. A faluban akkor csak három, vagy négy háznál volt motorbicikli. A korombeli fiúk számára pedig nagy esemény volt a motorozás. A váratlan kém való állásról a városban. Vonzott a városi élet és a munkával is meg voltam elégedve. Egy raktárban dolgoztam. A fizetés viszont nem volt elég ahhoz, hogy szórakozásra is jusson. Egy napon a főnök szobájában kellett dolgoznom. Ott volt a pénztár. Egy óvatlan pillanatban kivettem egy nagyobb összeget a kasszából. Ebből másnap reggel nagy baj lett. A főnök sokakat gyanúsított, s köztük engem is. Ezt még megúsztam, de vérszemet kaptam, és a következő alkalommal megint megdézsmáltam a pénztárt. Ezt már nem úsztam meg. A főnök a rendőrséghez fordult és még aznap megtalálták a pénzt. Kétszeri sikkasztás miatt őrizetbe vettek. A pénzt nem tudtam visszafizetni, szüvánságát. Ez volt az életem első szexuális kapcsolata. Utána már én kezdeményeztem azoknál, akikről sejtettem, hogy nem fognak ellenkezni. Tizenhat éves koromban megismertem egy fiút, akivel mindenben megértettük egymást. Hozzá egy teljes évig hü voltam. Amikor egy alkalommal rájöttem, hogy más fiúval is van kapcsolata, otthagytam. Akkor egy időre válságba kerültem. Elhatároztam, hogy orvoshoz fordulok és elmondok neki őszintén mindent. Talán meg tud változtatni. Az orvos azt tanácsolta, próbálkozzam nálam idősebb nőkkel. Amikor megismertem egy ilyen nőt, kezdeményezésre nem volt szükség, mert ebben ő megelőzött. Életemnek erre az epizódjára csak undorral tudok visszagondolni. Egy életre szóló csömörrel töltött el. Azóta továbbra is csak férfiakkal tartok fenn kapcsolatot. Általában válogatom a partnereimet, de ennek ellenére zavar, ha megtudom, hogy valamelyikük iránt más is érdeklődik, s főleg az, ha az illető is hajlandó mással kapcsolatot kezdeni. Nagyon féltékeny vagyok, mégsem lennék képes egy partnernél megmaradni. A fiatalember itt szünetet tartott. Közben makulátlan tisztaságú nadrágjáról lepöckölt egy pihét és a legújabb divatú, lezser zakójának zsebéből cigarettát vett elő. Miután rágyújtott, folytatta vallomását. A partner keresésénél az a legroszszabb, ha a kiszemelt illető ellenkezik. Ilyenkor olyan düh fog el, hogy talán ölni is képes lennék. Nagyon nehezen tudok uralkodni magamon, s hogy az indulataim levezessem, inkább leiszom magam. Szinte kizárólag csak ilyenkor iszom, mert különben nem vagyok odáig az alkoholért. Ezután a nagyon nyílt és őszintének tűnő vallomás után megkérdezed z Egészségügyi Világszervezet márciusban közzétett adatai szerint a világ 140 országában 146 ezer A/DS-beteget tartottak nyilván. Számuk csupán egy hónap alatt ötezerrel növekedett. Túlnyomó többségük homo- és biszexuális egyén. tem a fiatalembertől: ha ilyen gyakran váltogatja partnereit, nem fél-e az AIDS-töl ? — Nem, egyáltalán nem — mondta nevetve. Arra a kérdésemre, hogy a munkahelyén tudnak-e erről a hajlamról, elbizonytalanodva válaszolt. — Talán egyesek igen, de nem mindenki. Sok lány dolgozik velem és vannak közöttük valóságos szexbombák, akikért bolondulnak a srácok, engem viszont hidegen hagynak. Hát talán ezek sejtik ... Tudja, engem nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek. A munkámat elvégzem, a magánéletemhez meg senkinek semmi köze. Ma már egyáltalán nem zavar, hogy csak a férfiak vonzanak. Én az ilyen kapcsolatot természetesnek tartom, sőt magasabbrendűnek, mint a férfi-nő kapcsolatot. Bevallom magának, szeretem a örömtől hevesen dobogó szívvel, rögvest felpattantam a hátsó ülésre, és elindultunk a faluból kifelé. Amikor az első útelágazáshoz értünk, a férfi letért az erdő felé vezető útra és egyik kezével a combomat kezdte fogdosni. Az erdőhöz érve megálltunk. — Szállj le — mondta a férfi, majd ő is leszállt és egy fa tövébe állította motorkerékpárját. Befelé indult az erdőbe. Én tanácstalanul ácsorogtam, mire ő hátraszólt: gyere utánam. Baktattunk az erdőben egy darabig szótlanul, míg egy kis tisztásra nem értünk. Ott a férfi megállt, magához húzott és folytatta a motoron elkezdett játékot. Nekem a motorozás mindent megért és különben sem mertem volna ellenkezni egy ilyen köztiszteletben álló, idősebb úrral. Utána még néhányszor elmentünk motorozni. Tizenhat éves lehettem, amikor elkezdtem barátkozni egy lánnyal. Nagyon tetszett. Elhatároztam, hogy amint lehet, elveszem feleségül. A lány egy évvel volt idősebb nálam s amikor egy fiatal tanító került a faluba, észrevettem, hogy elhidegült tőlem. Akkor bosszúból a szomszédunk lányával kezdtem járni. A faluban már úgy beszéltek rólunk, mint leendő jegyespárról. Közben a bosszúnak szánt együttlét alatt egymásba szerettünk. Legszívesebben azonnal elvettem volna feleségül, de a lány apja hallani sem akart esküvőről, míg le nem tudom a katonaságot. Bevonultam. Katonáskodásom idején több lánnyal is megismerkedtem s már nem voltam olyan szerelmes, mint azelőtt. Egyre ritkábban írtam a menyasszonyomnak, mígnem a levelezés abbamaradt. Leszerelés után nem is mentem vissza a faluba, mert egyik katonatársam tudott egy neleimhez pedig nem mertem fordulni, így kerültem huszonegy évesen először börtönbe. A cellatársam egy idősebb férfi, kezdettől fogva rendes volt hozzám. Hamar összebarátkoztunk és pár hét múlva amikor szexuális kapcsolatot kezdeményezett, nem volt ellene kifogásom. Nekem ez a kapcsolat ugyanolyan volt, mintha nővel lettem volna. Amikor kikerültem a börtönből úgy éreztem, rám van írva a múltam. Lehet, hogy a valóságban az emberek akkor is így viszonyultak volna hozzám, ha makulátlan a múltam, de én úgy éreztem, hogy mindenki megvet és senki sem bízik meg bennem. Ez eleinte rosszulesett. Sokat bánkódtam miatta, míg végül úgy döntöttem, hogy kerülni fogom az embereket. Az új munkahelyemen senkivel sem barátkoztam. A nőkkel szemben — amikor néhány közeledési kísérletem kudarccal végződött — annyira elbátortalanodtam, hogy nem is próbáltam kapcsolatot teremteni. Csak gyerekekkel mertem szóba állni, mert náluk nem féltem a kudarctól. Huszonhárom éves voltam. Ök fölnéztek rám. Kezdetben fociztam velük és ők bevettek maguk közé olyannyira, hogy egy alkalommal az egyik széparcú fiúval megpróbáltam szexuális kapcsolatot kezdeni. A gyerek tizenkét éves volt, megrémült és elfutott. Ez lett a vesztem, mert a szülei feljelentettek. Fiatalkorú megrontása címén, ráadásul mint büntetett előéletű, újból börtönbe kerültem. Később még háromízben jutottam börtönbe hasonló vétségért. Úgy éreztem, számomra már nincs megállás. Mint visszaeső minden további alkalommal szigorúbban büntettek. Összesen tizenkét évet töltöttem 12
