A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-08 / 37. szám

tttípiit €B. f*ö|»ii/ «_ Csak sajnálni lehet azt az embert, akinek úgy múlt el a gyermekkora, hogy egyszer sem vett részt a zálo­­gosdinak nevezett játékokban, aki nem élte át a zálogadás vagy zálogki­váltás izgalmait. Nosza, próbálja meg pótolni az elmulasztottakat, gyerme­kei vagy unokái kedvéért áldozzon fel egy estét élete párjával! Még fize­tést is ígérek érte, és nem is akármi­lyet: izgalomtól piruló boldog gyer­mekarcokat. Hogy „munkáját" megkönnyítsem, válogathat az alábbi zálogosdik közül is. Van egy „mondó" vagy „bíró", aki a játékosokkal szemben foglal helyet, s a többiekkel együtt jobb és bal kezé­nek mutatóujjával — az ujjakat válto­gatva — ütögeti az asztallap szélét. Ha nem ülnek asztal mellett, kezüket maguk előtt is mozgathatják. Közben a következő dalocskát éneklik: • Kf Dolgozzatok, legények. Holnap lesz a vásár. Kifizetlek benneteket, Ha jó lesz a vásár. Ezután a mondó egyedül folytatja: — Röpül a, röpül a, röpül a... kecske (vagy más)! A mondó feladata az, hogy az előb­bi mondatba mindig más állat- vagy tárgynevet helyettesítsen be, s kezét hirtelen a magasba emelje. A többi játékos csak akkor emelheti fel a kezét, ha a megnevezett állat vagy tárgy valóban tud repülni. Tévedés esetén az illető játékosok a mondó­nak zálogot (pénzt, órát, gyűrűt, tol­lat vagy egyéb apró személyes tár­gyat) adnak. Ha már elég zálog gyűlt össze, a játék azok kiosztásával folytatódik. (Deáki — Diakovce) A zálogosdik egy másik fajtája az, amikor az ad zálogot, aki elmosolyo­dik. A gyerekek sorba ülnek, a zálog­­szedő pedig — velük szemben állva — a következő versikét mondja: Mély kútba tekintek. Asszonyomat látom. Bíborba-bársonyba. Gyöngyös koszorúba. Aki száját mosolyintja. Bíró vöszi zálogát. Közben a zálogszedő kézzei-lábbal mutogat, fintorokat vág, hogy a sor­ban ülőket megnevettesse. Aki nem bírja ki mosolygás nélkül, annak zálogot kell adnia. (Nagyfödémes — Veiké Úlany) Más esetben zálogot kell adnia már annak is, akinek — miután mo­solyra húzta a száját — kilátszanak a fogai. A versike: Kukorica Jancsi, Zálogot kell adni. Aki fogát vicsorítja. Zálogot fizet. (Vága — Váhovce) ' Egy másik zálogszedő játékban a gyerekek egymásnak különböző ne­veket adnak (pl. Kandúr, Foxi, Cir­mos, Vilma, Béni, Frédi stb.), aztán körbe ülnek. A játékot a megegye­zés szerint bármelyikük kezdheti. Felkiált: — Ajjaj! A többiek megkérdezik: — Mi a baj? Erre így felel: — Szerelmes vagyok. Tovább érdeklődnek: — Kibe? Valakit megnevez a játékosok kö­zül, például: —■ Bénibe. Erre a megnevezettnek azonnal ki­áltania kell: — Ajjaj! A játék a leírt módon ismétlődik, természetesen mindig más és más játékos megnevezésével. Aki megfe­ledkezik a párbeszéd folytatásáról, illetve aki tévedésből más helyett kapcsolódik be a párbeszédbe, an­nak Zálogot kell adnia. (Pered — TeSedí­­kovo) A következő zálogosdit öten játsz­­szák, esetleg cserélődve többen is. A játékhoz szükség van egy kendőre, melynek egy-egy sarkát megfogják a játékosok. A mondó felváltva rájuk mutat, és ezt mondja: — Húzd mmeg! Vagy: — Ereszd meg! Aki eltéveszti, az zálogot ad a mondónak. Bizonyos számú zálog összegyűlése után a mondó a zálo­gokat letakarja a kendövei, majd kiosztja Őket. (Pozsonyvezekény — Vozo­­kany) Hogyan történik a zálogok kiosz­tása ? Sorozatunk következő számá­ban arra is bemutatunk néhány pél­dát. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György

Next

/
Thumbnails
Contents