A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-29 / 40. szám
KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Csáky Pál: NÉGY NAP AZ ÓRIÁSOK FÖLDJÉN Keszeli Ferenc: ŐSZI HANGULATOK Görföl Jenő: MIBŐL LESZ A CSÁSZÁRGOMBA? Miklósi Péter: GONDOZÓK ÉS GONDOZOTTAK Liszka József: OLVASÓNAPLÓ MESE A LUSTA EMBERRŐL Címlapunkon Gyökeres György felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ő. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiarne z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Elnézésed kérem, hogy ez egyszer kérdéseimet nem az élen járó írónak. hanem a szövetség tisztségviselőjének címezem. Napjaink tele vannak nemes vágyakkal, reménykedéssel, építő gondokkal. Ebben a történelmi légkörben mi jellemzi az írószövetség munkáját? — Napjainkban az eddiginél elmélyültebben, határozottabban tudatosítanunk kell, hogy a Szlovák írószövetség az írók önkéntes, szabad érdeklődése, akarata, kezdeményezése révén jött létre, nem pedig valamiféle illetéktelenek hivatali döntése alapján. Bekövetkezhetne bizonyos szakadás, elidegenedés, ha a szövetség érzéketlenül viselkedne az írókat foglalkoztató, időszerű s roppant izgató kérdések iránt, ha nem lenne képes értelmezni őket, ha nem tartaná tiszteletben az írók törekvéseit. Minden intézmény, amelynek egységesítő szerepe van, kell, hogy figyelembe vegye a többség véleményét. — A Szlovák írószövetség felelős az írók és az irodalom társadalmi tekintélyéért, megbecsüléséért. Ez a felelősség azonban kötelezi a szövetséget a kulturális körök, az egész közvélemény iránt is. ami teljes összhangban van az írók óhajával és törekvésével, hiszen munkájuk össztársadalmi jellegéből kifolyólag érdeklődésük a lakosság legszélesebb rétegei felé irányul. Ismeretes, hogy szövetségünk az íróknak nem tűz ki feladatokat, nem biztosít nekik munkalehetőséget, nem utal ki számukra lakást, nem rendelkezik könyv-kiadói jogkörrel, nem határozza meg a tiszteletdijakat. Mit jelent tulajdonképpen az író; szövetségi tagság? Társadalmi rangot előnyöket vagy felelősséget is? — Részben kifejtettem már, hogy a Szlovák írószövetség nem az a szervezet, amely biztosítaná az írók számára a „legnagyobb kedvezmények záradékát", nem eszköze az írók valamiféle különjogai megalapozásának, a szövetségben sosem uralkodott a kiváltságosság elve, bár a közvéleményben táplálnak bizonyos rétegek ilyen gyanút. Dél-Szlovákiában nevelkedtél föl, ; gyermekkori emlékeid tele vannak az általad Palánknak megnevezett városkával, amit gazdagon, színesen tükröznek regényeid. Ezek a tapasztalatok befolyásolják az írószövetségben és általában a kultúra terén kifejtett munkásságodat is? — Ipolyságon (Sahy) nevelkedtem, s nem titkolom, el sem titkolhatnám, hogy ez a város lett az én irodalmi regény-városom. Palánk ihlető előképe. Ipolyság a gyermekkorom és ifjú éveim fényes levegőjű térsége, minden másnál jobban szeretett városom, valamennyi eddigi irodalmi ábrázolásaim fővárosa, olyan mélységesen emberi helység — s ezt önmagámban számtalanszor újra és újra bevallom —, amely szakadatlanul mindenkor a legtöbb forrástiszta érzelmet és meghittséget idézte elő bennem. — Úgy érzem, ebből a vallomásból észrevehetően kicseng, hogy szerettem ott lakni, örökre szóló élményt jelentenek az ott töltött évek, s természetesen az is, hogy minden adódó alkalommal szívesen térek meg oda. Ipolyság lakossága nemzetiségileg vegyes, részben keveredett, a többséget a szlovákok és a magyar ajkúak képezik. Nem éltem a város, a lakosság csupán egy részének életét, hiszen az lehetetlen volna, s ily módon, természetesen, nem kerülte el a figyelmemet az sem, hogy a városnak csak egy kálváriája és egyetlen közös temetője van. És ugyancsak közös mindennapi és ünnepi asztala. — Államünnepek alkalmából rendezett népi ünnepélyeken — s ezek gyermekéveim és ifjúkorom idején gyakoriak voltak — a Beszélgetés LADISLAV BALLEK érdemes művésszel, a Szlovák írószövetség vezető titkárával színpadon, az emelvényen az akkori járásunk egész területéről érkezett népművészeti csoportok, együttesek váltakoztak, magukkal hozták például Hruéov és Ipolynyék (Vinica) dalait, táncait, népviseletük szinpompáját. A város lakóiként természetes kötelességünknek tartottuk, hogy megnézzük valamennyi amatőr színjátszó csoport fellépését. Egyébként abban az időben Ipolyságon nagyon tevékeny munka folyt szlovák vonalon az amatör színjátszás, magyar vonalon a zenés darabok előadása terén. Ugyebár — hol a tavalyi hó? Világunkat, életünket minden bizonnyal nagy mértékben befolyásolják a genetikai információk, ugyanakkor tagadhatatlan az is, hogy az Ipolyságon szerzett élmények, tapasztalatok nagy hatással voltak világképem, szemléletem alakulására és örökre szóló nyomokat hagytak bennem. Abban a termékeny környezetben alkalmam nyílt összehasonlításra — s az összehasonlítás előmozdítja az önálló gondolkodást — s megtanultam saját nemzetem kultúrájával párhuzamosan fogékonyan és tisztelettel ismerkedni más kultúra, kultúrák értékeivel. Csak természetes, hogy mindez valamiképpen tükröződik ma is minden munkámban, tetteimben, beleértve a szövetségben végzett munkámat is. a Szövetség és Titkársága munkájáról, a magyar tagozat szerepéről, az ipolysági gyermekkori élmények tükröződéséről az író műveiben és tisztségviselői tevékenységében, a nemzetiségi kultúráról Mi a véleményed az „ifjabb" szlo: vák prózáról, amelynek egyik legmarkánsabb képviselője vagy? Véleményed szerint hogyan kapcsolódik az itteni magyar irodalom, jelesen a próza a szlovák irodalomhoz és a csehszlovákiai valósághoz? — Az utóbbi két évtizedet, különösen a hetvenes éveket az irodalomtudományunk, a műkritika a szovák regényirodalom éveiként szokta megjelölni. így értékelik ezt a kort szélesebb, európai összefüggésekben is, s ezt bizonyította például a „Regény '87" elnevezésű nemzetközi konferencia Budmericében, vagy az epikánkról rendezett hasonló értekezlet Londonban. Megnövekedett a kiadók érdeklődése a szlovák művek iránt, Európában s kívüle is. Igaz ugyan, hogy semmi sem tart örökké, ám mini énképpen kialakult egy megbízható alap, amelyre majd tovább építhetünk. Úgy érzem, nincs itt szó véletlen jelenségről — kis népek irodalma nem hagyatkozhat a véletlenre — hanem egy szélesebb, tartós áramlat tanúi vagyunk. Talán leegyszerűsítésként hangzik, mégis megkockáztatom a megállapítást, hogy az életünk, fejlődésünk ezt így kívánja, így akarja. — Az élénkülő, egyre szélesebb és rugalmasabb szlovák-magyar műfordítás — hangsúlyozni kívánom: kölcsönös, kétirányú! — a két irodalom fejlettségét bizonyítja, semmiképpen nincs itt szó udvariasságra alapozott érdeklődésről, — Minél szélesebben, szabadabban érzékeli a szlovákiai magyar irodalom a csehszlovákiai valóságot, annál inkább növekedik jelentősége e szélesebb összefüggésben, s ennek már kézzel fogható példái is vannak. Különösen a fiatalabb és a középnemzedék képviselőinél tapasztalható az az igyekezet, hogy átlépjék a nemzetiségi kultúra szükkörű értelmezésének határait. Ez az irodalom kettős kötődése révén sajátosan felcuendülő hanggal vonulhat a közös csehszlovákiai és európai házba. Ifjú alkotóink irodalmi törekvéseit ; erősen áthatja a kísérletezési hajlam. Mi a véleményed erről? — Nem ismerem annyira a hazai fiatal magyar szerzők alkotásait, hogy érdemben véleményt mondhassak róluk, szeretnék megismerkedni mélyebb elemzésükkel. Mindenesetre a kísérletezés hagyományosan összefügg a fiatalsággal, az új keresésével. A hazai magyar irodalom további ; fejlődése szempontjából mi várható a közeljövőben? — Ez az irodalom annyira konkrét, annyira körvonalazott, hogy fejlődéséhez semmiképpen nem szükséges és lehetetlen más feltételeket teremteni, mint amilyeneket a szlovák irodalom igényel, s amit a szövetség és az illetékesek biztosíthatnak. Néhány éve a Csemadok KB Müí vetődési Táborában Ipolyságon részt vettél egy író-olvasó találkozón. Hogyan értékeled az ilyen rendezvényeket? — Nem merném általánosítani személyes tapasztalataimat, azoknak a nézetét támogatom, akik az egy országon belül létező több kultúrában a fellendülés, a felvirágzás, a gazdagodás feltételeit és lehetőségeit látják. A kultúrák nem ütközésekből, hanem kölcsönös ihletésből élnek, így lehet mondanivalójuk európai, világi együttélés és túlélés vonatkozásában. Ilyen alapon értelmezem a Csemadok kulturális tevékenységét is. Ez elősegíti a nemzetiségi önmegbecsülést. Természetesnek tartom, hogy minden nép, a kisebbség kultúráját is tisztelettel kell venni, elvégre élő kultúra sosem lehet kicsi. Köszönöm a beszélgetést. PETRIK JÓZSEF Fotó: Pave/ Kast! 2
