A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-06 / 41. szám
Az Adán (Jugoszlávia) élő Bencze Sándort a maga nemében egyedülálló különlegességgel, egyfajta unikumnak számító szarvas tojással örvendeztette meg kétéves tojója. A két sárgájú tojásritkaság méretei: összhossza 10 cm, átmérője 15 cm, a szarv hossza közel 4 cm. Ez is egy különlegesség, vagy legalábbis fotós-bravúr. A felvétel Oklahoma City ben készült Matt Scorgin müugróról, amikor a tízméteres hídról éppen „megcélozza" a vizet. Már a kopaszok is szépségversenyt rendeznek! Ha netán Ön is jelentkezni akar, akkor az NSZK-ba, Schlüchternbe küldje levelét. S ha bánkódna, amiért kopasz, akkor vigasztalódjon: a győztes még csak 24 éves, fénylő kobakjára adott puszival a második, illetve a harmadik helyezett versenytársa vigasztalja. KÖNYV Nádas Péter: Évkönyv A naplóirás kiváló lehetőség arra, hogy a szellem embere bevilágítson saját, feltehetően rendkívül bonyolult lelki életébe, s így a hozzá legközelebb álló, legőszintébb kísérleti alanyon keresztül jusson összefüggések felismerésére, felfedezzen valami rendkívülit, „valami kézzelfoghatót az emlékezés mechanikájáról és a gondolkozás élményéről". A módszer nem új — kísérletezökedvű pszichoanalitikusok is élnek vele időnként —, s most Nádas Péter, a megújuló magyar próza egyik úttörője is ezt a műfajt választotta keretnek, melybe egy év írói munkájának termése került. Egyedüli kötöttsége ennek az emlékező, ténymegállapitó, gondolatbegyüjtö folyamatnak a műfaj megkövetelte időrendi egymásutániság. A szerző határozott kézzel válogat napi élményei közül. Már a legutóbb megjelent Játéktér c. esszégyüjteményéböl is kiderült, mi foglalkoztatja leginkább. Ez az önvizsgálat nagyjából ugyanazokat a kérdéseket veti föl (pl. az élet, a halál, az alkotás folyamata, a gondolkozás és a fantázia viszonya, stb.). Az író saját logikája szerint rakja egymás mellé a lényeges és az olvasó számára talán lényegtelennek tűnő tapasztalatait. A pontosan rögzített hangulatok a szerzővel együtt elmélkedő olvasó lelkét is megérintik. Szeretne az író helyében lenni, időnként belső sugallatoknak engedelmeskedve jegyzeteket készíteni, csúnya, rideg vasárnapokon szépen nyirt gyepű kertben sétálni, elegáns öltözetű emberekkel társalogni, vagy megunva a nagyvárosi életmódot, egy eldugott faluba költözni, régi parasztházat vásárolni, azt saját kézzel javítgatni. Még az is megfordul a fejében, hogy a szerző példáját követve — eladja televízióját, s lemond az egyébként is sokat bírált egyirányú kommunikáció andalító kényelméről. Aztán rájön, hogy a helyzet ettől sokkal bonyolultabb. Nádast nem a környezet, hanem a benne élő ember érdekli elsősorban. Az, hogy mit tehet az ember a világért, és hogy miként lehet elviselni mindazt, ami velünk történik. Mivel az emberért, a világért, a nemzetért érzett felelősség elsősorban a gondolkodó ember vállára nehezedik, Nádas, legfontosabb teendőként önmagunk keresését, elfogadását és vállalását jelöli meg. Vagy ahogy a könyv elején tömören megfogalmazza : „Azzá légy, ami vagy." Lendvay Tibor Ki mondta ? Miért mondta ? Szállóigék „megfejtéseit" tartalmazó kötetet állított össze Gyapay Gábor, Megyer Szabolcs és Ritoók Zsigmond az Iskolarádió műsorának anyagából, amely elsősorban a diákoknak szól. de bátran kezébe veheti mindenki, aki kedvét leli a kultúrtörténeti búvárkodásban. A kötet célja, hogy megvilágítsa néhány gyakran használt mondás, szállóige keletkezésének hátterét, bemutassa a kort, a történelmi eseményt vagy tettet, amelyben, amelynek hatására megszületett egy-egy szólásmondás. Persze, a történelmi események bemutatása, a korrajz csak vázlatos, és inkább szórakoztatóan ismeretközlő, mint „tudálékos"; ez, minthogy diákolvasók számára készült elsősorban, dicséretes is lehetne, ha nem lenne emiatt a kötet anyaga egyenetlen. Egyes írásokban pontos az adatolás, a másikból hiányzik. Igaz, egy diáknak valószínűleg illenék tudnia, mikor élt Julius Caesar, de ha pl. egy másik írás tartalmazza halálának pontos dátumát, az előbbibe is bele lehetett volna csúsztatni uralkodásának dátumait. Más helyen is gyengének érzem a szerkesztői munkát: minthogy eredetileg rádiós műfajról van szó, s abban a megjegyezhetőség kedvéért gyakoribbak az ismétlések — „elhangzott" formájukban kerültek be az anyagok a könyvbe is, holott az írott forma a hangostól eltérően lehetővé teszi a visszalapozást, ill. újraolvasást, tehát az ismétlések érzésem szerint a könyvben szükségtelenek. A színvonal sem mindenhol egyenletes: vannak frappáns, tömör, és vannak lazább írások is. A könyvet mindezen apró kifogások ellenére bátran merem ajánlani: sok értékes ismerettel gazdagodhat általa a nyelv, a kultúrtörténet iránt érdeklődő olvasó. Gallok, görögök, punok, rómaiak; filozófusok, köttök, hadvezérek, uralkodóktól származtatott, világszerte elterjedt szállóigék eredete mellett a magyar történelem néhány jelentős alakjához, kultúrtörténeti eseményéhez, a népélethez, munkafolyamatokhoz fűződő, csak számunkra érthető számos mondás, szállóige eredetére is fény derül. Ki gondolná például, hogy a „Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől" mondásban szereplő Makó nem a város, hanem II. András király vitéz katonája volt, aki az 1217-es keresztes hadjárat alkalmával Spalato városában úgy felöntött a garatra, hogy azt hitte: már Jeruzsálemben van ? És mi köze a „megoldódik a nyelve" szólásnak a boszorkányokhoz? A „Ki mondta? Miért mondta?" című könyvben választ találunk rá. A szerzők a könyv végén bőséges forrásanyagot is közölnek azok számára, akik alaposabban kívánnak utánajárni a dolgoknak. A könyv kapható könyvesboltjainkban. (Minerva, 1989) Haraszti Mária SZÍNHÁZ Kutyaszív Igazán rendhagyó módon kezdődött az idén az új színházi szezon Szlovákia fővárosában: a helyi színtársulatok még el sem kezdték repertoárelőadásaik sorát, amikor egy vendégjáték máris szakmai izgalmat okozott Bratislavában. Szeptember 10-én ugyanis a Hviezdoslav Színházban Moszkva egyik hiresen érdekes színházi műhelye: a Henriett Janovszká vezette Ifjúsági- és Gyermekszínház vendégszerepeit. Nem titok, hogy e társulatot a moszkvai közvélemény mostanában csak úgy emlegeti, hogy ők a forrongok. Nyilván azért, mert a peresztrojka és a glasznoszty, azaz a társadalmi változások fontosságának felismerése után ez a színház élt a legelsők között az újszerű lehetőségekkel. Ebben a tekintetben jólesik hát nyugtázni, hogy a Henriett Janovszká vezette együttes Bratislavába is olyan kitűnő darabbal érkezett, mint a korábban tiltott irodalomnak számító Bulgakov-mű: a Kutyaszív. A szerzőnek ez az 1925-ben írt kisregénye a nyolcvanas évek legelején, szinte lopva kelt világkörüli vándorútjára; a történet dramatizált változata pedig 1987-ben kapott színpadot a Szovjetunióban. A szinházilag is izgalmas előadás cselekménye már-már pofonegyszerű: volt egyszer egy szeretetre méltó kutya, amelynek koponyájába emberi agyat ültettek. Nyilván, máris sejteni a mondanivalót a tudat gyors és erőszakos átalakításának veszedelmeiről, káráról. A darab kulcsmozzanata, amikor ez a műtét utáni fura lény pillanatokon belül ősz-HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK szehaverkodik a házban grasszáló erőszakos, bőrkabátos, revolveres lakóbizottsági tagokkal ; utána pedig megindul a ranglétrán felfelé. Viselkedni nem tud, földre köpköd/és kézzel eszik, de a bőrkabátosok szerint ö az új kor embere. Igaz, a professzor végül is visszaoperálja kutyává; bár most meg az a bibi, hogy kutyaként is értelmesen beszél. Különösebb okfejtés nélkül is világos, hogy Bulgakov elsősorban a műveletlenség, a csiszolatlan butaság felhalmozódását szatirizálja, a társadalmi színeváltozásokat és a veszedelmesen káros bunkócskamitológiát állítja pellengérre. Henriett Janovszká rendezése a részletek kidolgozására is ügyel, elsősorban azonban a közösségi színjátszást forszírozza. Sarikot, a kutyát; illetve Sarikovot, az új típusú embert Alekszandr Vdovin alakította, lenyűgözően pontos játékot produkálva. Miklósi Péter HANGLEMEZ Egy proletár Párizsban Megnőtt Szikora Róbert haja. Ez persze arra is bizonyíték, hogy az első csiki-dam próbálkozás óta már eltelt jó pár év. S az idő változásával más lett a zenei ízlés is. A társadalmi reformok a kulturális életre is nagy mértékben kihatnak, s a sorból a popzene sem marad ki. Magyarországon még jóformán nem is hallottak az R-GO Proletars társaságról, amikor az év elején a cannesi Midem fesztiválon több neves üzletember érdeklődését is felkeltette a Tánya című szerzemény. Szikora újonnan beharangozott csapata az R-GO Proletars meghökkentő öltözékben állt a közönség elé (sehol egy divatcucc, csak a régi elnyűtt öltönyök, kalapok, bakancsok meg kitüntetések). Nem tudom, merjek-e párhuzamot vonni a lemez hanganyaga meg a francia forradalom évfordulója között, de gondolom nem véletlen, hogy a legnagyobb sláger erről a korongról a címadó „Egy proletár Párizsban" című dal. De a többi szerzemény is bizonyos mértékig politikai töltetű, az Annában a magyar népdal oroszos motívumokkal keveredik, a Dől a toronyban egy bizonyos mister áll a középpontban, aki makacsságáról meg gonoszságáról lett hírhedt, az Áll a bál meg egy kis társadalomrajz. Megnőtt Szikora Róbert haja. És ez a korong az eddig megjelent albumoktól igencsak különbözik. Mondhatnám azt is, ez már nem a régi, igazi csiki-dam, híre-hamva sincs az ettől a stílustól elvárt zenének. Itt érezhető csak igazán Szikora „elkötelezettsége" valamelyik világsztár iránt, s le sem tagadhatná, hogy figyelemmel kíséri Prince munkásságát. Meg azt is tudnunk kell, hogy az R-GO egykori gárdájából már senki sincs a csapatban. Amikor Környei Attila akkoriban kilépett, még nem hittük, hogy mindez az R-GO széthullását okozhatja. Mégis, az R-GO Proletars muzsikájában nem érezni a csalódások, a tévedések ízét. Sőt a lemezboritékban található tájékoztatón ott áll a demokratikus felirat: „Azé a föld, aki megműveli, azé az R-GO, aki szereti." Új zene szól, új elképzelések sorakoznak itt egymás után. Új az együttes is. Mondom, megnőtt Szikora Róbert haja... Koller Sándor 9
