A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-01 / 36. szám
n n) A CSEMADOK ÜLJ ÉLETÉBŐL seggel szoktattam rá magunkat a rendszeres munkára. Vallom, hogy a kórusvezetönek. ha beteg, akkor is, pontosan meg kell jelennie a próbán. Csak nagyon fegyelmezett tagsággal lehet eredményt elérni. Hitem hamarosan beigazolódott. A Kodály Napokon 1984-ben megkaptuk az Aranykoszorús minősítést. szoros kapcsolatban. Tagja vagyok a tanítók központi énekkarának, vezetem annak kamarakórusát. Igaz, nem nagyon van mit vezetni rajta, tudják a tagok mit kell tenniük, kiosztottam a kottákat és majd gyakorolunk, énekelünk. Némi rábeszélésre beléptem a tanítók járási énekkarába, a „Domovinába". eresz alá és az ilyen néhány kíváncsi kitartónak. mint én is vagyok meg önmaguknak, meg a hagyomány kedvéért előadták. Szép volt. — Némileg rendhagyó ez a népdalcsokor. A hervad az a rózsa kezdetű dal székely eredetű, a Rózsát ültettem a gyalogútra innen a szomszédból. Kétyről származik, a cím adó dal, a Szép a gyöngyvirág kezdetű viszont palóc. A záró dal. a Felszántatom a gerjeni temetőt kezdetű pedig Dunántúli. Tolna megyei gyűjtés. A vidékek, tájegységek szerinti besorolás szempontjából tehát nagyon eretnek az én válogatásom, de zeneileg nagyon szépen összecsengenek. Mentségemül tán az szolgál, hogy Bárdos Lajos is szokott igy válogatni. A népzeneileg képzett ember bármikor külön tudja választani e dalokat. De szerintem nem ez a fontos, hanem az, hogy megismerjük egymást. Mert a székely népdalt mi már ismerjük. de nem biztos, hogy a kéméndi népdalt a székelyek meg fogják ismerni. Éppen ezért kötöttem így csokorba, az összefogás jeléül. És most ismét idézhetném Csontos Vilmost a cseppröl és a tengerről.. . — Milyen úton szeretne tovább haladni a vegyeskórussal, illetve a kamarakórussal? — Mindkét esetben a kórusok adottságaiból kell kiindulnom. A vegyeskar tagsága állandóan változó. Itt az egyik célom, az hogy egy repertoárt állandóan szinten tartsunk. ezáltal az új tagok is megtanulnak énekelni. De a régebbi tagokra is tekintettel kell lennem, ezért frissítünk is. A másik célom, hogy életben tartsam a dalos kedvet. Egyetlen próbán megtanultuk a János bécsi hegedűje kezdetű népdalfeldolgozást. Nagyon boldogok voltunk akkor. A legutóbbi Kodály Napokra a Fölszállott a pává-t tanultuk be. De ez még mindig nem volt olyan nehéz, mint Szijjártó Jenő Esti hangulatok Zsérén című kórusműve. S az is sikerült. A tagok élvezettel tanulták és örömmel énekelik. Hogy mik a terveim? Sok klasszikus és preklasszikus művet szeretnék betanítani. Mert ez az ága az éneklésnek az, amely megtanítja előadni és nem csak elénekelni a műveket. Ezért nyúltunk olyan darabokhoz, mint például Orlandus Lassús Vágyódás. Michael Haydn Tenebrae factae sunt, Perti Inter vertibulum című művek. Általában a polifóniát tartom annak a műfajnak, amely ténylegesen fejleszti az amatőr kórusok tudását. — A kamarakórus nyilván más utakon jár... — Igen, mert más a kamara összetétele. Gyorsabban tanuljuk be a műveket. Velük még a fentieknél is igényesebb vagyok. Fétdául Palestrinátót a Lauda Sion-t taniituk be és lapról is énekelünk. Kiosztom a kottát, leülünk és elénekeljük. Szólampróbák nélkül. Spirituálét is. — Úgy tudom. Ön matematika-földrajz szakos tanár. Honnan hát ez a zene iránti rajongó tisztelet, odaadás? — Szerelmemet a kórusmozgalom iránt két dolognak köszönhetem. Gerö János, gimnáziumunk egykori igazgatója volt az első ember, aki rákényszerített — nem volt olyan nehéz —, hogy vezessem a gimnázium énekkarát. Mit mondjak, rákaptam a közös éneklés csodálatos ízére. Azután elvégeztem a népművelési intézet karvezetői tanfolyamát. Ismételt ösztönzést a CSMTKÉ-tól kaptam. Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző és Janda Iván nemcsak karnagyként működik hasznosan, hanem pedagógusként is. Ők azok. akik az egyszerű kórustagból karnagyot képesek nevelni. FISTER MAGDA Fotó: Benyák József. Gál Géza és archívum DALOLJATOK DALOSOK . . . Ki ne emlékezne arra a boldog pillanatra, ha ott ült a nézőtéren, amikor az Országos Népművészeti Fesztivál vasárnap délutáni ünnepi műsorát a Csemadok Zselizi (Zeliezovce) Alapszervezetének vegyeskara megnyitja? Feszült várakozás, reménység, hogy most is sikerül és öröm, hogy megint együtt vagyunk — ez ül az arcokon, ez melegíti a sziveket — és akkor magasra lendül Horváth Géza karnagy keze és ötven torokból száll egyszerre a hang, hogy megsimogassa a nézők arcát és tova szálljon. — Hány éve is már. hogy ennek a felemelő pillanatnak részesei lehetünk? — kérdezem a legilletékesebbtől. Horváth Gézától. — Énekkarunk 1982. február 1 -jén alakult. Gunyícs János, az énekkar titkára, az első próbanapon mintegy negyven tag nevét jegyezhette be a jelenléti naplóba. A létszám azóta csak nőtt, mert az esetleges egy-két kilépést mindig ugyanannyi vagy több tag belépése követte. Szigorral és következetesHorváth Géza A kamarakórus ► A Csemadok zselizi alapszervezetének vegyeskara — Nehéz volt-e a kezdet ? Volt-e Zselizen hagyománya az énekkari kultúrának? — A kezdet olyan volt, mint minden kezdet. Volt aki azzal „biztatott”: neked sem fog sikerülni, de többen voltunk, akik nagyon akartuk. Mert, ha az énekkarnak, mint olyannak nem is volt mifelénk gyökere, volt viszont sok-sok lelkes, az amatőr művészeti mozgalomban jártas tagunk. Valamikor itt is volt dalárda, nagyapám is énekelt benne. A felszabadulás után viszont a színjátszás kapott lábra. Ezt a korszakot Csenki Dezső neve fémjelzi. Rendezője, vezetője, szereplője volt a daraboknak. Nagysikerű nótaestekre, esztrád- és emlékmüsorokra emlékezünk, ha a múltba nézünk. Itt most jóhangú, szólóéneklésre is alkalmas emberek tucatjait sorolhatnám fel. Szóval, volt mire alapozni. — Ön mikor jegyezte el magát a kórusmozgalommal? — Ennek a gyökereit nehéz lenne felkutatni, de tény, hogy jelenleg hét énekkarral állok Az iskolában gyermekkórust vezetek, a polgári ügyek testületének van külön kvartettja, ott is kórusmüveket énekelünk. Hatodiknak itt van a Csemadok vegyeskara és végezetül az abból kinőtt kamarakórus. — Nem sok ez egy kicsit? — így érzem teljesnek az életemet. Nem akarok szerénytelen lenni, de megsúgom: zeneszerzéssel is foglalkozom. Megzenésítettem Csontos Vilmos Dalt csobog a Garam című versét. Ez a költemény megtalálható az alapszervezet 35. évfordulója alkalmából kiadott füzetecskénkben is. A Garamról van szó benne. Hadd idézzem az utolsó két sort: „Ahhoz, hogy a sok viz tengerré nőhessen,/ Kell minden kis csepped!" Azt hiszem, hogy a nyolcvanas években egymás megismerésében kell szerepet vállalnia a népdalnak. A legújabb feldolgozásom egy népdalcsokor. — Volt szerencsém hallani. Az idén. miután a népművészeti fesztivál fő műsorát elmosta az eső, Önök mégis beálltak az 6
