A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-15 / 38. szám
Harmincnégy éves, a neve: Ulrike Kriener, Férfiak című filmjét hatmillióan látták az NSZK-ban. Igen foglalkoztatott színésznő, két év óta nem volt egyetlen napja sem, hogy ne állt volna felvevőgép elé. Asszonyokat játszik, akiknek egyszercsak elegük van az otthoni szürkeségből, s egy partner társaságában kitörnek a megszokott keretek közül. Szeretőket játszik, akikben a férfiak a megoldást vélik fölfedezni. Barátnőket, akik izgalmasabbak, mint a régi. .. Ulrike Kriener rendkívül vonzó szőke szépség. Száz évvel ezelőtt 1889. július 5-én született Jean Cocteau francia költő, drámaíró, rajzoló, filmművész, stb., a huszadik század művészetének egyik legérdekesebb alakja. A magyar közönség — nem utolsósorban Radnóti Miklós fordításából — először a poétát ismerte meg (Az álom elkerül), később Gyergyai Albert mesteri átkötésében a Vásott kölykök című kisregényből a prózaírót. Filmközönségünk sok nemzedéke viszont az Örök visszatérés című filmből ismerhette meg Jean Cocteau nevét. Az egyiptomi parasztok régóta tiltakoznak a Nílus menti legtermékenyebb földeken épülő gyárak — elsősorban téglagyárak ellen. A múlt év végén a kormány végre elkezdte a törvényellenesen épült gyárak lebontását, ami ugyan megelégedést váltott ki a parasztok között, ám ugyanakkor sok gyári munkást munkanélkülivé tett. KÖNYV Sinkó Ervin: Egy regény regénye „Aki sokáig él, azzal meg-megtörténik, hogy rég elkezdett vagy félbeszakadt, közben el is felejtett párbeszédek évtizedek után egyszerre csak elképzelhetetlen módon folytatódnak, az emberek zűrzavaros idők forgatagában élve el-elszakadnak egymástól, de megtörténik, hogy aztán, mikor már az emlékek is jórészt elhalványultak, eljut hozzánk a világnak egy távoli sarkából egy-egy hir vagy hirtöredék mint valami üzenet, melytől múltak és régmúltak is egycsapásra jelenbeli életünk részévé elevenednek." Moszkvai naplójegyzetek 1935—1937. Sinkó Ervin, a Tanácsköztársaság katonája, az Optimisták c. regény (s a belőle nemrég készült tévéfilmsorozat) szerzője, a jugoszláviai és az egyetemes magyar irodalom egyik legkiválóbb írója furcsa emlékiratokban örökítette meg a kort, a harmincas évek közepének Moszkváját. Tanácsköztársaságról szóló regényének, az Optimistáknak a hányattatásait, a „regény regényét" írja meg ugyan, ám a kor olyan, hogy eközben megvilágítja az egész hátteret, a „nagy perek” Moszkváját, s nem húsz-harminc-negyven évvel a történtek után, hanem párhuzamosan, naplószerüen rögzítve a kort. „Nemes közhely, hogy a remekműveket csak megírni kell, eltemetni nem lehet őket. A remekművek nyilvánosságot kívánnak, előbb-utóbb nyilvánosságra törnek, mint a mindenkori mag a mindenkori hó alól. így történt ez a befejezetlen mondat, a Mester és Margarita, a Doktor Zsivágó esetében — írja Sükös Mihály „Sinkó redivivus” c. írásában s így folytatja: Halandó életében Sinkó Ervin nem érte meg, hogy az Optimisták és az Egy regény regénye Magyarországon is megjelenjék. Ez a tény fájt neki, de bölcs iróniával keretezte csalódását. Most már mindkét könyv jelen van, olvasható. Ha élne, Ervin Iszidorovics feltehetően megsodomá a hosszú füle cimpáit viszonylagos elégedettsége jeléül." Mert remekművet olvasunk, szerzőjének s talán az egész korszaknak egyik reprezentatív müvét. Ráadásul többrétegű, többszólamú remekművet, hisz a korabeli napló csupán egyik rétege az egésznek. Ám egy egész kötetnyi rész keretezi a Naplót. Előzményeit és utóéletét. Mi sem jellemezheti ezt jobban, minthogy az egész könyvet Epilógus, aztán Utóirat, Függelék s még egy Utóirat és Sükösd már idézett utószava keretezi. S még egy Jegyzet a kiadásról Bosnyák István tollából. „A szöveget megalkotó emberi lény porlandó. A szöveg fennmarad, öntörvényűén létezik. A szabadság és szükségszerűség egysége Sinkó Ervin esetében időlegesen megvalósult." (cselényi) Szentmihályi Szabó Péter: Haláltánc Szentmihályi Szabó Péterről elmondható, hogy nagyon sokoldalú, ugyanakkor minden téren rendkívül termékeny író. Tanulmány, vers és rádiójáték, novella és regény, sci-fi (ez évben az Űrkrimi c.) egyaránt fűződik a nevéhez. 1980-ban a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent Avarok gyűrűje című könyvében az író egy tízkötetes történelmi regényfolyam kezdetét hirdette meg. A Haláltánc e ciklus ötödik folytatása (1982 — Gellert; 1983 — A látó és a vak; 1986 — Éöua és Kun László). IV. (Kun) László, majd örököse, III. András halálával egy nagyon fontos korszaka zárult le a magyar történelemnek — kihalt az Árpád-ház. A leányági trónkövetelők versengéseit és a Csák Máté-féle bárók kiskirályoskodását követően az Anjouk közül való, nagyanyja révén Árpád-házi származású Károly Róbertre (1308) szállt az Árpádok öröksége. Majd halála után fiának, I. (Nagy) Lajosnak fejére került a magyar korona (1342). A Haláltánc c. történelmi regény cselekménye 1382-ben, egy négy évtizedes, fényes uralkodói korszak lezártával kezdődik. Lajos meghalt, s a hatalmas birodalom, amelynek állítólag „három tenger mosta határait", máris bomlásnak indul. Elsőként a lengyelek szakadnak el, önállósodásuknak azzal is hangot adva, hogy szembefordulnak a király végakaratával, s a királyi székbe Mária helyett annak húgát, Hedvigét ültetik. Máriának tehát marad a magyar királyság, ahol azonban helyette az anyakirályné, Bosnyák Erzsébet uralkodik. A birodalom további bomlására utalnak a nőuralmat megszüntetni akaró délvidéki iázongók. Ezek eredményeként végül is férfi kerül a trónra, mégpe dig Durazzói Károly, vagy ahogy a magyar történelemben ismertté vált. II. (Kis)Károly nápolyi király személyében. Károly néhány hetes királyságának a királynöpárti magyar urak merénylete vet véget. A délvidékiek bosszút esküsznek, melynek áldozatul esik maga Erzsébet is. A véres királydrámákra épülő cselekmény fö vonala egy fiatal lovag, Forgách Balázs nevéhez kapcsolódik. Forgách a véletlen folytán szerez rangot, lesz a királynő föpohárnokmestere, ugyancsak a véletlennek tudható, hogy éppen ö, aki Károly rokonszenvét hamar megnyeri, válik királygyilkossá. Sorsának beteljesedése nem véletlen, öt sem kerüli el a délvidéki urak haragja. Hosszú belső zavargások után a korona végül Mária férjének. Luxemburgi Zsigmondnak a fejét ékesíti majd, de a regényfolyam hatodik része — mint azt az író elárulja — már a Hunyadiak korába invitálja az olvasót. Fehér Péter FOLYÓIRAT A Populär a Dolly Rollról Az egyetlen szlovák nyelvű popzenei havilap, a POPULÄR augusztusi számát azért is figyeltem érdeklődéssel, mert a címoldalon a DOLLY ROLL egyik koncertképét véltem felfedezni. Dolly ezüstös parókában, az Országúti randevú című videoklippböl jól ismert „szerelésben" „vágtat" a színpadon, ROCK A SZOMSZÉDAINKTÓL címmel aztán egyoldalas beszámolót olvashattam a hatodik oldalon, Éva Boraková tollából. A szerkesztőnő megemlíti, hogy idáig a más nemzetek kultúráját megismertetni hivatott kulturális napokra nem érkeztek hozzánk pop- és rockzenekarok. Ezúttal viszont a budapesti Dolly Roll mutatkozhatott be élőben. Az együttesnek nemcsak otthon van nagy rajongótábora, ezt bizonyította a bratislavai Szakszervezetek Házának nagytermében a zsúfoltság. Mint azt a cikkből olvashattuk, a Dolly Roll dalszövegei nem problémafeszegetöek, inkább a szórakoztatásra törekednek, akárcsak a felvételek közti konferálással. Ez is az egyik oka, hogy a fellépés elsősorban a magyaml tudóknak tetszett. A csapat koncertjei repertoárjába nemcsak eredeti Dolly Roll számokat sorol, hanem ma már klasszikusnak számító slágereket, visszamenőleg a hatvanas HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK évekig. A szerző nehezen tudja ezt a csapatot valamelyik csehszlovák együtteshez hasonlítani, ezért a KROKY-t említi meg párhuzamként. A koncertképet nem találta gazdagnak (jogosan), éppen csak a színpad felett villogó feliratot meg Dolly színpadi „változásait" tartja érdekesnek. A koncert a fiatalok és idősebbek soraiban egyaránt elismerést aratott, azzal viszont nem érthetek egyet, hogy a Dolly Roll című számmal startolt a pódiumi show, mi több, ez el sem hangzott a másfél órában. Koller Sándor TELEVÍZIÓ Csontváry Tudjuk-e értékelni egyéniségeinket? A kérdés többször is eszembe jutott a televízió háromrészes, Csontváry Kosztka Tivadarra emlékező filmje alatt. S maradt félig-meddig megválaszolatlanul. Tudunk-e értékelni? Losoncról Gácsra érkezvén az út bal oldalán található az a ház, amelyben a festő hivatására felkészült, s amely időszak életében, s magában a filmben is fontos szerepet kapott. Meg is állhatunk a ház előtt, tovább is mehetünk mellette . .. Még egy apró jel sem utal arra, hogy itt egykor, nem is rövid ideig festészetünk zseniálissá vált egyénisége élt. Nemcsak lakosként, hanem olyan emberként, aki a falu közügyeivel szemben sem maradt érzéktelen. A „Losonc és Vidék", a „Nógrádi Lapok", a „Honti Híradóban" megjelent írásai hűen bizonyítják törekvéseit. Néhány idősebb helybéli emlékezetében személye máig is megmaradt. Nem festőként, hanem mint a „patikus". Távozásakor jó néhány vászon maradt a ház padlásán. Ma sok közülük felbecsülhetetlen érték lenne. Akkor, s azután sokáig még nem volt az. A festmény-vászon kettősből az utóbbi volt az értékesebb. Ólakon, tetőkön védte a benne lakókat. Csak véletlen szerencse, s néhány műkedvelő jó megérzésének köszönhető, hogy nem mind. „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb, mint Raffaello" — sokszor idézett ihletmondat. Hitt benne, hogy igy lesz. Életét a jóslatnak rendelte alá. Sorsában bízva, hatalmas tengeri viharban, festőszekrényét magára csatolva „háborgás nélkül lecsillapítván szívem érzését" békésen alszik. Ö nem tűnhet el nyomtalanul... Képei látványával nehéz betelni. A film adta plusz, s a jó rendezés még inkább fokozta a hatást. Mozgóvá, szinte élővé téve a részleteket. A Tátra, a Tarpatak, a görög színház, a Puszta, Baalbek, a cédrusképek, a Kairóban megtalált „Plein air". A sors furcsa. Szerencsés és szomorú véletlenek összjátéka. Zseninek tartotta magát. S az is volt. Akkor még nem igy tudták. A jóslat védőszárnyai mentették meg csak képeit, a kiárusítástól, az értelmetlen pusztulástól. Az utolsó pont hetven esztendeje került élete végére. Remények között hunyt el, meg nem értetten, szegényesen. Sokan mondják, éhen halt. „Zseni lehet, aki soron van, akit a sors keze kiválasztott, akinek..." — jó lenne olykor jobban vigyázni reájuk! Puntigán József 9
