A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 42. szám
A JOG NÖVEKVŐ SZEREPE A gazdasági átalakítást kísérő alkotó légkörben mindinkább napirendre kerülnek a törvényesség megszilárdításának kérdései is. Ez érthető, hiszen az átalakítás a társadalom magasabb fokú szervezettségét és az állampolgárok öntudatos fegyelmét követeli. Múltbeli tapasztalatainkból tudjuk, hogy a társadalom demokratizálásának folyamatában a törvényesség hiánya anarchiát idézhet elő. A jogászok véleménye szerint bizonyos területeken túlságosan részletesek, aprólékosak a különféle jogi rendelkezések, sőt egyesek megfogalmazása szerint a paragrafusok útvesztőiben olykor már a jogászok sem tudnak eligazodni. A dolog azonban közel sem oly egyszerű, hogy a normák csökkentésével minden önmagától megoldódik. Ugyanis figyelembe kell venni, hogy a társadalmi-gazdasági viszonyok egyre bonyolultabbak, az életnek sok olyan területén is növekszik a jog szerepe, ahol korábban kevésbé volt rá szükség. Érthető viszont az a követelmény, hogy jogrendszerünk legyen áttekinthetőbb, pontos és hatékony. Ez a vállalati önállóság kiterjesztésének időszakában annál is fontosabb, hogy mig a múltban, amikor az irányító szervek részletekbe menően konkrétan megszabták a gazdálkodó szervezetek feladatait, a jognak kevesebb szerep jutott, mint ma. Most viszont a vállalatok, szövetkezetek vagy kisiparosok által követendő magatartást egyre inkább jogi normák terelik bizonyos keretek közé. Ezért állíthatjuk, hogy a gazdasági jogszabályok számának növekedése nem szükségképpen negativ jelenség. Hiszen a gazdálkodó egységek éppen a jogszabályok kidolgozásával kapnak a korábbinál nagyobb mozgásteret, növekszik döntési jogkörük és vele együtt persze a felelősségük is. Legfelsőbb törvényhozó szerveink ügyelnek arra, hogy jó törvények szülessenek és hogy ne növekedjenek az alacsonyabb normák, vagyis a minisztériumi rendeletek, hogy ezek ne folyamodjanak a rendeletalkotás fegyveréhez akkor, amikor valamilyen fontos feladatot más eszközökkel, pl. a gazdasági érdekeltség megteremtésével, kellene megoldani. Az adminisztratív módszerek alkalmazása a tiltások és kötelességek előírása p%rsze többnyire egyszerűbb, ráadásul önigazolásul is szolgálhat, hiszen utólag elmondhatják, mi kiadtuk a jogszabályt, igazán nem tehetünk róla, hogy „lent" azt nem hajtották végre. Az effajta szemlélet azért is káros, mert képviselői valójában nem a feladatokat akarják megoldani, csupán az ágazat önadminisztrálását tartják fontosnak. Arról nem is beszélve, hogy minden olyan jogszabály, amelynek kiadásához előzetesen nem teremtették meg a végrehajtás feltételeit, szükségképpen lejáratja azoknak a paragrafusoknak a tekintélyét is, amelynek betartására valóban nagy szükség lenne. A jogalkotás fontos területe a gazdálkodó vállalatok kölcsönös kapcsolata. A gazdasági szerződések megkötése a szocialista közületek együttműködésének alapvető formái. A gazdasági törvénykönyv, amely a közületek gazdasági kapcsolatait szabályozza, kimondja, hogy a közületek kötelesek gazdasági szerződést kötni. Teljesítésük elmulasztása esetén az aláírók anyagai felelősséget viselnek. Régi igazság, hogy minden jog csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A gyakorlatból pedig példákat lehetne sorolni arra, hogyan rövidítette meg a vállalatokat és dolgozóikat pusztán az a tény, hogy nem voltak tisztában jogaikkal. STRASSER GYÖRGY Az ENSZ New York i székhazában szeptember 19-én este megkezdődött a világszervezet közgyűlésének 44. ülésszaka. A 159 tagállam tanácskozásának napirendjén 149 pont szerepel, s ezek érintik a világ valamennyi időszerű problémáját. Felvételünkön: az ülés megkezdése előtt George Bush üdvözli Eduard Sevardnadzet. ru n SZEPTEMBER '89 Frantisek Kind belügyminiszter a sajtó, a rádió és a televízió napja alkalmából találkozott a hazai tömegtájékoztató eszközök munkatársaival. Beszédében nagyra értékelte, hogy jelentős mértékben SZERDA 20 hozzájárulnak a Nemzetbiztonsági Testület, a Határőrség s a belügyminisztérium fegyveres testületéi munkájának propagálásához. A szövetségi kormány jóváhagyta Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnöknek szept. 5—6-án a Román Szocialista Köztársaságban tett hivatalos baráti látogatásáról és a látogatás eredményeiről CSÜTÖRTÖK 21 szóló jelentést. Feladatul adta a minisztereknek, hogy szervezzék meg a — főleg a termelési kooperáció és gyártásszakosítás kapcsán jóváhagyott — határozatok végrehajtását. Kazahsztán Legfelsőbb Tanácsa rendkívüli ülésen torvényt fogadott el a köztársaság alkotmányának módosításáról és kiegészítéséről, a népi képviselők választó-PÉNTEK 22 sáról és a nyelvhasználatról. A nyelvhasználati törvény állami nyelvnek minősíti a kazahot, s a nemzetiségek közti kapcsolat nyelvének az oroszt. Margaret Thatcher brit miniszterelnök Moszkvában munkajellegű tárgyalásokat folytatott Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb SZOMBAT 23 Tanácsa elnökével. A négyórás megbeszélést követően a brit miniszterelnök sajtókonferenciát tartott, majd hazautazott. Mezőgazdaságunk szocializálásának negyvenedik évfordulója jegyében került sor a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának kétnapos ülé-VASÁRNAP 24 sére. A tanácskozáson részt vett Jaromir Algayer, a CSSZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere. A CSKP KB meghívására egynapos baráti munkalátogatást tett HÉTFŐ 25 hazánkban Mieczyslaw Rakowski, a LEMP KB első titkára. Kambodzsa területét elhagyta az utolsó vietnami katona is. Az utolsó 26 ezres kontingensből a legné-KEDD 26 pesebb, kb. 10 ezres konvoj fegyverzetével együtt a Ba Vi határátkelőhelyen hagyta el az országot. /{edvet O/oojőt E korán sötétedő őszi szombat délután azon töprengek, mikor és mit olvasnak az emberek. Érzik-e egyáltalán az olvasás szükségét, vagy csak kíváncsiságból, a munkába utazások idejének egyhangúságát feloldandó, tesznek táskájukba egy-egy újságot, képes hetilapot, vagy izgalmasnak ígérkező krimit. Tisztelet a kivételnek, akik mindig találnak maguknak időt arra, hogy rendszeresen tájékozódjanak az igazi irodalom világában, akiket nem zavar ebben a televízió esti műsora sem. A többség, ha kilép az iskola falai közül csak elvétve olvas el egy-egy komolyabb könyvet, hiszen az utazgatás ezt nem is teszi nagyon lehetővé. A gyermekkorban kell megszerettetni a könyvet, és ez elsősorban a szülök feladata. A szülő legyen példa a gyemnek előtt, persze az olyan apa vagy anya, aki az olvasást csak „időrablásnak" tekinti és gyermekének elnézi, hogy széttépi a leporellóját, a meséskönyveket a sarokba dobja, attól a gyerektől nem várhatjuk el, hogy maga megbecsülje a könyv értékeit és szabad idejét majd hasznos olvasással töltse. A rendszeresen olvasó ember a statisztikai átlag szerint évente 40—50 művet olvas el és esetleg még ugyanennyit sietve átlapoz. De ennél jóval több könyv kerül kiadásra, nem beszélve a naponta megjelenő újságokról. Az információ áradatával lehetetlen lépést tartani s ezért szükséges a megfelelő megfontolt válogatás. Csak azt a könyvet, cikket olvassuk el. amelyek bennünket közelebbről érdekelnek, ismereteinket gyarapítják, szépérzékünket fejlesztik és valóságos képet nyújtanak a köröttünk zajló életről. Nagy általánosságban kétféle kategóriába soroljuk a könyveket: szórakoztató és ismeretterjesztő. Az utóbbi szerepe, példányszáma, az elmúlt években alaposan megnövekedett, hiszen az általános műveltséggel rohamosan terjed a természettudományok, a történelem, a világ megismerése iránt az érdeklődés. A tájékozódás egyre nehezebb, s aki évente csak két könyvet olvas el, annak a felzárkózása szinte lehetetlen. Nem érzi az olvasás gyönyörét, a könyv által nyújtott lehetőségeket. Aki rendszeresen olvas, az magán érzi az írók szellemi erejét, kettesben beszélgetünk, esetleg vitatkozunk vele. A könyvekből az írók szólnak hozzánk bensőségesen, egyedül nekünk, együtt sodródunk a drámai hősökkel, a negatív figurákkal és bármikor letehetjük, elővehetjük újra a könyvet. Van olyan könyv is — és nem is kevés, melyet életünk folyamán többször is olvastunk és évek múlva egészen másképpen hat ránk, mint fiatal korunkban. Schopenhauer, a nagy gondolkodó, külön tanulmányt írt az olvasásról és a könyvekről. Ebben találóan érzékeli a könyvek szellemi minőségét is: ,,A rosszat sohasem lehet elég keveset, a jót elég gyakran olvasni... A jó olvasásának feltétele, hogy a rosszat ne olvassuk, mert az élet rövid. Időnk és erőink korlátozottak". Ezt már a régi rómaiak is tudták és mi is érezzük. Amikor olvasmányaimat latolgatom e ködös őszi időben, én is erre gondolok és örömmel tölt el, hogy mindig találok újabb és újabb olvasnivalót. Mert akármilyen lesz a jövőben a könyv formája, alakja, a tartalom nem változik: mindig az egyetemes kultúra őrzője marad. Világképünk az időben. 3
