A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 35. szám
••• Sokáig ácsorogtak a tűző napfényen rábámulva a vasútállomás régimódi nagyórájára. Embertömeg hömpölygőit előttük, mögöttük, mellettük. Izzadtak a kalapok alatt... — Mi lesz, ha ma nem találkozunk az asszonnyal? — sóhajtott fel Paul White. — Ha még életben van, akkor biztosan megjelenik — mondta határozottan a társa, Arnold Lucas. — Micsoda szörnyűség, öregem. — Őrülteknek nyilvánítanak bennünket, ha megneszelík, hogy miben sántikálunk... — Ne törődj semmivel, majd én ... Odanézz! Fordulj el, nehogy észrevegyen ... a sarok mögül szemügyre veheted. Látod ? Egy kövér asszonyságot pillantottak meg a lépcsőkön. A szeme gonoszul villant. Gyors léptekkel átsietett az utca másik oldalára. — Utána, de lassan, óvatosan — rendelkezett Arnold. — Ne rohanj, Paul, nem megmondtam? Óvatosan... Az asszonyság megtorpant a mészárszék előtt, majd benyitott. Magas orrhangon tárgyalt a hentessel, egy idősebb úrral. — Adjon nekem egy darab húst, de ne akármilyet — harsogta az asszonyság. — A legfinomabb falatokat biztosan a pult alatt őrzi, mi? A hentesnek tátva maradt a szája a csodálkozástól. Hófehér kötényén friss vérfoltok. Nem válaszolt. — Ez a bárányhús büdös — ordította az asszonyság. — Mérjen le nekem inkább egy kiló borjúmájat. A hentes munkához látott. — Nem tud gyorsabban dolgozni? — türelmetlenkedett az asszony. — Vigye el az ördög magát. — Odanézz — lökte meg a barátját Arnold. A hentes kezében megvillant a húsvágó bárd. — Elhiszed nekem végre — súgta Arnold —, hogy ez az asszony életveszélyben forog ? Elkísérték az asszonyságot a fűszerboltig is. — Láttad? — csodálkozott Paul. — A fűszeres nem mert az asszony szemébe nézni. — Ez a szerencsétlen nő minden pillanatban ráfuthat egy aknára. A levegő túl nedves ... pokoli a hőség. Ilyenkor mindenki ingerült. Tehát munkára öreg! — Mit csináljunk? Egyszerűen vágjuk a szemébe, hogy mi szemmel tartjuk, mindent láttunk, vigyázz, ha érkezik a vonat? Úgy gondoltam, ez csak ártatlan hobbi. Megfigyeljük az embereket, megtárgyaljuk mindazt, amit láttunk. Nagyokat nevetünk furcsa szokásaikon ... de te most azt akaród, hogy avatkozzunk be az életükbe. Nincs okosabb dolgunk? — Ez az okos beszéd, öreg barátom. Gyerünk ebédelni... de még ma meglátogatjuk a hölgyet. Paul a hatalmas bérház folyosóján váratlanul megtorpant. — Én visszafordulok — mondta bátortalanul. — Éppen most, amikor célba értünk? Paul... ennek az asszonynak a férje dokkmunkás a kikötőben. Egy mélák, egy goromba fickó... olyan ember, aki nem ismer sem embert, sem istent. — Ha valaki nem akarja elfogadni a segítségedet, akkor minek erőltetni a dolgot? Ha útjába állsz, eltapos. Szépen kérlek: menjünk inkább moziba. — Pokoli a hőség. Ilyenkor az embernek még a beszédtől is elmegy a kedve.. . — Ez az igazi ok. amiért nem várhatunk. A tudomány bebizonyította, hogy harmincfokos hőségben az emberek meggondolatlanul nyúlnak a fegyver után és ölnek. Az idegrendszer felbomlik. A hőség a gyűlöletet szítja. Gyerünk.„Paul, előre, mire vársz? Az asszony a csengetésre ajtót nyitott. — Mi a fészkes fenét akarnak tőlem? — kérdezte barátságtalanul. — Semmit sem vásárolok! — Nem vagyunk mi ügynökök — mondta Paul halkan. — Ez az én barátom ... Arnold Lucas ... az én nevem Paul White. A biztosító társaság nyugdíjasai, akik ... — Nem érdekel a biztosítás. Másról akarok beszélni, asszonyom ... hol is kezdjem? Leülhetünk? Látja ... az ember néha csak úgy beleél a világba. Pályafutásunk alatt sokat láttunk, sokat hallottunk, sokat tapasztaltunk. Nemrég megállapítottuk, hogy az emberek önszántukból egyszerűen megkurtítják az életüket. — Miket hord itt maga össze nekem ? Eleget hallgattam magát — mondta dühösen az asszony. — Egy szót sem értek abból, amit összezagyvál. Menjenek, nem érek rá! — Gyakran teszünk meggondolatlan lépéseket — folytatta Paul —, például párválasztáskor. A bolt bezárt: pénz nincs. Betegség. Migrén. Hormonális változások. Az áldozatok sohasem tudhatják, hogy a gyilkos mikor csap le és hol. Egy sötét utcában vagy a héntesboltban ... én és a barátom az elmúlt évben elhatároztuk, hogy nyomon követjük a potenciális áldozatokat, akiknek a halál az arcukra van írva ... ezek az emberek még az utolsp. pillanatban sem fordulnak az orvoshoz. Megfigyelés alatt tartottunk több személyt. Az egyiket a vendéglőben lőtték szivén. A másikat lelökték az ablakból. A harmadikat a nyílt utcán elgázolták. — Tehát engem is nyomon követtek? — Mi csak azt akarjuk, hogy .. . — Takarodjanak — üvöltötte az asszony. Az utcán Paul White fáradtan felsóhajtott. — Nem megmondtám, hogy az akciónak nem lesz sikere? — Halkabban — intette lé a barátját Arnold. — A férje ... látod? Mit szorongat a hóna alatt ? Paul... egy vasrúd... és ma éppen harmincfokos a hőség ... 23
