A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-01 / 36. szám
• • • Ezen a nyáron volt hetven esztendeje, hogy Csontváry Kosztka Tivadar meghalt. Verőérgyulladásban halt meg. A köztudatban azonban úgy él, hogy éhen halt. így igaz, hiszen egy részleteiben már kevésbé ismert rögeszmés koplalás vezette őt odáig, hogy 1919. június 20-án ... Koplalt mert bolondot űztek belőle. Halotti párnája alatt tekintélyes összeget találtak. A szerencsétlen sorsú lángész arra gyűjtögette a pénzt, hogy bérbe vehesse a nyugati pályaudvart... Hogy mire kellett egy habókosnak minősült festőnek 1919-ben a nyugati pályaudvar? Egyszerű: ott akarta kiállítani a képeit. Kétségtelen, hogy a csarnok lenyűgöző méretei látszottak egyedül alkalmasnak arra, hogy a lenyűgöző méretű vásznak ... Azonkívül: a nyugati pályaudvar Budapest legforgalmasabb színhelye volt, ahol naponta jelentős tömegek fordultak meg. Csontváry ezeknek — pontosabban mindenkinek — akarta megmutatni, hogy mit eredményez az, ha egy festő komolyan veszi az elhivatottságot, s a maga módján végig is járja a szellem és a világegyetem ember által végigjárható bugyrait. 1. A gácsi Forgách-kastély 2. A gácsi ház falára elkelne egy emléktábla is.. . 3. Ruzinsky bácsi festékréteggel jól impregnált vászonból. Gerlóczy Gedeon lába a földbe gyökerezett, majd a következő percekben lezajlott a magyar képzőművészet és műkereskedelem legszentebb és egyben legborzongatóbb aktusa: Gerlóczy megvette a vásznakat és ezzel megmentett, később pedig közkinccsé tett egy mérhetetlenül jelentős, rendhagyó szellemiségű, és rendhagyó patológiájú életművet, java részét annak, ami Csontváry Kosztka Tivadar után maradt. A pályaudvar bérbead hatóságát egyedül ő vette komolyan. A MÁV urai malíciózus udvariassággal elutasították, de Csontváry tovább folyamodott. Házalt, levelezett, mígnem festökortársai, a magyar festészet jeles nagyságai egy kávéházi asztal körül, maguk szórakoztatására kiötlötték a nagy heccet: fejléces MÁV- levélpapírt nyomtattak, melyen újabb és újabb feltételekhez kötve azt írták Csontvárynak, hogy a pályaudvart majd bérbe veheti. És Csontváry éhezni kezdett, hogy összeszedje a pénzt. És addig éhezett, mígnem belehalt. Aztán évtizedek múltak el, s mire a kótyavetye utókor felfedezte magának Csontváry Kosztka Tivadart, addigra az óbudai köztemető földjéből is kidobálták a csontjait, mert a sírhely bérét nem volt ki kifizesse ... Azt pedig, hogy a vásznai megmaradtak, csakis egy véletlennek köszönheti a hálátlan utókor. Annak a véletlen egybeesésnek, melynek minden részlete az áldott emlékű Gerlóczy Gedeon nevéhez fűződik, aki ténylegesen is az utolsó pillanatban érkezett arra a borzongató helyszínre, ahol Csontváry vásznait árverezték. Nem festményként, használt vászonként árulták persze. Nem műgyűjtőknek, hanem piaci kofáknak, akik piaci sátort, meg szekérponyvát akartak eszkabálni a
