A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-29 / 40. szám
Dobossy László írja egy helyütt: „az ő korában, vagyis a XVII. században természetes többnyelvűség folytán — magyar költemények szerzése mellett műfordításokat is készített bibliai cseh nyelvre (s ennek révén — indokoltan — szerény hely illeti meg a régi szlovák irodalom történetében). Ám lehet-e, szabad-e ebből olyan politikai célzatú, durván aktualizáló következtetést levonni, hogy Madách Imre szlovák származású volt; a nemzeti kötődés XIX. és XX. századi értelmében?" Dobossy László fent idézett soraival egyben arra a masaryki beszédre is választ kíván adni, amely 1930-ban a sztregovai temetőben hangzott el, s Madáchot célzatosan szlovák származásúnak mondta. Az „aktualizáló következtetések" egyébként a mai kiadványokban, helyi bulletinekben is felfedezhetők. Az Alsósztregovai Járási Honismereti Múzeum útmutatójában (1972) például azt olvashatjuk, hogy „Az ember tragédiája szlovák környezetben sarjadt alkotás". Tudjuk, hogy a Tragédia Írója számtalan példát a világtörténelemből merített, s egyetemes emberi problémákat érzékeltetett. Eme kényszerű kitérő után visszatérve még Madách Gáspárhoz, el kell mondanunk, hogy a legnagyobb érdeme talán az volt, hogy „megmentette" Rimay irodalmi hagyatékát a pusztulástól. Költőnk dédapja, Madách János szintén írt verseket, vallásos és didaktikus költeményeket. Ő volt az, aki annyira segítette az evangélikus egyházat, hogy emiatt családja is anyagi válságba sodródott. A család vagyonának egy részét csak a nagyapának, Madách Sándornak (1756— 1814) sikerült visszaszereznie. „Kiperette" őseinek őt megillető birtokait, rendbehozatta a régi kastélyt, s ezért a család második alapítójának is tartják őt. Migazzi váci püspök visszatérítette Madách Sándort a katolikus hitre, s ettől kezdve a Madáchok újra katolikusok lettek. Madách Sándor különben ügyvédi diplomát szerzett, s 1787-től Nógrád főügyésze volt. 1795-ben, a Martinovics-féle perben 16 személy védőügyvédjévé választották. Az elítéltek közt volt például Hajnóczy József és Batsányi János is. Az újabb kutatások szerint Madách Sándor perbeli megnyilatkozásai — szemben a Magyar Életrajzi Lexikon állításával — azt mutatják, hogy „ahhoz a nemesi nemzedékhez tartozott, amely a szabadkőművesség közvetítésével sokat megismert a felvilágosodás eszmeáramlatából, részese volt az 1790-es rendi ellenállásnak, de nem jutott el a polgári haladás és nemzeti függetlenség egybekapcsolódásáig." (A befejező rész a következő számban) CSÁKY KÁROLY A felső-bajorországi Aibligenből származó építészcsalád, akinek nevét először 1678- ban említik Prágában, legtehetségesebb sarja. Munkásságukhoz főleg az ö érdeméből fűződik Prága barokk városképének kialakítása. Az építőművész Christoph Diezenhofer fiaként jött a világra 300 esztendeje, 1689. szeptember 1-jén. Építészeti tanulmányait Olaszországban folytatta. Első — bár nem önálló — munkája a bécsi piaristák Mária Treu-templomának áttervezése volt. Apja halála után ö fejezte be a prágai Lorettotemplom építését. Építőművészetét apja példájából kiindulva Bécsben, Hildebrantnál folytatott tanulmányai során fejlesztette tovább, ahol kialakult a barokk építészetet egyénileg értelmező stílusa. Épületei Santiniva! ellentétben — aki az olasz késöbarokk elismert mestere volt — sokkal kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak, emellett mégis többféle stílus briliáns ötvözetei, s építészeti gondolkodásmódjának frappáns kifejezői. 1720 táján — még a bécsi barokk építészet hatása alatt — olyan templomokat és homlokzatokat tervezett és épített, mint a prágai Nepomuki Szt. János — és Szt. Bertalan-templom, valamint ugyanott a Malá Stranán lévő Szt. Tamás-templom homlokzatának terve és annak kivitelezése. Itt hatásos kontrasztokkal és már szinte túlhangsúlyozott plasztikus formákkal visszatér a perspektivikus felfogású barokkhoz és 1730 táján a mozgalmasság, dinamika és a nyugalom szintézisére kezd törekedni. Erre a korszakára a hosszhajós templomi elrendezés jellemző, legalábbis kívülről ez a benyomása a nézőnek, de bévül a centrális elrendezés dominál, amelynek fő eleme a középkori eredetű kupolával zárt tér. Eme korszakának legérettebb munkái a Karlovy Vary-i Mária Magdolna-templom és az óvárosi Szt. Miklós-templom, amelyen bravúrosan játszik az építészeti elemekkel és azok könnyedségét a boltívek kecses, szinte játékosan térbe ivelö sávjainak és az ún. cseh-süvegboltozatnak a szintézise adja; az egész baidahinra emlékeztet. Ö és követői állandóan egyszerűsítették ennek az épületnek a konstrukcióját, s így jött létre hosszú-hosszú kísérletezések után a 18. századi cseh vidéki barokk templom prototípusa. Emellett az „apró" tervek és kivitelezésük mellett főleg a monumentális alkotások kötik le Kilián Ignaz Diezenhofer figyelmét. Ezirányú igyekezetének kiteljesedése a prágai Malá Stranán felépített Szent Miklós-templom. Az 1690-es évek végén elkészült hoszszanti hajójú megoldású épületet monumentális centrális térrel zárta le és a homlokzatok lehetséges egységesítésével egy olyan épületegyüttest hozott létre a barokk építészet stílusában Prágában, mint annak idején a gótika korszakában a Szt. Vitus-székesegyház volt. Nem hiába építette a jezsuiták részére... A kupola 1500 négyzetméteres freskóját, amely Szt. Miklós életét ábrázolja, s amely méreteiben Európa legnagyobb faliképé, (1761 — 1770 között) J. L Kracker készítette. Diezenhofer homlokzati megoldásai közül legszebb és legszellemesebb a prágai borromei Szt. Károly-templom homlokzata, amely nagystílű ötvözete az olasz barokk és alkotója zsenijének. Harmonikus kidolgozású oszlopfői, oszlopai, timpanonjai és frízei vetekednek a római barokk hasonló jellegű és elrendezésű alkotásaival. A mester a mai értelemben vett építészeti irodát hozott létré és vezetett, elsősorban a vidéki templomok tervezésére és építésére. Nem véletlen, hogy Csehország szinte minden csücskében, de még távolabb is megtalálhatók műhelyének alkotásai. A megrendelő anyagi lehetőségeihez mérten a legkülönb festőket és szobrászokat igyekezett meggyőzni épületei díszítéséhez. Munkái többek között eljutottak Magyarországra is. így Egerben 1745-ben a minoriták, 1747-ben pedig a trinitáriusok templomát tervezte és építtette munkatársai segítségével. Élete vége felé visszatért a templomok hosszhajós megoldásához, így a vakmerő boltozatrendszereket higgadtabb, de merészen magasba ívelő belső terek váltják fel. Diezenhofer legfőbb érdeme az volt. hogy Közép-Európában a már elavult barokk nehézkes faltömegeit feloldotta, karcsúsította, így az építészetet Guarino Guarini szellemében megújította. Gazdag életművet hagyott maga után. 1751. december 18-án hunyt el Prágában. TAUGA ISTVÁN üü KINCSÜNK AZ/W/WtHV Linguam Latinam discimus... A latin nyelvet tanuljuk — ezt ma már sajnos kevesen mondhatják el magukról, s egyre csökken azok száma is, akik még tanultak latinul az iskolában. „A latin holt nyelv, felesleges tanulására időt pazarolni. Tanuljuk inkább a nagy világnyelveket, azzal többre megyünk!" — mondják sokan. Az ilyen nézeteket vallók azonban elfelejtkeznek arról, hogy a latin ismeretében nemcsak az újlatin nyelveket, hanem a németet és az angolt is könnyebb elsajátítani, hiszen e nyelvekben is jelentős a latin eredetű szavak aránya. Maradjunk azonban anyanyelvűnknél! Igaz ugyan, hogy a magyarban az idegen szavak lefordítására, megmagyarítására törekszünk, mégis naponta tucatnyi latin vagy latin eredetű szót, kifejezést használunk mindannyian, gyakran bizony rosszul. Nézzünk három, tipikusnak is mondható példát! Egy cikkben a szerző a karácsonyi bevásárlásról ír, s szóvá teszi, hogy kevés volt a hal; „Nyilvánvaló volt, hogy a kínálat úgymond nincs arányban a kereslettel, s becslésem szerint itt még az az ominózus jelenet megismétlése sem lett volna megoldás." A szerző valószínűleg arra a közismert bibliai történetre gondolt, amikor Jézus öt kenyérrel és néhány hallal egy egész sokaságot megvendégelt. A kérdés csak az. miért minősíti ezt baljóslatúnak, végzetesnek, kellemetlenül emlékezetesnek — az ominózus szó ugyanis ezt jelenti. Egy másik újságírónk amatőr előadást méltatva kiemeli annak jelentőségét, hogy a darabot a Matesz rendezője állította színpadra. majd így folytatja: „Sietek hozzáfűzni ; hivatásos színházunk fiatal rendezője egyben példát is statuál, hiszen a Csallóköztől a Bodrogközig egyre sürgetőbbé válik az a természetes igény, hogy... amatőr színházi mozgalmunkat végre már hivatásos művészek és egyéb szakemberek is támogassák." Hát ezek után bajos lesz — gondolja magában az olvasó, aki tudja, hogy a példát statuál jelentése ez: elrettentő példát mutat, példásan megbüntet. A több szóból álló kifejezések esetében előfordul az is, hogy tudjuk ugyan, mit jelent az egész, ám az egyes szavak jelentésével nem vagyunk tisztában. Ezzel az esettel találkozunk következő példánkban is: az ifjúsági lapban arról olvashattunk, hogy az egyik együttesből kivált néhány zenész Mohó Sapiens néven új zenekart alapított. A nevet a cikk szerzője így magyarázza meg: „A »Mohó Sapiens<t tulajdonképpen azt jelenti: »Mohó Ember*." Az újságíró hallhatott arról, hogy a ma élő ember rendszertani neve a homo sapiens, csak azt nem tudta, hogy ebben a kifejezésben a homo jelenti az embert, nem a sapiens. Linné nyomán ugyanis a fajokat két névvel nevezzük meg: a latin kifejezésben az első név jelöli a nemet, melyhez a faj tartozik, a második pedig a tulajdonképpeni fajnév. A mai ember tehát az emberi nembe (Homo) s ezen belül a sapiens fajba tartozik. Ez utóbbi jelentése: bölcs. A magyar terminus felépítése éppen fordított: a fajnév megelőzi a nemet. A Mohó Sapiens név megalkotója azt a lehetőséget aknázta ki. hogy a homo szótagjainak felcserélésével értelmes magyar szót kapunk; s nyilvánvalóan számított arra is, hogy e nevet hallva felidéződik bennünk a kiinduló homo sapiens kifejezés. Ennek ellenére a Mohó Sapiens-t nem lehet mohó embernek, legfeljebb mohó bölcsnek „fordítani". Megjegyezhetjük, hogy több, homo elötagú kifejezést is ismerünk, ezek nagy része nem is élettani fogalom. A játékos embert homo ludensnak nevezzük, a szívesen politizálóra, a politikus alkatúra azt mondjuk: homo po/iticus, a közéleti ember a homo publicus, s a fúrni-faragni szerető, a technikai kérdések iránt fogékony embert megnevezhetjük így is: homo faber. S ha azok közé tartozunk, akik már nem tanultak latinul, ám nem akarunk homo unius Hbri (egykönyvű, azaz tanulatlan ember) színében feltűnni, nézzünk utána az általunk használt latin kifejezések jelentésének! SZABÓMIHALY GIZELLA
