A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 35. szám
A vállalkozó ember felmegy a tetőre és antennát épít. Mindegy, hogy milyen magas a tető. Kockáztat. Ha a szükség — mármint az antenna jó és pontos megépítésének szüksége — úgy kívánja, akkor kockáztatja a testi épségét és az üzlet érdekében olykor a család vagyonát, a mindennapi megélhetést, a létbiztonságot. Vajon miért kockáztat? Kalandvágyból tán? — Ugyan, dehogy! —- nevet rám fenti eszmefuttatásom végén Németh Tibor elektromérnök. — Csak a tudásomat akarom kamatoztatni. A budapesti műegyetemen szereztem villamosmérnöki oklevelet. Hasznát akarom látni a tanulással töltött sok-sok órának, s megkérni — az élettől — látásom gyengülésének az árát. — Egyéb módja, mondjuk hagyományos munkaviszonyban, ennek nem lenne? — Egyetemista koromban én is úgy képzeltem el az életemet, hogy majd egy rádiótechnikai üzemben fogok dolgozni s napi nyolc órában megkeresem, amire a családomnak szüksége lesz. Azután jött a nagybetűs Élet. A Tesla vezérigazgatóságán kaptam állást. Tökéletes budapesti hangsúllyal beszéltem a szlovák nyelvet, de ez a sajátosság pár hónap alatt lekopott rólam, hiszen érettségiztem szlovákból, itt Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a magyar gimnáziumban. Olvastam a szlovák szaklapokat is és nem voltak nyelvi nehézségeim. Németül is beszélek s az angol szakirodalom sem okoz komoly gondot. Mindez a szakmámhoz, a felkészültségemhez tartozik. — És ... tán nem becsülték meg a tudását? — Nem, nem erről van szó. Mindvégig s még ma is jó a viszonyom a vblt munkahelyemmel. Nem haraggal váltunk el. Később kikerültem az egyik gyáregységbe üzemmérnöknek, s itt érett meg bennem az elhatározás, hogy a magam lábára állok. Akkor jöttem rá, hogy nem vagyok képes szolga módon végrehajtani a feletteseim utasításait, ha tudván tudom, hogy amit a gépsor termel az nem a legkorszerűbb és nem a legjobb. Én világszínvonalban gondolkodtam. Amit az emberi ész s értelem felfoghat, azt meg is akartam valósítani. — Szóval ezek az előzményei annak, hogy most Dunaszerdahelyen az Akác utcában UNI-szerviz feliratú tábla jelzi, hogy Ön rádió- és magnójavitást, valamint antennaszerelést vállal. Mondja, nehéz volt az iparengedélyt megkapni? — Nem volt nehéz. Nem találkoztam felesleges aktatologatással. A városi nemzeti bizottság dolgozóit a segítökészség jellemezte. Más dolog, hogy töretlen úton járok. Nem befutott és közismert törvények szerint dolgozom, hanem friss, még ismeretlen jogszabályok tömkelegében kell a törvényes utat megtalálnom. Nekem kell a legjobban tudnom, hogy mit szabad és mit nem szabad csinálnom. Mert az iparengedélyemet nem kockáztatom. Nem szabad például máshogy, csak kiskereskedelmi áron — vagyis a boltban — alkatrészt, anyagot vásárolnom. Nincs érdekvédelmem, ha engem ér sérelem, nincs kihez jogorvoslásért fordulnom, nem kapok a szakszervezettől üdülési beutalót, sem kamatmentes kölcsönt, s nem kapok sem lábbelit, sem munkaruhát sem munkaeszközt a munkaadómtól, mert magam vagyok magam ura és szolgája. De inkább a munka rabszolgája. — Akkor mégis miért csinálja? — Azért csinálom, mert azt remélem, hogy egyszer mégis megtérül ez a rengeteg befektetés. Mert egyelőre csak nyeli a pénzt ez az én magánvállalkozásom. Igenis azt akarom, s ezért dolgozok most orrvérzésig — s már újra mosolyog Németh Tibor —, hogy nyereséges legyen az UNI-szerviz. Elvállalom minden „zsebhümmögö" és minden nyávogó magnó javítását. Az egyedi, a különleges munkákat szeretem. Az árkatalógus meg éppen ezeket „nem szereti". Olyan díjszabást engedélyez, amely inkább büntetés, mint fizetség. De majd csak megváltoztatják az árakat, hiszen a kommunális üzemeknek sem lehet jövedelmező az, ami nekem ráfizetéses. Számomra akkor kezd jövedelmezővé válni ez a munka, ha a bérem nem csak a rezsiköltséget fedezi. Gondoljon csak bele: a lakószobában tárolom a megjavítandó holmikat, a garázsomban az alkatrészeket, a kisszobában dolgozom, mert ott van a legvilágosabb;-Ha naponta háromszor porszívózunk, akkor is csak nehezen tudjuk rendben tartani a lakást. Vagyis építenem kell egy külön bejáratot, munkaszobát, raktárhelyiséget. írógépet kellett vennem, másként nem győzném a levelezést, postaköltségem van ... Amikor legközelebb találkoztam Németh Tiborral, akkor éppen Boráros Kálmánék — régi iskolatársa — vadonatúj családi házára szerelte fel az antennát. Vele volt munkatársa, Végh István is. —- Ezt a munkát nem lehet egyedül végezni. Pista a vasas szakember. Az ö dolga az állványok elkészítése. Ha' cseréptetős házon dolgozunk oda oszlop és a fedéshez bádog kell Mi nem végezhetünk félmunkát. Nálunk nincs felmondási idő, csak garancia. S ha jól dolgozunk, akkor lesz megrendelésünk. De egyszer megtelnek a háztetők antennával s akkor megint kell találni valami újat. — Lefogadom, hogy már van is néhány ötlete ... •— Nyert. Azon gondolkodtam, hogyan találjam meg a lehetőségét — a paragrafusok közötti dzsungelban — annak, hogy kis közösségek számára antennát és az antennarendszer egyéb tartozékait, például többféle erősítőt, közösítő szűrőket gyártsak. Ebből van hiány a „piacon". Mert például ez az antennarendszer, amelyet itt felszereltünk, három család számára biztosítja a nálunk fogható hat program vételét. Egyrészt számukra is olcsóbb, másrészt biztonságosabb, nem zavarják, nem árnyékolják egymást az antennák. És megbízhatóbb azért is, mert én készítettem, tehát egységes, saját fejlesztésű rendszerre épül. Ami az üzletben kapható, ahhoz a gyártó ugyan odaírja, hogy tíz házat is elbír, de jó, ha kettőt lehet róla üzemeltetni. Szóval ez okoz fejtörést az embereknek s nekem is. Minden attól függ, be tudom-e szerezni az anyagot. Látom, már megint felébredt benne az örök vállalkozó. Beszélgetünk még egy kicsit a városi kábeltévé előnyeiről: azt mondja, a lakásban, a saját tévémen megnézhetném, hogy van-e már friss kenyér a boltban, van-e még tej s kaptak-e már friss árut a hentesnél. Elolvashatnám a nemzeti bizottság közleményeit, a művelődési ház programjait, a moziműsort. Persze van a kábeltévének még sok más előnye, de Németh Tibor ismeri az itt élő embereket, azok nem érnek rá tévét nézni, ezért kockázatvállalásaival inkább a földön marad. Kontár Gyula felvétele FISTER MAGDA 4
