A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-18 / 34. szám
^ a képzeletbeli turistaútja/^yM mS im során felidézem ked- ÉAY véne külhoni városaimat, 0 /W m / úgy az a kép jelenik meg előttem, mely ottjártamkor a legmaradandóbban vésődött az emlékezetembe, így például Delfiben barangolva a Thallosz három oszlopára kell gondolnom, Firenzében Michelangelo Dávidjára, amint ott áll a Gál leria dell'Accademia különtermében és lábánál'Rudolf Firkusny éppen Beethoven-szonátákat játszik, Barcelonában a Sagrada Famíliára, Gaudi fenséges torzójára. Párizsban a fehér falú Sacré-Coeur-bazilikára, Moszkvában pedig a Vaszilij Blazsennij-székesegyház szingazdag hagymakupoláira. Roppant stílusos fogadtatásnak éreztem a véletlen részéről, hogy most, mikor ismét Moszkvába látogattam, a megérkezés pillanatában az International Szálló bejárata előtt első viszontlátásként éppen a Vaszilij Blazsennij kupolái köszöntöttek. Mostani utam során azonban — két új várost megismerve — tovább gazdagodott az idővel felidézendő képek sora. így ezentúl a Moszkvától északkeleti irányba mintegy 200 kilométerre fekvő Vlagyimir jelképe a Demeter-székesegyház, és a további pár kilométerrel messzebb fekvő Szuzdalé pedig ikonmúzeuma lett. Vlagyimir ma több mint háromszázezres lélekszámával járási központ. Szuzdal viszont öt-hatezer lakosával megmaradt vidéki faluvárosnak, jellegzetes ornamentikáié háromablakos házikóival mégis az orosz építőművészet egyik ősi kútforrását képezi. Ahhoz azonban, hogy rábukkanjunk e forrás tápvizére, ugyancsak vissza kell pergetnünk az óorosz történelem megsárgult fóliánsait. Évszázadok láncolatán át kell hát visszálapoznunk, mégpedig egészen időszámításunk 9—10. századáig, mikorra a keletszláv törzsek fokozatosan tömörülve — Kijev központtal — megalakították az első orosz államot. Ez az államformáció azonban mintegy száz év múltán feloszlott, de létezésének egyik legfontosabb ténye — milleneumi ünnepségei tavaly zajlottak — a kereszténység felvétele volt. Ekkor érik a formálódó orosz művészetet az első bizánci hatások. Az államfelbomlás után kisebb fejedelemségek jöttek létre, melyeket a 12. század elején Vlagyimir Monomachos egyesített újra, de akkor már a központ az ősi Vlagyimir és Szuzdal volt. Ekkor kezdődik aztán az óorosz művészet és építészeti stílus kifejlődése és első virágzása. Legjellegzetesebb momentuma ennek a fejlődésnek és stílusnak a kőtemplomok építése, melyek típusjellegüknél fogva ötkupolásak és sátortetős szerkezetűek. További jellegzetességük pedig a falak dekoratív kőplasztikával való díszítése. E stílusmeghatározó vonások pompásan koncentrálódnak Vlagyimir — a sok közül csupán két említésre méltó remekében. Az első, az impozáns Nagyboldogasszony-templom, melynek mai és domináló első ős egysége 1158—61 között épült. Az évszázadok állandó fejlődésben lévő változásai eredményezték, hogy gyönyörűséges belső kiképzésének remeke a középkori ikonfestő, Andrej Rubljov híres, csodásán restaurált freskója, az Utolsó ítélet is itt látható. A másik nevezetesség pedig a már említett Demeter-székesegyház, mely az egykori uralkodó herceg ma már nem létező palotájának házi kápolnája volt. A bejárat faajtóin lévő masszív vaslakatok egyértelműen tudatják, hogy belső kiképzésének szépségét a pusztító idő vasfoga mindörökre megsemmisítette. Külső falfelületének dombormű mintázata páratlanul sz^p. Szuzdalban műszaki okok miatt nem tekintettük meg a székesegyházat. Az egykori kolostor eredeti tárgyakkal berendezett refektóriuma viszont és a már szintén említett ikonmúzeum, mely a terület ikonfestészetének szinte keresztmetszetét tárja a csodálok elé, elkápráztattak. Szuzdalnak sok-sok kupolája van, de sajnos többségük a végső pusztulástól való megmentésre vár. A vlagyimiri — szuzdali iskola szerepének és stílusjellegének jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy mikor a többszáz éves mongol pusztítás és tatárjárás után, a XV. században III. Iván uralkodása idején, a fővárossá fejlődő Moszkvában is megindult az ősi erődítmény, a Kreml újjáépítő fejlesztése, az akkori metropolita kívánságára az új főtemplom — ez ma az Uszpenszkij-székesegyház — Vlagyimir város ódon katedrálisának, a Nagyboldogaszszony-templomnak a mintájára készült. így aztán míg az ősibben a nagyhercegi címeket; adományozták új tulajdonosaikban, az utóbbiban a cárok fejére helyezték a koronát. VARGA JÓZSEF Archívumi felvételek 17
