A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-11 / 33. szám
VÉGTELEN TENGER BARANGOLÁSOK A VILÁGIRODALOMBAN 4 u&cdeno tíuoa Croda/uocu — Ne bomolj, sógor! Elvégre... — Szerintetek nem megalázó? — Miért volna megalázó ?... Az életed kockáztattad. — Nem azért tettem. — Mégis az lett a vége ... A te helyedben én egy pillanatig sem tétováznék — mondta Varga Pál. — Mi tart vissza, tán a büszkeséged ?... Netán szégyenled ?... Szégyenes koldusnak üresen marad a tarisznyája. Te csak ne spekulálj! Ők talán visszautasítják a hálapénzt? — Az más lapra tartozik. — Egy percig se tétovázz — szólt közbe Etelka. — Sose érezz te amiatt lelkiismeret - furdalást. Lehet, hogy soha többé nem látod. Néhány percig még beszélgettek a dologról. végül azzal zárták le a vitát, hogy mindenképpen el kell fogadni Andrásnak a nemkért ajándékot, mert ajándékról van szó, nem másról. Vacsora után a tévé előtt ülve Varga Pál csendesen megjegyezte, hogy holnap igyekszik haza a munkából, s ha Andrásnak van kedve, elugorhatnak a tóhoz. Másnap késő estig ültek a botok felett, de egy-két kisebb kapáson kívül, eredménytelenül. pedig András nagyon szerette volna felszentelni az új botot meg az orsót egy jókora potyka megakasztásával. — Sebaj, majd legközelebb! — mondták, azzal összepakoltak és hazamentek., A vérbeli horgászt sem keseríti el a sikertelenség. Amíg a csali benn van a vízben, minden pillanatban ráharaphat a hal. Éppen az benne az érdekes és a vonzó, az a kiszámíthatatlanság, az a jól eső izgalmakkal teli várakozás és reménykedés, ami addig tart, amig hirtelen felrepül a kapásjelző, s ami utána következik: a megakasztott hal harca az életért, a horgász küzdelme pedig a zsákmányért. Ezt csak az értheti meg igazán, aki csinálja. Tóth András pénteken délelőtt tíz órára megjelent a rendőrségen. Jegyzőkönyvbe vették a vallomását, elolvastatták majd aláíratták vele, azzal mehetett. — A tárgyalásra az idézést időben meg fogja kapni — mondta neki útravalóul a fiatal hadnagy. — Legyen pontos! Vegyes érzésekkel lépett ki a rendőrség épületéből. Ezt is akkor lássa, amikor a háta közepét, gondolta. Eddig soha nem volt dolga a rendőrséggel, reméli, nem is lesz, bár azt sosem lehet tudni. Egyszer csak belébúj az ördög, betör egy bankba és kész a kocsi. Erre a gondolatra elmosolyodott. Egy szembe jövő, fiatal lány vette a mosolyát, visszamosolygott rá, mert azt hitte, hogy neki szól. Andrásban felötlött egy pillanatra a gondolat, hogy le kellene szólítani, aztán lemondóan legyintett és továbbment. Ha valamire szüksége van, Jucikánál megtalálja. meg hát ott van Adélka is, a fiatal nővérke. Talán nála is lehetne keresni valamit. Angyalossy Nórát kihagyta a számításból, mégis ő jelent meg előtte képzeletben. Érdekes módon az álmaiban is megjelenik mostanában, de nem szeretkezés formájában, hanem csak úgy egyszerűen megjelenik, aztán eltűnik, Estefelé a sógorával ismét elruccantak a tóhoz. Ezúttal több szerencséjük volt, mint előző nap. Egy-egy kétkilósnyi ponttyal tértek haza. Nyomban megtisztították, besózták és a hűtőbe tették. Tóth András szombaton autóbusszal utazott haza. Vitte a két halat is. A szülei megörültek, de neki még jobban. Különösen az édesanyja. Az apja soha nem mutatta ki az érzelmeit. Magatartásában volt valami visszafogott, szemérmes tartózkodás. Inkább csak kezének a simogatásával, vagy szemének egy-egy melegebb pillantásával szokta kinyilvánítani a szeretetét. — Folytatjuk — Az új kínai irodalom természetesen akkor születik, amikor az új kínai társadalom: 1921-ben alakul meg a Szun Jat-szen vezette Kuomitang, de az új típusú írástudók, a nyugatos műveltségű értelmiség képviselői már a század tízes éveiben megindítják a harcot a kultúra területén. Ez a harc, amely forradalmi változásokkal járt a kínai irodalomban, lényegében 1915-ben, a Sanghajban megjelenő „Új Ifjúság" c. folyóirat megindulásával kezdődik. Az 1919. május 4-én kirobbanó pekingi diáktüntetés pedig hatalmas imperializmusellenes mozgalommá nő. „1921 -ben megalakulnak az első irodalmi társaságok, amelyek irodalmi folyóiratokat adnak ki — írja Miklós Pál, a kínai irodalom kiváló ismerője. A húszas évek derekán még inkább felvirágzik az irodalmi élet. Új művek jelennek meg — főként versek és elbeszélések — s ekkorra már felnő az új kritikus nemzedék is. A két jelentős irodalmi társaság mellett ekkor tesz szert nagyobb jelentőségre Lu Hszin és pekingi köre, az Aforizmák c. folyóirat írói. A húszas években történnek az első jelentős kísérletek az európai jellegű drámairás megteremtésére." S az új kínai irodalom valóban példátlan virágzásnak indul. Csak a legdicsőbb fénykorok, a Konfuciusz vagy a Li Taj-po és ,A vörös szoba álma" korszaka mérhető a huszadik századi kínai irodalomhoz. Legalább egy tucat világirodalmi rangú alkotó működik a húszas évek közepétől a hatvanas évek közepéig Kínában, amíg aztán az ún. „kulturális forradalom" véget nem vet hosszú időre a virágzásnak. Lu Hszin és Kuo Mo-zso, Mao Tun és Lao Sö, Pa Csín és Cao Ji a legnevesebb alkotók ebben a korszakban, ám ezek mellé okkal sorakoznak fel az utóbbi évtizedben jelentkező újabb alkotók, valamint a Kína határain kívül tevékenykedő írók is. Ezek közül tüstént az elején meg kell említenünk a Nyugaton élő Han Suynt. valamint a harmincas években mifelénk is rendkívül népszerű Un Yu Tang-Ol. Ez utóbbi munkái (Mi kínaiak, A bölcs mosoly. Egy múló pillanat) magyarul is nagy hatást gyakoroltak az olvasókra s hosszú időn át az egyetlen (noha nem egészen megbízható) forrást jelentették számunkra a mai kínai irodalomról. A legnagyobb hatást a nyugati olvasóra „a tétlenség kínai dicsőítésével" gyakorolta Lin Yu Tang mester. ......a szabad idő élvezése olyasvalami, ami határozottan kevesebbe kerül a fényűzés élvezésénél". A kínaiak szerinte „mélységesen szerették az életet s ez abban mutatkozott meg. hogy irtóztak minden hivatali pályától és egyáltalán nem voltak hajlandók lelkűket a test jobbágyává aljasítani. A tétlen élet nemhogy a gazdag, hatalmas és sikeres emberek előjoga lett volna (mennyit dolgozik a sikeres amerikai ember), hanem az emelkedett lélek bizonyítéka volt... Ezzel a lelki emelkedettséggel együtt járt bizonyos közömbösség az élet szinjátékával szemben ... A tétlenség kultusza mindig együtt járt a benső nyugalommal, a gondtalan felelőtlenséggel s a természet életének mélységes élvezésével. Nem kétséges, hogy ez a „filozófia" elég sok kérdőjelet vonz maga után, különösképpen manapság, a „peresztrojka", no meg a japán s egyéb délkelet-ázsiai „csodák" korszakában, ám az is kétségtelen, hogy a több ezer éves permanens kínai jelenlét s a különböző elméleti megalapozások az Upanisádoktól Kung Fu-ce, Lao Ce filozófiájáig alapvetően befolyásolták századunk nyugati, így magyar gondolkodását is Ezra Poundtól Jack Kerouacig, Hamvas Bélától Weöres Sándorig, van Goghtól Gauguinig, Csontvárytól Bartókig és més sorolhatnánk oldalakon keresztül századunk nagy alkotóit, akikre döntő befolyással volt a keleti, mindenekelőtt természetesen a hindu és a kínai kultúra. Mondottuk persze, hogy Lin Yu Tang marginális jelenség volt már harminc-negyven éve is, mára pedig végképp időszerűtlenné vált, túlszaladt rajta az idő. A modem kínai kultúra és irodalom nagy képviselői másutt keresendők. A már emlegetett pekingi körben például annak is vezéralakjában. Lu Szhün (1881 — 1936), a modem kínai irodalom első s tán mindmáig legnagyobb alakja, a realista kínai novella megteremtője. Elszegényedett hivatalnokcsalád sarjaként Japánban orvosnak készült. Első s egyben az egyik legnevezetesebb novellája, „Az örült naplója" 1918-ban jelent meg az „Új Ifjúságban", s ez a dátum voltaképpen a modern kínai próza születésnapjának is tekinthető. Lu Szhün hatalmas életművet hagyott maga után, nem is szólva szervezői-szerkesztői munkásságáról, ám ebből a hatalmas életműből mindössze három vékonyka kötet jut a szépirodalomnak. Az 1923-as „Kiáltás". az 1926-os „Bolyongás" és az 1935- ben napvilágot látott „Régi mesék mai szemmel". Szinte valamennyi megtalálható, hozzátéve a Vadfüvek című prózaversciklust is az 1956-ban megjelent magyar Lu Szhün (akkor még Lu Hszinnek írták), az Új Magyar Könyvkiadó hires sorozatában, a Világirodalom Klasszikusaiban megjelent válogatás „A-Q hiteles története" címmel. .Az A-Q-izmus Kínában fogalommá lett: a tudatlanság és a közöny a két fő vonása — tulajdonképpen a patríarkális-feudális-bürokratikus társadalom maradványai ezek a huszadik században — írja Miklós Pál. A-Q hontalan, nincstelen parasztlegény. Még neve sincs: ő a legutolsó ember a faluban. Mindenki büntetlenül bántalmazhatja, aki csak egy fokkal is fölötte áll a társadalmi létrán. Meg is teszik: ütik-verik, lopással gyanúsítják, tiszteletlenségért rendőrkézre adják. A-Q úgy segít magán, hogy illúziókba ringatja magát." Ám az A-Q-izmus legsúlyosabb tünete: az önáltatás, az illúziókkal való vigasztalódás; ez nem engedi szabadulni a kínai népet a közöny, a tunyaság és tudatlanság béklyóiból. A modem kínai irodalom másik nagy alapító egyénisége az 1892-ben született Kuo Mo-zso. Japánban tanult orvosnak s itt fordul érdeklődése az irodalom felé. Hazatérve megalakítja az Alkotás Társaságot. Első versei teljes szakítást jelentenek minden kínai hagyománnyal. A példaképek Walt Whitmann és Rabindranath Tagore, a forma a szabadvers. a gondolat pedig a múlt tagadása és az egyéniség felszabadítása, az új világ születésén érzett lelkesedése. Ám Kuo Mo-zso nem áll meg a versnél. Drámában, prózában, műfordításban egyaránt jelentősét alkotott, nem szólva közéleti szerepléséről s tudományos tevékenységéről (hosszú időn keresztül volt például a Kínai Tudományos Akadémia elnöke. Mint műfordító Goethe, Schiller, Tolsztoj és Turgenyev átültetéseivel szerzett érdemeket. Drámái közül az 1942-ből való Csü Jüan a legismertebb. A nagyigényű tragédia a híres ókori költő életéből dolgoz fel egy eseményt, hogy általa a patriotizmus nagy példáját idézze fel a kínai—japán háború idején. Fontos dokumentuma a kornak Kuo Mozso többkötetes önéletrajza, melyből az „Ifjúkor" és az „Egyetemi éveim" magyarul is megjelent a hatvanas évek elején. Az alapozó nemzedék harmadik tagja Mao Tun. Ha Lu Szhün az elbeszélő, Kuo Mo-zso a lírikus, akkor Mao Tun az első modern kínai regényíró. 1896-ban született, volt lektor, szerkesztő, részt vett az Északi Hadjáratban (1925—27), 1949 után pedig népművelési miniszter (egészen 1965-ig). Első müvében, az 1928-as Homály c. trilógiájában (Kiábrándulás, Ingadozás, Keresés) a forradalom krónikásaként mutatkozik be. Magyarul is olvasható híres kisregénye, az 1933-as A selyemhernyó. Mao Tun legjelentősebb irodalmi vállalkozása azonban az Éjfél című, 1932-ben íródott regény (régebben Hajnal előtt címmel jelent meg magyarul). „Ez az első sikerült, realista regény Kínában ... Természetesen még sok benne a fogyatékosság, sőt hiba, de tagadhatatlanul nagyok az eredményei abban, ahogyan az igazi társadalomtudományi ismereteket az irodalomra alkalmazva a kínai társadalmi és osztályviszonyokat ábrázolja ..." — írta róla a korabeli kritika. Egy évvel Mao Tun regénye előtt jelent meg Pa Csín: A család c. regénye, egy trilógia, az Áradat első kötete, amely az akkori időkben ugyancsak páratlan sikert hozott Írójának: több százezres példányszámot ért meg. írója, Pa Csin 1904-ben született s Franciaországban tanult, ott kezdett irogatni. 1929-ben jelent meg első regénye, a Megsemmisülés, majd a Család után negyvennél több kötet regény és elbeszélés, köztük a magyarul is olvasható Az örök étet tornya című elbeszélésgyűjtemény és A nyugalom kertje c. kisregény. Pa Csin egyike a legtermékenyebb kínai íróknak. A modem kínai regény harmadik nagy alkotója pedig az 1899-ben született Lao Sö. A Család és az Éjfél után az ő 1937-ben Íródott regénye, a magyarul Tigriskisasszony meg a férje címmel megjelent mű jelenti az új kinai regény harmadik nagy fegyvertényét. Hőse, a szegény, faluról fölkerült legény riksakulinak áll és hihetetlen akaraterővel kuporgatja a pénzt, hogy egyszer majd saját riksáját húzhassa. Lao Sö egyéb művei is nagy sikert arattak, így például Fekete Li és Fehér U valamint a Teaház c. színmű. Ezek magyarul is olvashatók, ugyanúgy mint a nemrégiben megjelent Macskaváros krónikája c. szatíra. Lao Sö fegyvere az irónia, írásait ezek a tulajdonságok és ügyes mesélőkedve teszik közkedveltté hazájában és szerte a világban. Hosszan sorolhatnánk még századunk kínai irodalmának remekeit. így például az 1906-ban született Ctao Su-Li híres falusi tárgyú kisregényeit (Kte Er-hej házassága, Li Ju-caj dalocskái). Aj Vu Vad hegyek között c. regényét a japán háborúról, s főként az (Folytatás a 19. oldalon) 15
