A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-06 / 41. szám

A héjas gyümölcsök tárolásáról

Dió: Héjában, száraz, sötét, huzatos helyen tartandó, zsákban vagy textil zacskóban. A zsákot többször meg kell rázogatni. Ugyanígy tároljuk a mandulát, barackmagot. A dió-, mandula-, mogyoró és barackbelet tartsuk üvegedényben, valamilyen vászonnal vagy rostos textillel zárjuk. Száraz, sötét, levegős polcokon, de nem ajánlatos néhány hónapnál tovább. Ezek a gyümölcsbelek fagyaszthatok is. Gesztenye: Tárolható héjában, éppen úgy, mint a dió. Tisztítva nem ajánlatos sokáig tartani — csak konzerválással.

Mák: A mákot vászonzacskóban tartsuk sötét és szellös helyen, néha megforgatva. Óvjuk a rágcsálóktól és a bogaraktól. Legjobb a saját hájéban tárolni, ily módon egy évnél tovább is eláll.

Ananász: A friss ananászt hideg helyen kell tartani 10—15 fokon, magas nedvességtartalmú légkörben. Ezt egy kis edény vízzel lehet elérni.

Néhány szabály a kelt tészta sütéséhez

— ha az élesztő már nem friss, kiszáradt, az élesztőgombák elpusztulnak, tehát nem kelhet meg jól a tészta;

— a mélyhűtőben tárolt élesztő veszít hatásfokából, így többet kell használnunk belőle;

— az élesztőt sose tegyük túl forró tejbe, mert attól az élesztőgombák elpusztulnak;

— az élesztőt sose keverjük közvetlenül a zsiradékba, sóba, mert akkor a tészta lassabban kel;

— vigyázzunk, nehogy túl soká kelesszük a tésztát, mert ilyenkor kevésbé lesz foszlós, a sülés során meg könnyebben összeesik;

— a kelt tésztához ne tegyünk túl sok zsiradékot, mert ez a légbuborékok keletkezését gátolja ;

— sülés közben nem szárad ki a kelt tészta, ha a sütőbe egy kis tálkába vizet teszünk.

Élt egyszer egy Sejdulla nevű ember, aki rendkívül lusta volt. A felesége és a gyerekei állandóan éheztek és szomjaztak, új ruháról pedig még álmodni sem mertek.

A felsége szemrehányást tett Sejdullának, miért nem dolgozik, de Sejdulla csak ezt válaszolta:

— Ne búsulj! Most szegények vagyunk, de rövidesen gazdagok leszünk.

— De hogyan gazdagodhatnánk meg? — kérdezte az asszony. — Hiszen naphosszat csak heverészel, a kisujjadat sem mozdítod.

— Csak várj türelemmel, leszünk mi még gazdagok, eljön annak is az ideje.

Várt az asszony, vártak a gyerekek, de hiába.

— Nincs mire várni — mondta az aszszony —, mindnyájan éhen halunk.

Sejdulla ekkor elhatározta, hogy elmegy egy bölcshöz, és tanácsot kér tőle, hogyan szabadulhatna meg a szegénységtől.

Ment Sejdulla három nap, három éjjel, akkor találkozott egy sovány farkassal.

— Hová mész, te jó ember? — kérdezte a farkas.

— A bölcshöz megyek tanácsot kérni, hogyan gazdagodhatnék meg.

— Légy oly jó, kérdezd meg tőle azt is, én mit tegyek — kérlelte a farkas. — Már harmadik éve szörnyen fáj a hasam: se éjjel, se nappal, nincs tőle nyugalmam.

— Jó — mondta Sejdulla —, megkérdezem.

És folytatta útját. Ment három nap, három éjjel, akkor észrevett az út mentén egy almafát.

— Hová mész, jó ember ? — kérdezte az almafa.

— A bölcshöz megyek tanácsot kérni, hogyan élhetnék meg munka nélkül.

— Légy szíves, kérj tanácsot a bölcstől az én számomra is — kérte az almafa. — Minden tavasszal virágba borulok, de ahogy kinyílnak a virágaim, rögtön le is hullanak, így sosem terem rajtam alma. Kérdezd meg a bölcstől, mitől van ez.

— Jó, megkérdezem — válaszolta Sejdulla, és továbbment.

Ismét három nap, három éjjel ment, és odaért egy mély tóhoz. Egy nagy hal dugta ki fejét a vízből, és megkérdezte:

— Hová mégy, jó ember?

— A bölcshöz megyek tanácsért és segítségért.

— Légy szíves, add át a bölcsnek az én kérésemet is. Már hetedik éve szúrja valami a torkomat állandóan. Adjon tanácsot a bölcs, hogyan szabadulhatok meg ettől a fájdalomtól.

— Jó, megkérdezem — mondta Sejdulla, és továbbment.

Ment megint három nap, három éjjel. Végül elért egy rózsaligetig. Az egyik bokor alatt ült egy hosszú fehér szakállú öregember. Ránézett Sejdullára, és megkérdezte :

— Mit keresel itt, Sejdulla ?

Sejdulla elámult:

— Honnan tudod a nevemet? — kérdezte. — Talán te vagy az a bölcs, akihez tanácsért indultam?

— Igen — válaszolta az öreg. — Mit kívánsz tőlem? Mondd gyorsan!

Sejdulla előadta a kívánságát, majd elmondta a sovány farkas, az almafa és a nagy hal kérését is.

— A nagy halnak — mondta a bölcs — egy nagy drágakő akadt a torkán. Ha kihúzzák a torkából a követ, a hal meggyógyul. Az almafa alatt egy nagy korsó van elásva, tele ezüsttel. Ha valaki kiássa a korsót, nem hullik le többé az almafa virága. A farkas akkor szabadul meg a fájdalomtól, ha lenyeli az útjába akadó első lustát.

— És az én kérésem? — kérdezte Sejdulla.

— A te kérésedet már teljesítettem. Indulj utadra!

Megörült Sejdulla, és elindult haza.

Ment, mendegélt, elért a tóig. Ott már türelmetlenül várta a nagy hal.

— Mit tanácsolt nekem a bölcs?

— Ha kihúzzák a torkodból a drágakövet, megszűnnek a fájdalmaid — mondta . Sejdulla, és már indult is tovább.

— Jó ember, essen meg rajtam a szíved

— kérlelte a hal. — Húzd ki azt a követ a torkomból. Engem megszabadítasz, te pedig gazdag leszel.

— Azt már nem! Minek fáradozzam fölöslegesen, enélkül is meglesz mindenem

— mondta Sejdulla, és folytatta útját. Elért az almafáig.

Amikor az almafa meglátta Sejdullát, minden ágával, minden levelével integetni kezdett neki.

— Megtudtad a bölcstől, hogyan szabadulhatok meg nagy bajomtól? — kérdezte.

— Meg — felelte Sejdulla. — Ha valaki kiássa a gyökereid alól az ezüsttel teli nagy korsót, akkor majd nem hullnak le a virágaid — mondta Sejdulla, és már tovább is akart menni. Az almafa kérlelte.

— Ásd ki azt az ezüsttel teli korsót a gyökereim alól! Te is jól jársz, rögtön gazdag leszel.

— Eszemben sincs dolgozni. Enélkül is gazdag leszek — válaszolta Sejdulla. és továbbment.

Ment, mendegélt, végül találkozott a sovány farkassal.

— Mit tanácsolt nekem a bölcs? — kérdezte a farkas. — Ne kínozz, mondd hamar!

— Fald el az első utadba akadó lustát, akkor meggyógyulsz — mondta Sejdulla.

A farkas köszönetét mondott Sejdullának, és kérdezgetni kezdte, mit látott-hallott útközben. Sejdulla mindent elmesélt a farkasnak a hallal és az almafával való találkozásáról, a kérésükről.Végighallgatta a farkas, és nagyon megörült.

— Nem kell keresnem a lustát — mondta —, maga jött ide hozzám. Az egész világon nincs még egy ilyen ostoba és lusta ember.

Rávetette magát a farkas Sejdullára, és egészben lenyelte. így pusztult el a lusta Sejdulla.

Három alma pottyant le az égből: az egyik annak, aki meghallgatta, a másik annak, aki elmondta ezt a mesét, a harmadik mindenki másnak.

Azerbajdzsánt mese

A LEGEK VILÁGÁBÓL

Valamikor a szegények kenyerének is nevezték, hiszen sokszor a rossz gabonatermés idején az éhínségtől mentette meg az embereket. Ették sütve, főve, kásának készítve, levesbe aprítva: ez a burgonya, vagy falusi nevén krumpli, kolompér, grulya, stb. Dél- Amerikából származik, az Andok fennsíkjain az inkák termesztették. Európában sokáig szép apró virága miatt dísznövényként ültették a virágos kertekbe. A Németországban tanuló diákok hozták magukkal hazánkba, de még királyi rendelettel sem tudták a népet rávenni, hogy gumóját megegye, mert az a tévhit járta, hogy a leprát terjeszti. Csak II. József idejében honosodott meg, amikor kenyérgabonából nagyon rossz volt a termés és az emberek ráfanyalodtak a burgonyára és mindjárt meg is kedvelték.

Ma már az egész világon elterjedt, több mint 130 országban termesztik és a búza, rizs, kukorica után a negyedik helyen áll a világ élelmiszer-ellátásában. Nagyon igénytelen, olyan hidegebb helyeken is megterem, ahol a gabonaneműek már csak silány termést adnak. Több mint kétezer fajtája ismeretes. Magas a C és B vitamin, valamint ásványi só tartalma, belőle nyerik a keményítőt is. Nemcsak étkezésre, hanem takarmánynövényként is használják, ezenkívül a szeszgyártás, a gyógyszer- és papíripar fontos alapanyaga. A mai étkezésben pedig egyre előkelőbb szerepet kap: különböző módon, szárítva, fagyasztva, hasábburgonyaként kitűnő csemege és szinte minden húsételhez felhasználható. Csehszlovákiában ma is jelentős helyet foglal el a kultúrnövények termesztése területén.

Láttál-e már puttonyt ? — Menj a szőlőhegyre.

Láttál már présházat? —- Menj a szőlőhegyre.

Szüret van, édes must habzik a kádakban.

Nem láttál még mustot óriás kádakban?

Menj a szőlőhegyre: kapsz bőven belőle.

Szükség van sok ügyes szüretelőre.

21