A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 35. szám
Hideg uborkaleves Hozzávalók: 1,50 kg uborka, 2 db piros paprika, 1 kisebb fej hagyma, 1 evőkanál olaj, só, fehér bors, cukor, citromlé, zeller zöldje Készítése: Az uborkát meghámozzuk, félbevágjuk, a magos lészét kanállal kiszedjük. Nagyobb fokú reszelön lereszeljük, megsózzuk és hűtőben 20 percig állni hagyjuk, hogy a lé jól kijöjjön belőle. A zeller zöldjét, paprikát, hagymát megmossuk, apróra vágjuk. Az uborkareszeléket szűrőbe téve leöblítjük, hogy a sót teljesen kimossuk belőle, még kanál segítségével jól ki is nyomkodjuk, utána borssal Ízesítjük és kimixeljük. A kész levest citromlével, cukorral ízesítjük és hidegen zeller zöldjével, paprikával, hagymával tálaljuk. FORTÉLYOK ÜVEG Forró folyadékot úgy öntsünk üvegedénybe, hogy az edényt előzőleg tartsuk gőz fölé, majd tegyünk az edénybe egy fémkanalat és csak ezután kezdjük lassan, apránként tölteni a meleg folyadékot, így az üvegedény nem reped meg, mert a gőztől már kissé átmelegszik, és a kanál is átvesz a hőből. Ha az egymásba rakott üvegpoharakat nem tudjuk szétszedni, akkor engedjünk'a legfelsőbe hideg vizet, a legalsót pedig állítsuk meleg vízbe! így könnyen szétválnak. Összetört tojáshéjat vagy kávézaccot szórjunk a piszkos üvegbe. Ezután töltsük tele vízzel, és többször rázzuk fel alaposan. Ha már tiszta, mosogatószeres vízzel mossuk át, majd öblítsük! A jénai edények egy idő után még a leggondosabb mosogatás ellenére is megfoltosodnak, megsárgulnak. Megújíthatjuk- őket, ha mosóporos vízben mintegy fél órán keresztül kis lángon forraljuk. Az üvegeket mindig szájjal lefelé fordítva szárítsuk. Petya az óvodából jött hazafelé. Ma megtanult tízig számolni. Mikor odaért _a házukig, kis húga, Valja, már a kapuban várta. Petya kézen fogta, és együtt mentek tovább. — Én már számolni is tudok — dicsekedett Petya. — Az óvodában megtanultam. Mindjárt meglátod, most megszámolom a lépcsőfokokat. Nekiindultak a lépcsőknek. Petya hangosan számolta a fokokat. — Egy, kettő, három, négy, öt... — és megállt. — Mért álltái meg? — kérdezi Valja. — Várj csak, elfelejtettem, milyen lépcsőfokok következnek. Mindjárt eszembe jut. — Hát csak jusson eszedbe minél hamarabb — mondta Valja. — Mindjárt, mindjárt, várj csak. Az előbb még tudtam, és most egyszerre elfelejtettem. Hogy lehet ez? — Majd később eszedbe jut. — Nem, én most akarom. Tudod mit? Kezdjük elölről. Lementek a lépcsőn, és újra nekiindultak. — Egy — számolja Petya —, kettő, három, négy, öt... — s megint megáll. — No, hát miért álltái meg? — kérdezi Valja. — Várj, mindjárt, hadd jusson eszembe; hogy is felejthettem el! Az óvodában még olyan jól számoltam, s most egyszerre elfelejtettem. — Tudod mit? Holnap még tanulsz egy kicsit, s aztán jól fogsz emlékezni rá — mondja Valja. — Hogyhogy holnap? Ma akarok számolni. Gyere, kezdjük újra, s meglátod, hogy eszembe jut. Megint lementek a lépcsőn, s Petya újrakezdte: — Egy, kettő, három, négy, öt... — Talán huszonöt? — kérdezi Valja. — Dehogyis, nem huszonöt! Csak megzavarsz! Megint elölről kell kezdeni. — Én nem akarok többet — mondja Valja. — Mit vonszolsz magad után föl, le? Már megfájdult a lábam. Menjünk, kérdezzük meg anyukától. — Nem megyek! Azt akarom, hogy anyuka hallja, hogy tudok én már számolni. El nem megyek innen, amíg eszembe nem jut! — Hát akkor én megyek egyedül. Valja hazament, és azt mondja anyukájának : — Anyuka, Petya lent a fokokat számolja : egy, kettő, három, négy, öt, de aztán nem jut eszébe. — Aztán hat jön — mondta anyuka. Valja visszaszaladt a lépcsőhöz, ahol Petya még mindig a fokokat számolta. — Egy, kettő, három, négy, öt... — Hat! — súgja Valja. — Hat! Hat! — Hat! — örvendezett Petya, és lépett egyet. — Hét, nyolc, kilenc, tíz! Itt aztán a fokok is véget értek. A gyerekek nagyon megörültek, és futottak haza. — Anyukám, hallgasd meg, hogy tudok én már számolni kezdte az asztalokat, a székeket, az ágyakat, a képeket a falon, mindent megszámolt. Nikodémusz Elli fordítása HÉTVÉGE A LEGEK VILÁGÁBÓL Hogyha nyári kánikulában sötét felhők gyülekeznek, gomolyognak, akkor legtöbbször zivatarokra, villámlásra, mennydörgésre számíthatunk. Mi is valójában a villám? Óriási szikra. Két ellenkező töltésű felhő, vagy a felhő és a földfelszín fölötti kisülés. A villámot létrehozó feszültségkülönbség több millió volttól egészen a billió voltig terjedhet. A rendkívül rövid kisülési időtartam miatt különösen nagy áramerősségek lépnek fel. Ezért okoz váratlan tüzeket és halálos sérüléseket. Földünkön sokkal gyakrabban kerül sor villámlásra, mint ahogy gondoljuk. A tudósok kiszámították: naponta átlagosan 8 milliószor csap le a villám, természetesen nem mindenhol egyformán. Nálunk például telente igen ritkán fordul elő s egész évben csupán átlagosan 30 zivatart vészelünk át, míg az európai rekordot meglepetésre egy finnországi falucska, Oravikoski tartja, ahol egy napra 73 villámcsapás jut! A világon a legtöbb zivatar és mennydörgés Afrikában a Viktória-tó környékén látható, és hallható. Itt évente 250 nap telik el mennydörgéssel és villámlással. Sokan esnek áldozatul a villámnak. Körülbelül 110 embert csap agyon egy-egy esztendőben. S még több háziállat pusztul el e természeti csapás nyomán, nem számítva a tűzeseteket. A villámok számát nem lehet csökkenteni, de lehet ellenük védekezni. Az utóbbi években e vidéken is divatba jött a villámhárító és a házak tetejére szerelt fémrúd sok emberi értéket és életet ment meg a pusztulástól. LS. 21
