A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-22 / 39. szám

Energiaigény — takarékosság Szeptember elején hirtelen hűvösebbre fordult az idő, sőt egyes helyeken felmerült a lakásfü­­tés szükségessége is. így aztán foglalkozni kellett a téli tüzelőellátással is. Megnyugtató az SZLKP KB Elnökségének felméréseken ala­puló megállapítása, amely szerint a készletek biztosítva vannak és elegendők lesznek ebben az évben is. Természetesen látnunk kell azt, hogy nem a lakossági fogyasztás a legszámottevőbb or­szágunkban. hanem az üzemek, vállalatok, intézmények fogyasztják el a legtöbb tüzelő­anyagot. Sajnos, vállalataink, üzemeink nem tudnak takarékoskodni a rendelkezésükre álló energiahordozókkal, ez derül ki a népi ellenőr­zés szerveinek jelentéseiből is. A társadalmi ellenőrzés egyik jelentős következtetése, hogy elmélyültebben kell végrehajtani a tüzelőanyag és energiahasznositás ésszerűségére irányuló állami programokat. Szakembereink kimutat­ták, hogy még mindig magas a csehszlovák népgazdaság energiaigényessége. Hazánkban jelenleg kb. 30 százalékkal magasabb az egy lakosra eső energiafogyasztás, mint az iparilag fejlett országokban. Az ilyen nagyméretű ener­giafogyasztás csak akkor lenne kedvező, ha ezzel összhangban lenne a létrehozott nemzeti jövedelem színvonala, itt is egy lakosra átszá­mítva. Ez azonban 30—40 százalékkal alacso­nyabb az iparilag fejlett államokénál. Figyelembe véve az elsődleges tüzelőanyag és energiafogyasztás várható alakulását, meg kell állapítani, hogy népgazdaságunk energia- és anyagigényességének csökkentése gazda­sági szükségszerűség. Ez főleg azért nevezhe­tő elsőszámú társadalmi követelménynek, mert jelentős kiaknázatlan tartalékok, illetőleg lehetőségek vannak e területen. A tüzelő­anyag, az energia, a nyers- és alapanyagok hasznosításának hatékonysága még mindig jóval alacsonyabb a lehetségesnél és ennek folytán népgazdaságunkat nagy veszteségek érik. Ezért termelünk drágán, amit aztán a külkereskedelemben ért veszteségeinkben ér­zünk a legjobban. A geológiai kutatások eddigi eredményeiből nem következtethetünk arra, hogy hazánk te­rületén jelentősebb szén,- kőolaj-, földgáz­illetve uránérckészleteket fedeznek fel. így nyilvánvaló, hogy a fejlesztés biztosításának útját az erőforrások minél takarékosabb és ésszerűbb hasznosítása jelenti. Napjainkban a népgazdaság, a közlekedés, de az üdültetés is a Duna minél jobb és sokoldalúbb hasznosítását sürgeti. Ezért oly szükséges a többcélú villamos energiát terme­lő, a hajózás, a vízellátás feltételeit javító vízilépcsö építése. A dunai vízlépcsőrendszer megépítésével Csehszlovákia és Magyarország évente kb. 3,6 milliárd kilowattóra áramhoz jutna, amelynek kitermeléséhez más erőmű­vekben 1 millió 400 ezer tonna olajra, vagy 2 millió tonna barnaszénre lenne szükség, amelynek környezetszennyező hatásáról talán még beszélni sem kell. Korunkban az ökológiai szemlélet általánossá válásának szakaszába jutottunk. Ezért foglalkozunk azzal, hogy a jövő nemzedék számára milyen környezetet ha­gyunk. További energiaforrásokra a jövőben is szükségünk lesz. A tapasztalatok azt bizonyít­ják. hogy az energiaforrások feltárásával együtt a környezetvédelmi problémák is meg­oldhatók. STRASSER GYÖRGY Mieczyslaw Rakowski, a LEMP SZOMBAT Mazowieckivel, az új miniszterel- KB első titkára, valamint Marian nőkkel, aki tájékoztatta a LEMP Orzechowski, a LEMP parlamenti két vezetőjét kormányalakítási klubjának elnöke Varsóban meg­­elképzeléseiről, beszéléseket folytatott Tadeusz Ivan Knotek, a CSKP KB Elnöksé­gének tagja, a Központi Bizottság titkára egynapos munkalátogatá­son az NDK-ban járt. Megérkezé­sét követően találkozott Günter Mittaggal, az NSZEP KB tagjával, a Központi Bizottság titkárával. A magyar fővárosban összeült az MSZMP Központi Bizottsága. A testület tájékoztatót hallgatott meg a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások eddigi ta­pasztalatairól. az ott képviselen­dő álláspontokról. A központi bi­zottság e napirend keretében PÉNTEK 1 megvitatta a békés politikai át­menet jogi kereteit jelentő tör­vénytervezeteket, így az alkot­mánymódosításról, a pártok mű­ködéséről és gazdálkodásáról, va­lamint az országgyűlési képvise­lők választásáról szóló javaslato­kat. Jicchak Rabin izraeli hadügymi­niszter nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy a megszállt területeken élő bármely palesztin bármikor az izraeli katonák táma­dásának célpontja lehet. A kato-VASÁRNAP náknak ugyanis megengedték, hogy lőfegyvert használjanak azoknak a palesztinoknak a letar­tóztatásakor, akik kendő mögé rejtik arcukat. Ladislav Adamec csehszlovák kormányfő hivatalos látogatásra a Román Szocialista Köztársaság­ba utazott, ahová Constantin Dascalescu román miniszterel­nök hívta meg. Röviddel megér­kezése után a Victória-palotában KEDD 5 megkezdődtek a hivatalos cseh­szlovák-román tárgyalások, amelyeken elsősorban a kétolda­lú kapcsolatokról, ezenbelül is fő­leg a gazdasági és kereskedelmi együttműködésről volt szó. Belgrádban, a Száva kongresszusi központban szeptember 4-én megnyílt az el nem kötelezett országok 9. csúcskonferenciája. A mozgalom történe­tében másodízben találkoztak a tagállamok vezetői a jugoszláv főváros­ban, ahol 28 évvel ezelőtt a nemzetközi politikai színtérre lépett ez a mozgalom. A csúcskonferencián 102 tagállam delegációja vett részt, Kambodzsa helye jelképesen üresen maradt. Tíz ország megfigyelőként, tkvábbi 60 állam, szervezet és mozgalom vendégként volt jelen Belgrád­ban. Ivan Knotek, a CSKP KB Elnöksé­gének tagja, a KB titkára egyna­pos munkalátogatást tett Romá­niában. Az Otopeni repülőtéren CSÜTÖRTÖK 31 Ion Sirbu, az RKP KB titkára fo­gadta, s jelen volt Ján Papp, ha­zánk bukaresti nagykövete is. AUGUSZTUS­SZEPTEMBER '89 Indiában az ellenzék országos sztrájkot szervezett a kormányfő lemondását követelve. A jelenté­sek szerint a megmozdulások so-SZERDA 30 rán hét személy életét vesztette és 34 megsebesült. Az egyik el­lenzéki vezető szerint kb. 100 ezer személyt letartóztattak. oá de jOBWMffiM! a« piTj esd ár« Bestül confermcu cumim de ete de *afc de góbiéira de ptses ra ilT.eades devtíi konitttaciji kfova i’Un i!í vlada cefstsümh «sn VISSZ^PILiy\NTÓ foúfoet Q fajő! Már megszoktuk, hogy szeptember nemcsak az új iskolaév kezdete, hanem a sajtó ünnepe is. Szeptember 21-én évek óta megemlékezünk a sajtónapról, abból az alkalomból, hogy 1920. szeptember 21 -én jelent meg a Rudé právo első száma. Ám a sajtó ünnepe mostanában már nem korlátozódik csupán szeptember 21-re, a jubileum időpontjára. Az évforduló előtt és után, az egész szeptemberben, fokozott mértékben irányul a figyelem a tömegtájékoztatás eszkö­zeire és a tömegtájékoztatás szerepére. A külön­féle szervek és szervezetek, nem utolsósorban a sajtó dolgozói elemzik a sajtó szerepét és külde­tését, megbeszéléseket tartanak az újságok ol­vasóival, tudósítóival, a rádió hallgatóival, a televízió nézőivel. A mostani sajtónapi megem­lékezések kiemelt figyelmet fordítanak annak a sajtóval kapcsolatos pártdokumentumnak az is­mertetésére, amely a pártsajtóban a közelmúlt­ban látott napvilágot. Én a sajtó ünnepe, és abból az alkalomból, hogy mostanában emléke­zünk a nagy francia forradalom 200. évforduló­jára, néhány sajtótörténeti tényre szeretnék hi­vatkozni. A sajtó megszületését és elterjedését tulaj­donképpen a polgárság gazdasági-társadalmi erejének, igényének és lehetőségének a növeke­dése eredményezte. E folyamat Európa nyugati felén a XVII. század elején bontakozott ki.-Akko­riban jelentek meg az első periodikák, a külön­böző időszaki újságok és hetilapok, amelyek szókimondásuk miatt gyakran magukra haragí­tották az uralkodó osztályokat, vagy legalábbis azok vezetőit. Már ekkor megszületett az első cenzúra, amely a haladó eszméket tolmácsoló sajtónak állandó kísérőjévé vált, és szinte örökö­sen fékezte az eszmék szabad áramlását. A sajtót először Napóleon nevezte „nagyhata­lomnak", aki az újságnak igen fontos politikai szerepet tulajdonított. A francia hadsereg tábor­nokaként maga készítette az újságokban megje­lenő haditudósításokat. Császársága idején centralizált államot és ennek keretében centrali­zált sajtópolitikát teremtett. Egy-egy ország sajtójának jellegét — már a sajtó megszületése időszakában is — mindig meghatározta az adott ország állami és társa­dalmi berendezkedése. A demokratikus népsajtó a forradalmi Párizs­ban született meg, és hívta magára a világ figyelmét. Az akkori forradalmárok lapjuk mottó­jának például azt adták, hogy „a világ nagyjai csak azért látszanak nagyoknak, mert mi, többi­ek, térdelünk előttük". A nép falpraállításában, öntudatának ébresztésében a forradalmi sajtó már akkor tudatos szerepet vállalt. A francia forradalmárok lapja például gyakran közölte a proletárok kifogásait a burzsoázia önkényeske­dése, valamint a hivatalok visszaélései ellen. A sajtó igen nagy szerepet játszott később, és igen nagy szerepet játszik napjainkban. Munká­járól, küldetéséről már rengeteget írtak és be­széltek a politikusok, az Írók, a kritikusok ép maguk a szerkesztők. Elmondták, hogy az újság a „történelem krónikása", „egynapos irodalom", „tiszavirágéletű hírforrás", „a napi események közlönye", stb. stb. Nagyon sokan tudták, és tudják — ahogy annak idején az említett uralko­dó is — hogy igen sok hivatása mellett a sajtó nagyhatalom. Nem rendelkezik nukleáris töltet-, tel, nincs állig felfegyverzett hadserege. Fegyve­re: a szó. E mindennél erősebb eszköz azonban — ha ezt az eszközt helyesen használják — legyőzhetetlen. A mai sajtónak az a feladata — erre törekszik a Hét is —, hogy igényes, nyílt, őszinte és igaz legyen. 3

Next

/
Thumbnails
Contents