A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-08 / 37. szám
A Rysy-túra résztvevői tisztítják a viharok károsította erdőrészeket Útban a Rysyre §W *S**»*Cí*#f/#*** Vfílf*« „Irány a Tátra", „Irány a Rysy", olvastuk augusztus első napjaiban a Magas-Tátra irányába tartó számos autóbusz ablakában. Az énekszótól hangos jármüvek az ország minden részéből az augusztus 3-a és az augusztus 6-a közötti időszakban megrendezett Rysy-túrára vitték a fiatalokat. A zsúfolásig megtelt, jelszavakkal díszített autóbuszok a tátralomnici (Tatranská Lomnica) autókemping előtt parkoltak. Utasai, mintegy ötezren, a táborban sátrat vertek, majd az előre kidolgozott munkaterv szerint töltötték a nap minden óráját. Naponta átlag 1 800-an indultak el, hogy feljussanak a Rysyre. A többiek, azok, akik a táborban maradtak sport-, kujturális- és más rendezvényeken vettek részt. A szervezés sok körültekintést igényelt. A szervezők azonban gazdag tapasztalatok birtokában irányították a munkát. Ján Kővár, a Rysy-túra szervező bizottságának elnöke a rendezvény végén elégedetten mondta: — A Rysy-túrát, ezt az egyre népszerűbb nemzetközi ifjúsági találkozót, mint minden évben, ez idén is nagy várakozás előzte meg. Ám a túra végén, azt hiszem, nyugodtan mondhatom: a találkozó sikerült, és talán senki sem csalódott... A szervezők igényes programot állítottak össze. A fiatalok a rendezvények mindegyikén lelkesen vettek részt. — Szeretném kiemelni azt is — mondotta a szervező bizottság elnöke —, hogy a résztvevők ez idén különösen magasfokú erkölcsi és politikai magatartásnak adták tanújelét. A fiatalok azzal párhuzamosan, hogy kellemesen szórakoztak, sok hasznos társadalmi munkát is végeztek. A Tátrai Nemzeti Park (TANAP) szakembereinek az irányításával megtisztították és kijavították a turistaösvényeket, segítettek rendbeszedni a sétányokat és a viharok károsította ösvényeket, erdőrészeket. Aktív részesei voltak a különféle versenyeknek és a kulturális műsoroknak is. A TANAP szakemberei a fiatalok által „A SZISZ a Tátrának" mozgalom keretében végzett munkát nemcsak irányították, hanem a találkozó végén minősítették is. Egyebek között ezeket mondták: — Talán kevesen tudják, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a világ első állama, amely a környezetvédelem fontosságát az alkotmányban is rögzítette. Az alkotmány 15. cikkelye például kimondja: „Az állam gondoskodik a természet gazdagításáról, általános védelméről s hazánk tájszépségeinek megőrzéséről, hogy ezzel megteremtse népünk jólétének gazdagabb forrásait és olyan megfelelő környezetet alakítson ki, amely használ a dolgozók egészségének és lehetővé teszi felüdülésüket." A Rysy-túra résztvevői „A SZISZ a Tátrának" mozgalom keretében végzett munkával tulajdonképpen az alkotmány elveinek a gyakorlati érvényesítését segítik elő. A TANAP szakemberei a végzett munka értékéről adatokat ismertettek, majd kijelentették: .... — A Szlovák Nemzeti Tanács 1949. január 1 -jen hatályba lépett törvénye értelmében a Tátrai Nemzeti Park — a Magas-Tátra egész területe a Bélai-Tátrával együtt — Csehszlovákia legnagyobb természetvédelmi területe. Összesen mintegy 350 kilométer hosszú jelzett és karbantartott turistaúttal rendelkezik. Az utak mentén elhelyezett jelzések, tájékoztató térképek, a csúcsokon elhelyezett panorámás térképek, valamint az irányítótáblákon feltüntetett időtartamok a kezdő turistát is eligazítják, illetve a kezdő turistáknak is megbízható fogódzók. A Hegyi Szolgálat a fontosabb útvonalakon és a völgyekben ügyeletes és mentőállomásokat tart fenn, télen a legforgalmasabb sípályákon és lejtőkön tagjai felügyelnek. A Tátrai Nemzeti Park alkalmazottai gondoskodnak arról, hogy a Tátrai Nemzeti Park teljesítse küldetését és megfelelően szolgálja a turisztika, az üdülés, a sport, az egészségügy és nem utolsósorban a tudományos kutatás céljait. A Tátrai Nemzeti Park területén végzett minden emberi beavatkozás — így a fiatalok által végzett munka is — az élő és élettelen természet jelenlegi állapotának a javítása és gazdagítása, valamint annak érdekében történik, hogy védjük és megőrizzük a táj szépségét, sajátosságát, Csehszlovákia felbecsülhetetlen értékű magashegyi természetvilágát. A Tátra különösen szép, de gyakran szeszélyes és próbára teszi a képzett turistát is. A légvonalban mindössze 26 kilométer hosszúságú és 17 kilométer széles hegylánc rengeteg természeti szépséget: 300 csúcsot, 35 völgyet, 165 tengerszemet, sok patakot és vízesést rejt magában. Növény- és állatvilága is különös. A Tátrának általában nincs külön éghajlata. de a hegység tömege és magassága hatással van az időjárás alakulására. A földrajzkönyvek azt tanítják, hogy a déli oldal védett az északi és északnyugati hűvös és csapadékos szállító szelektől, ezért az északi oldalon több a csapadék, és az évi átlaghőmérséklet 2—3 Celzius-fokkal alacsonyabb. A magas hegyek klimatológiai befolyása miatt a tél melegebb, a nyár hűvösebb, mint a lábainál elterülő síkságon és völgyekben. A sokévi átlaghőmérséklet a déli oldalon 1 000 méter magasságban télen mínusz 5—6, nyáron plusz 13—15 Celzius-fok között ingadozik. A hó 1 300 méter felett átlagosan négy-öt, 1 800 méter felett hat hónapig képez összefüggő takarót. Május közepétől rendszerint mar vannak hómentes utak, de nyári körülmények csak június végére alakulnak ki. A Tátrában a sokéves tapasztalat szerint többnyire szeptember végén, október elején kezdődik az esőzés és az ősz. A túrázás szempontjából igen fontos jelenség, hogy nyáron a hegység belterületén a reggeli égbolt tiszta és derűit, délfelé azonban beborui és gyakran esik. A szeszélyes időjárás, a rövidebb, hosszabb esőzés után ismét szép idő következik. A tapasztalt, és a Tátra szeszélyeit ismerő túrázók ezért is indulnak útnak kora reggel. Általánosnak tekinthető, és a Tátra egyik jellemzője még az is, hogy területén júniustól augusztusig sok az eső. Átlag másnaponként esik. A legtöbbet júliusban, a legkevesebbet szeptemberben és október elején. A napok ilyenkor már rövidebbek, de derültek. Mindez most, 1989 augusztus első napjaiban szinte teljesen megváltozott. A Tátra a szokottnál is szeszélyesebben viselkedett. Csúcsait mindenütt összefüggő és vastag hótakaró borította. Az eső (gyakran hó és havaseső) a mélyebben fekvő helyeken nem másnaponként, hanem szinte kétóránként esett. Augusztus 3-án gyakran beborult, és a másnapra tervezett túra nem sok jóval kecsegtetett. Augusztus 4-én azonban kellemes hajnalra ébredtünk. Az égbolt kitisztult, sütött a nap, szinte szikráztak a fenyvesek gyűrűjéből kiemelkedett gránitcsúcsok. Örömmel indultunk útnak, bár tudtuk, hogy a 2 499 méter magas csúcsra a vastag hótakaró miatt nem juthatunk fel. Csupán a Magas-Tátra legmagasabban épült turistaházáig a 2 250 méter magasban levő Tengerszem-csúcs menedékházig mehettünk. A túráért járó emlékérmet még lejjebb, az 1 702 méter ma-12
