A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-11 / 33. szám
tó naturizmus előnyein és hátrányain 1. Külhonban, pl. Jugoszlá viában Az, hogy a magamfajta turista anyagilag szerényen van eleresztve, az többnyire már a határátkelőhelyeknél, de legkésőbb a Zágrábot Karlovaccal összekötő autópálya díjbeszedő sorompója előtt kiderül. Egy sátorral, kempingszékekkel megpakolt, vadonatújnak aligha mondható Skodával az Audik, Mercedesek és Opel Corsák közé besorolni talán csak a magunkfajta, szerényebb igényű turistának nem feltűnő. És amíg kénytelen-kelletlen a kocsisorban időz valaki, addig van ideje elmélázni. Például azon, hogy igenis, megmutatja: abból a 18—20 ezer koronából mindhárman szépen kijönnek majd. Elképzeli azt a 20 napig tartó, több ezer kilométernyi gyönyört, amelyet betervezett — mert akkor még nem tudja, hogy már két hét múlva elfogy a pénze, így autózni is korábban autózik majd visszafelé. Odalenn, az Adria partján nem nehéz kempinget találni; az itt-tartózkodásra kiszabott pénzt viszont annál nagyobb művészet okosan beosztani. A korona továbbra sem cikk ezen a tájon, de dinárral sem ugrálhat senki. Előfordul például, hogy a magamfajta turista ott áll már a sor legelején az élelmiszerboltban, ám az eladó a hátrább állókat szolgálja ki, mert azok fényesebb valutával fizetnek. A boltos ugyanis tudja: enni-inni mindenképpen kell, úgyhogy nem pattoghatok különösebben; neki viszont az az elsődleges érdeke, hogy bővítse a valutával fizetők vendégkörét... A boltból a sátorhoz érkezvén, idegnyugtatásképpen, a legjobb ilyenkor a vízbe menekülni, hiszen igencsak bosszantja az embert, hogy a BMW-s meg a mercedeses nagyjából egyhavi fizetéséért kivételezettséget élvez, jómagam viszont több mint fél évi keresetemmel legfeljebb annak örülhetek, hogy az Adria partján nyaralok! Nyaralok? Amikor ugyanis nagysokára kijövök a vízből, megdicsérem hát az unatkozó famíliát, hogy a zacskós levest és a paradicsomos halkonzervet, a konzervlecsót és a zsírosán csöpögő vadászszalámit is mennyei eledelnek tartja. Jutalomból fagyit meg presszókávét irányzók hát elő délutánra. Amikor mindezért dínárezreket fizetek, akkor görcsbe rándul a pénztárcám, a szemem pedig a hatalmas motorcsónakokba szálló belgákat meg olaszokat figyeli. Jómagam a kora esti verőfényben lehozom a gumimatracot, és újra jó mélyen ,,beevezek" a tengerbe. Minél távolabbra a parttól, nehogy kilyukadjon, mert akkor leereszt, s nem lesz min aludnom a spárgával és szikladarabokkal,,szilárdított'' sátrunkban ...Egyébként egy szakállas olasz a kempingszomszédom; a Ford Fiestájához csatolt lakókocsiban hálószoba, konyha, hűtőszekrény, színes televízió, grillsütő, a vállán pedig videókamera. Nekünk ma konzervpástétom a vacsoránk, azt majszolgatva bőven van időm nézelődni. A szóban forgó lakókocsi megvan húsz négyzetméter, azaz jó tíz négyzetméterrel nagyobb, mint a lakótelepi dolgozószobám. Amikor napokkal később — ám a tervezettnél korábban — az oroszvári (Rusovce) határátkélőhelyhez érünk, a szürke egyenruhás vámtiszt elvámolnivaló iránt érdeklődik. A legszívesebben visszakérdeznék, hogy miből; de aztán szárazon csak annyit közlök vele, hogy nem betegség vagy rossz időjárás okán érkeztünk a tervezettnél korábban haza. Bólint és int, hogy indulhatunk. Elégedetten nyugtázom magamban, hogy alig fél óra múlva újfent betoppanhatok nyolc és fél négyzetméteres dolgozószobámba. Talán egy útikönyv lesz az első, amibe belelapozok . .. 2. Be/honban, pl. strandolva Az SZSZK Idegenforgalmi és Közétkeztetési Igazgatóságán kapott tájékoztatás szerint a hazai víznyerő helyek, illetve a medencékbe befolyó víz minősége mindenütt megfelelő. Az erre vonatkozó szabvány szigorú, ezért mind az idegenforgalmi, mind a járványügyi szakemberek évente sok-sok vizsgálatot végeznek. Sokéves tapasztalat, hogy a legnehezebb kérdés a medencékben lévő víz tisztasága. Bazénjeinknek ugyanis csak elenyésző hányada rendelkezik valóban korszerű szűrő-forgató berendezéssel. Strandmedencéink túlnyomó többsége úgynevezett töltőürítő rendszerű. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a medencében lévő vízhez folyamatosan tiszta vizet adnak; a szabvány által előírt időközökben pedig teljesen kicserélik a fürdővizet. A szakemberek egyöntetű véleménye ezzel kapcsolatban, hogy eme elavult módszer rengeteg erőlködést jelent, de mégsem biztosít tökéletes vízminőséget. Legföljebb tűrhetöt — ami viszont közegészségügyi szempontból távolról sem veszélytelen. Nem árt tudni, hogy a rossz minőségű fürdővíz okozta megbetegedések között a vérhas szerepel az első helyen, de előfordulhat víz továbbította fertőző májgyulladás is ... Igaz, e tekintetben eléggé bonyolult kérdés a járvány fogalmának meghatározása, hiszen ha egy kánikulai vasárnapot követő hétfőn a fővárosi strandok bármelyikén fürdött gyerekek közül — mondjuk — 150 dizentériát kap, ez legalább harminc egészségügyi körzetben szóródik szét, így jobbára senki sem fogja fel a dolgot járványként. A témához fűződő jó hír viszont, hogy manapság, az egyre korszerűsödő bakteriológiai vizsgálatok révén, bizonyos baktériumok már néhány órán belül kimutathatók, így a vizsgálat eredménye nem kullog akár napokkal is a fertőzés után. F*ersze, az önfeledten napozó, lubickoló, söröző, fagyizó, a külföldön Július és augusztus immár hagyományosan a főszezont jelenti az idegenforgalomban. Zsúfoltak a kempingek, tele vannak a vállalati üdúlök, szállodai férőhelyet kapni pedig külön művészet. Hazánk köztudottan tranzitország, így a közutakon autócsordák vonulnak, a városok forgalmában pedig a dugók és a parkolás gondjai okoznak nem kis gondot. Jönnek-mennek hát a turisták, az idegenforgalom vezérkara pedig — e népvándorlás láttán — kitűnőnek minősíti majd az idei esztendőt (is). Persze, más dolog a statisztikai adatok oszlopsoraiba számokat róni és strigulákat húzni, s megint más utasként is részese lenni ennek az óriási nyári jövésmenésnek . . . tűnődő fürdőző nem sokat érez strandjaink üzemvitelének napi problémáiból; a műszaki kényelmetlenségek sorozatos gondjaiból. Abból a tényből, hogy a fürdöszolgáltatás még így is jóval többe kerül, mint amennyit a vendég a belépőért fizet. Abból, hogy alig-alig akad karbantartó és takarító személyzet; hogy a jelenlegi körülmények között a strandok büféinek fenntartása inkább nyűg mint haszon; hogy az ország strandjainak korszerűsítése, divatos csúszdák építése, vagy egyéb szolgáltatások biztosítása jobbára még álomnak is túl szép ... Ezek az általában objektívnak mondott és a valóságban évek, évtizedek óta húzódó gondok. De vannak egyéb kényes, ha úgy tetszik: „gusztustalan” kérdések is — amelyek viszont ránk, strandlátogatókra vonatkoznak. Nevezetesen arról van szó, hogy a fürdési kultúránk kritikán aluli. Szomorú, ám annál általánosabb 12
