A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-18 / 34. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS EMLÉKMŰVEI (Gyökeres György képriportja) Fister Magda: A VÁLLALKOZÓ EMBER Dr. Gordon László: A FENNSÍKOK VIRÁGAI Németh Gyula: CSALLÓKÖZI IMPRESSZIÓK Miklósi Péter: NOTESZLAPOK Csikmák Imre: A TIZENHARMADIK Címlapunkon GYÖKERES GYÖRGY felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvatd Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaóiame z. p.. Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateístvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Hal. háló. halászni — ősi finnugor , szó és származékai. Nyelvünk és * életünk legrégibb rétegeiben gyökereznek. ott keveredik bennük a romantika és a nehéz kenyérkereset... Vajon a Nyitra partján felnőtt állatorvos-halbiológus is igy tudja, így érzi ezt? — Így bizony! A halászat, akár a vadászat, az egyik legősibb foglalkozás. De amíg a vadüzés természete — mint Nimród fiait — vándorlásra és kalandozásra bírta az embert, addig a halas viz a partjához kötötte és meggyökereztette. Valóban régi hagyomány, hogy jobbára apáról fiúra marad a halászmesterség, a szerszám, a halászerkölcs; újabban talán még a sporthorgászat iránti érdeklődés is. Engem is az apám vitt először a Nyitra partjára „halnézőbe"; és ha belegondolok, nyilván ennek is része van abban, hogy mindmáig zokszó nélkül vállalom a napi ingázást a lakóhelyem, Érsekújvár (Nővé Zámky). illetve a munkahelyem, a bratislavai intézet között. A horgászatról és a jobb-rosszabb . halászlékről alighanem mindenkinek van jó néhány története. És kétségtelen az is. hogy a halételek nimbusza valóban magas. Ám ez egy pillanatig sem jelenti azt. hogy a szlovákiai halászat — mint az állattenyésztés, az élelmezésügy egyik ágazata — valóban jó nívón állna. Csupán egyetlen példát említek: a boltokban szinte sohasem lehet halat kapni, ami a laikus ember számára azt jelzi: baj van a nagyüzemi haltenyésztéssel s nyitván a folyók vízminőségével is... — Ebben, mégha túlságosan nagy körvonalakban is, de sok igazság van. Az intézetünk például hiába foglalkozik az alkalmazott kutatások sorával, a szlovákiai „halipar" hatékonyabbá tételével, ha a külső, magyarán a gyakorlati körülmények a szükségesnél kevésbé kedveznek a halszaporodás nyugodt körülményeinek. Mert akármilyen hallgatag jószág is a hal, vizeink minőségét mégiscsak ö értékelheti a legjobban, hiszen benne él. És ahonnan eltűnnek a halak, vagy ahol ismételten is előfordul a tömeges halpusztulás, ott nehéz a halászat iparszerű felfutásában reménykedni. Mostanság például egyre többet beszélünk a folyók vegyi eredetű szennyezettségéről, ám arról kevés szó esik, hogy az utóbbi évtizedekben a partvédelem szintén rengeteget ártott a halállománynak. Sorra eltűntek a lápvidékek, az árterek, a holtágak; enélkül pedig — legalábbis a kívánt mennyiségben — úgyszólván elképzelhetetlen a természetes halszaporulat Marad hát a keltető tálca, a nevelő kád, a betonmedence, majd a szabadtéri kihelyezés. De még ekkor sem nyertünk igazán csatát, elvégre a halak nem is;annyira a létükkel, mint inkább a megmaradásukkal hitelesítik a viz minőségét. Amit az ember csak nehezen vagy műszerekkel, költséges mérésekkel állapít meg, azt pontosan jelzik a halak. Halállomány, horgászati lehetőségek szempontjából nézze meg például a Kis-Duna felső szakaszát . A kék Duna fogalma manapság , valóban eléggé utópisztikus vágynak tűnik! Ez annál riasztóbb, minél jobban tudatosítjuk, hogy víz nélkül sem hal, sem ember nem élhet meg. Már az archaikus mondás is arra tanít, hogy,.kezdetben vala a víz"... — Tényleg jobban illenék tisztelnünk a természetet, hiszen a tiszta víz az emberiség egyik legnagyobb kincse; a folyók és a tavak szennyezése viszont a civilizáció velejárója. De nem szükségszerűen, és távolról sem a jelenlegi arányokban! Napjainkban már nyilvánvaló. csak hatékony tisztító rendszerek kialakításával képzelhető el, hogy ismét derűs gondolatok ihletöje legyen a Duna. Ehhez Interjú DR. MÉSZÁROS GYÖRGGYEL, a bratislavai Halászati és Hidrobiológiái Intézet igazgatóhelyettesével részint nemzetközi együttműködésre van szükség, részint fel kellene oldani azt az ellentmondást, amely itthoni gyakorlatunkat jellemzi: tudatosítani tudatosítjuk, hogy a tiszta víz létfeltételünk, a biztosításához elengedhetetlen beruházások költségeit mégis nehezen izzadjuk ki. A halászat, mint az élelmezésügy egyik lényeges ágazata, különösen sűrűn tapasztalja, hogy a környezeti ártalmak elhárítására szolgáló vízvédelmi eszközöket sok helyütt csak amolyan végső pillanatban szükségessé váló. járulékos beruházásnak tekintik. Igaz, működésbe helyezésük után többnyire helyreáll a folyók és tavak biológiai egyensúlya, de mekkora áron! Sokszor és több helyütt elhangzik . a vád. hogy hazánkban késve ' kezdtünk komolyan foglalkozni a környezet- és természetvédelemmel. Valóban így történt? — A kérdés nem ilyen egyszerű. Ami például a természetvédelmi jogalkotást illeti, abban szinte semmiféle lemaradásunk nincs. Viszont a gyakorlatban — még az utóbbi másfél-két évtizedben is — sokan úgy vélték, hogy amolyan múló divat ezekről a kérdé* a halakról, a haltenyészetekről, vízvédelmi gondjainkról sekröl vitázni. Ma már azonban jól tudjuk, hogy a létünket, a közérzetünket, a jövőnket alapvetően meghatározó fogalmakról és teendőkről van szó. Különösen a víz és a termőföld védelme fontos, hiszen a talajban szanaszét szivárgó szennyvíz, az ipari üzemeknek a folyókba irányított hulladékvize és a többi ellenőrizetlen hulladék olyan, akár az időzített bomba. Sokak szerint ezért szigorúbb felelősségre vonásra lenne szükség. Ezt én is helyeslem, hiszen minek a törvény, ha nem tudunk neki érvényt is szerezni; ám legalább ennyire fontosnak tartom az emberek szemléletformálását. Azt, hogy a környezetkultúrát már apró gyermekkorban beoltsuk valakibe, s olyan generációt neveljünk fel, amelyiknél a természet- és környezetvédelmi intelmek végre termékeny talajra találnak. Ehhez jól felkészült pedagógusokra, a természetvédelem sok elhivatott „prédikátorára" van szükségünk. Minden erőnket latba kell vetni ahhoz — beleértve törvényeinket, jogszabályainkat, a hatékony propagandát, a nemzetközi tapasztalatokat és a pénzt, milliárdos nagyságrendben számolva —, hogy ne romoljon a helyzetünk a következő esztendőkben. Ellenkezőleg, fontos lenne, hogy mielőbb megkezdődjék a javulás. Nyilván, a paradicsomi állapotok már sohasem térnek vissza; de azért halbiológusként és sporthorgászként is fájó szívvel veszem tudomásul, hogy a középkori utazók azt regélték: a Tiszában, a Latorcában több volt a hal, mint a víz, igy akár süveggel lehetett keszeget, harcsát, kecsegét, mámát, pontyot merni. Az állattenyésztés egészében ma , vajon milyen a helyzete nálunk a * halászati ágazatnak? — Hát nem éppen rózsás, annyi biztos! Szlovákiában kevés a tógazdaság, a folyók halállományának helyzetéről pedig, ugyan közvetve, de több vonatkozásban is szóltam az imént. Sajnos, a mederegyenesitések és a vizszabályozás más formái miatt eltűntek azok a lassú folyású, pocsolyás vizek, ahol a szó legszorosabb értelmében nyüzsöghettek, nyüzsöghetnének a halak. Ha mindemellett még azt is figyelembe vesszük, hogy például a Latorca vagy Bodrog, a Garam vagy a Vág, de több más folyónk is a másod- és harmadosztályú szennyezettség határán mozog, akkor nem nehéz körvonalazni a halászat helyét s rangját állattenyésztésünk egészében .. . Nem titok, hogy az elmúlt évtizedben közel félmilliárdra rúgott a halpusztulások okozta anyagi kár. De kérdem én, s aligha alaptalanul: mérhetö-e egyáltalában pénzben a halhullás okozta valós veszteség?! Szerintem víztisztaság dolgában . fontos a nemzetközi együttműkö' dés. a kölcsönös kapcsolatok. .. — Ez vitathatatlan, elvégre a folyók nem ismernek országhatárt. Ezért a sanyarú sorsú vizek gyógyítása, a természet adta eredeti sajátosságaik megőrzése szintén közös feladat. És a nálunk is hasznosítható, számos külföldi példa közül pedig hadd említsek csak egyet! Vannak országok, ahol az ipari szennyvíztermelö a tisztítóberendezés beiktatása után egy olyan tartályon át vezeti el a hulladékvizet, amelyben — a vízminőség indikátoraként — halak úszkálnak ... Létezhet-e ennél jobb „műszer" a viztisztaság ellenőrzésére ? Ön szereti a halakat? . — Igen. Itt az intézetben hivatás* szerűen, a vízparton sporthorgászként, otthon pedig az én hatásköröm a halételek készítése. Őszintén leköt minden, ami a halakkal, a halászattal függ össze. MIKLÓSI PÉTER 2
