A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-22 / 39. szám
HÉTVÉGE F. DERECKI: Váratlan látogatók A konyhában ősidő óta folyik a csap. Érdeklődtem a lakótelepen, nem ismer-evalaki vízvezeték-szerelőt. A házkezelöségre nem mentem el, mert ott úgysem lehet elintézni semmit. Túl hosszú határidőre ígérik a javítást, inkább valamilyen maszekot kell keresni. Egyelőre azonban maszek sem akadt, és én már-már kétségbeestem, amikor egyszercsak csöngettek, és mikor kinyitottam a lakásajtót, a folyosón álló két ember így mutatkozott be: — Vízvezeték-szerelők vagyunk. — De honnan tudták, hogy szükségem van magukra? — tudakoltam. — Végigjárjuk a lakásokat és megkérdezzük, nincs-e valahol valamilyen javítanivaló — felelte az idősebb. — Milyen szerencse! Tessék, fáradjanak be — és sarkig tártam az ajtót. De amikor államon óriási ütés csattant, és nekivágódtam a szemközti falnak, már nem tartottam olyan nagy szerencsének, hogy beállítottak. Gyorsan lefogtak, valamilyen undorító rongyot tömtek a számba, majd összekötöztek. Bevonszoltak a szobába, és még egy karosszékhez is odakötöztek, hogy ne tudjak megmozdulni. Amikor segítségért próbáltam kiáltani, csupán hörgő hang jött ki a számon. Ekkor az egyik látogató késsel fenyegetőzve figyelmeztetett, hogy maradjak veszteg. Mindezek után körbejárták a lakást. Tehetetlen haraggal néztem végig. hogy becsomagolják a feleségem bundáját, az én új öltönyömet, a magnetofont meg a videót és minden értékes tárgyat. Persze az ékszereket megtalálták. Hallottam, hogy a szivem hevesen kalapál. Azután kiballagtak a konyhába. Némi megkönnyebbülés volt számomra, hogy nem kellett látnom őket. Csupán a szekrénytologatás zaját, a tányérok és a poharak csörömpölését hallottam. Kis ideig még elbibelődtek ott, majd viszszatértek a szobába, még egyszer megfenyegettek, s közölték, hogy most már elmennek — és az összerabolt holmi súlya alatt görnyedve, valóban eltávoztak. Először elkeseredetten arra gondoltam, nem elég, hogy ezek az alakok elvitték mindazt, amit mi egész életünk fáradságos munkájával szereztünk — azonfelül még itt kell gunnyasztanom tehetetlenül, a székhez kötözve, míg csak a feleségem haza nem jön a munkahelyéről. Ám hamarosan észrevettem hogy a hevenyészett csomó nem túl szoros, és nagy erőfeszítés árán sikerült kiszabadítanom magamat. Legelőször a konyhába siettem. A vízcsap természetesen még mindig folyt. Milyen sokáig vesződtek itt, és semmit nem csináltak! Hát mi ez, ha nem a szolgáltatóipar tehetetlensége?! Ford: G. Gy. MEGAN: Hiány van minden téren A lakótelep és a villamosmegálló között ősidő óta sár volt. A helyzet később megváltozott. A megállót áthelyezték. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a pocsolya megszűnt, sár ugyanúgy volt, mint azelőtt — csak nem ugyanott, hanem valamivel meszszebb. Húsz évig ez tulajdonképpen senkit sem zavart, de a jubileumi ünnepségen eszébe jutott valakinek, hogy társadalmi munkában járdát kellene építeni. Konkrétan: a vezetőségnek jutott az eszébe ez az ötlet. A vezetőség ugyanis mindig gondoskodik rólunk, és bizton számíthatunk arra, hogy mindig kieszel valamit, amiből nekünk hasznunk származik. A tervet lelkesedéssel fogadtuk. A társadalmi munka gondolata mindenkit buzdított, hamar megválasztottuk a járdaépítési bizottságot. Az első ülés pompás légkörben folyt le, a bizottság vezetősége a helyzet magaslatán állt, úgy tűnt, ennél jobb nem is lehet. Később ráeszméltünk, hogy ez még sincs így. Az egyik gyűlés a másikat követte, mi azonban továbbra is sárban jártunk. Ekkor aztán feltettük az egyértelmű kérdést: vagy történik valami, vagy nem, de elég volt a szószaporitásból — ha a bizottság vezetősége nem képes megépíteni társadalmi munkában a járdát, akkor mondjon le. Tiszta sor. Ők azon nyomban mentegetőzni kezdtek. — Hogyan építsük, meg a járdát, ha senki sem jön el társadalmi munkát végezni? — kérdezte a bizottság elnöke. — Csak nem én magam fogom' ezt a járdát megépíteni? — Elég volt a sok beszédből — mondtuk. —■ Elég volt a demagógiából. Nekünk nem leckéztetésre van szükségünk, hanem járdára. Elég volt a sok beszédből. Eredményeket kívánunk látni. Kijelöltük a végső határidőt a bizottság vezetősége számára, ök javulást ígértek, de ezt senki sem hitte el. Ekkor ugyanis már világos volt, hogy ezzel a vezetőséggel nem megyünk sokra. Ősszel végül leváltottuk a bizottság vezetőségét. De mégsem történt semmi. Minden úgy maradt, ahogyan volt. Még a következő nyáron is a sarat dagasztottuk. Ezen voltaképp nem lehet csodálkozni. Úgy áll a dolog, hogy nem lehet olyan embereket találni a vezetőségbe, akik valóban tudnak valamit tenni a közösség érdekében. Ford.: G. Gy. JOGI TANÁCSOK „Törvénysértés" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy lehet-e és milyen feltételek mellett orvosolni valamely helytelennek vagy igazságtalannak tartott bírósági döntést, ha ügyében már a fellebbezési bíróság is döntött és olvasónk kifogásait és érvelését nem fogadta el. Olvasónk azonban nem közli, hogy büntetőbírósági vagy pedig polgári ügyben hozott ítéletről van-e szó. Sem a büntetőügyekben, sem a polgári peres ügyekben nincs a fellebbezési bíróság döntése ellen további rendes jogorvoslatnak helye. Ezek döntései véglegesek, jogerősek és végrehajthatók. A törvény azonban gondol az olyan esetekre, amikor minden törvényes biztosíték és alaposság mellett is valamely bírósági döntés ténybelileg vagy jogilag (helytelen jogi megítélés vagy valamely jogszabály helytelen alkalmazása miatt) törvénysértő. Ilyen esetekben csak rendkívüli jogorvoslattal lehet a törvénysértést orvosolni. Ilyen rendkívüli jogorvoslat a törvénysértési panasz, amelyet azonban csak a legfőbb ügyész (esetleg az igazságügyminiszter) adhat be a legfélsö bírósághoz, ha arra a meggyőződésre jut, hogy a sérelmezett véghatározattal vagy az ezt megelőző eljárással tényleg törvénysértés történt. Ilyen esetre az érintett fél csak figyelmeztetheti a legfőbb ügyészt, illetve megfelelő kezdeményezést nyújthat be (podnet k sfaznosti pre porusenie zákona), de magának a panasznak a beadására csak a legfőbb ügyész jogosult, de beadására nincs kötelezve. így szabad belátása és minden körülmény gondos mérlegelése alapján dönti el, hogy él-e ezzel a jogával és beadja-e a törvénysértési panaszt. A legfőbb ügyész által beadott törvénysértési panaszról illetve annak megalapozottságáról a legfelső bíróság dönt. Más az eljárás a polgári ügyekben és megint más a büntető ügyekben. A polgári ügyekben a bírósági döntések (ítéletek) és a közjegyzőség előtti eljárásban hozott közjegyzői határozatok ellen a legfőbb ügyész törvénysértési panaszt csak a határozatok jogerősségétöl számított három éven belül adhat be. Ha a legfelső bíróság a panasznak helyt ad, akkor a megtámadott határozatot megsemmisíti és az ügyben eljáró polgári bíróságot vagy közjegyzőséget további eljárásra és új — a törvénynek megfelelő döntésre utasítja. Az így újra eljáró bíróság vagy közjegyző számára a legfelső bíróság jogi nézete kötelező. Büntető ügyekben általában nincs meghatározva semmiféle határidő a törvénysértési panasz beadására. Ha a legfelső bíróság a törvénysértési panaszt indokoltnak találja, akkor ítélettel kimondja, hogy a megtámadott határozattal (ítélettel) törvénysértés történt. Ez az ítéleti rendelkező rész azonban nem érinti az adott határozat (ítélet) jogerősségét. Ha azonban a legfelső bíróság azt állapítja meg, hogy a vádlott hátrányára (kárára) történt a törvénysértés, akkor az előző bekezdésben említett ítéleti rendelkező résszel együtt a megtámadott (törvénytelen) határozatot vagy ennek egy részét megsemmisíti. — Ha ennek folytán az ügyben valami új határozatot kell hozni, akkor a legfelső bíróság rendszerint utasítja az eljáró bíróságot, hogy az ügyet a szükséges terjedelemben újratárgyalja és döntsön. Bizonyos esetekben a legfelső bíróság maga is dönthet, mégpedig akkor, ha az eljárás nem szorul további kiegészítésre és a megtámadott határozatban a tényállást helyesen állapították meg. Ha a legfelső bíróság ítélete szerint a törvénysértés kizárólag a vádlott hátrányává (kárára) történt, akkor az újabb döntésnél nem lehet a vádlottnak súlyosabb büntetést kiróni, mint amilyent az eredeti ítélettel kapott. Más a helyzet akkor, ha a törvénysértés a vádlott előnyére (javára) történt. Ebben az esetben a legfelső bíróság csak akkor semmisítheti meg a megtámadott határozatot és csak akkor utasíthatja az eredetileg eljáró bíróságot (vagy egyéb bűnügyi szervet) újabb eljárásra és döntéshozatalra, ha a legfőbb ügyész a törvénysértési panaszát az adott határozat (ítélet) jogerősségétől számított hat hónapon belül adta be és a legfelsőbb bíróság a panasz beadásától számított három hónapon belül döntött. Ebben az esetben az újabb eljárásban a vádlottat — az eljárás eredményének megfelelően — szigorúbban is meg lehet ítélni és súlyosabb büntetést is lehet rá kiszabni, mint ami az eredeti, megsemmisített ítéletben volt. Ez utóbbi lehetőség azonban nem áll fenn akkor, ha a legfőbb ügyész a törvénysértési panaszt a kifogásolt határozat (ítélet) jogerősségétől számított hat hónap eltelte után adja be! Erre ügyelni kell! Olvasónknak azt ajánljuk, hogy forduljon ügyészhez, aki a bírósági iratok átolvasása után megítélheti, hogy milyen kifogásokat vagy érveket lehet eredményesen érvényesíteni. „Lakásépítő szövetkezet" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy milyen új rendelkezések érvényesek a szövetkezetek számára. Igaz-e, hogy minden szövetkezetnek új alapszabályokat kellett elfogadnia. Olvasónk nem tud róla, hogy az ő szövetkezetében vannak-e már új alapszabályok. 1988. július 1 -töl érvényes az új szövetkezeti törvény, amelyet a Törvénytárban 94/1988. szám alatt hirdettek ki. Ez a törvény egységesen szabályozza a lakás-, a fogyasztási és az (ipari) termelőszövetkezetek jogállását és jogviszonyát. E törvény alapján minden szövetkezetnek, igy annak a lakásszövetkezetnek is, amelynek olvasónk tagja, új alapszabályokat kellett elfogadnia, amelyek elfogadásával, de legkésőbb 1988. december 31-ével a szövetkezet régi alapszabályai hatályukat vesztették. A szövetkezetek részére már nem adtak ki újabb kőtelező mintaalapszabályzatokat, de a kormány jóváhagyásával a Szlovákiai Lakásszövetkezetek Szövetsége kiadhatott mintaalapszabályzatokat, amelyeknek összhangban kell lenniük az új törvény rendelkezéseivel. A szövetkezeti alapszabályoknak tartalmazniuk kell többek között a szövetkezeti tagság keletkezésére és megszűnésére, a tagok jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezéseket, valamint azt az eljárási módot is, amelyet azok ellen a tagok ellen alkalmaznak, akik nem teljesítik a tagságukból folyó kötelezettségeiket. Az alapszabályok elfogadása és megváltoztatása a szövetkezeti taggyűlés hatáskörébe tartozik. Ha a szövetkezet nagyságára való tekintettel nem lehet taggyűlést összehívni, akkor az alapszabályok meghatározhatják, hogy feladatait a választott delegátusok gyűlése (konferenciája) teljesíti. Dr. B. G. 19
