A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-11 / 33. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Miklósi Péter: NOSZTALGIAVILLAMOSSAL A BELVÁROSBAN Koller Sándor: POPTURMIX (könnyűiéül verseny) Csáky Pál: A TÁBORNOK ÜZENETE Balázs Béla: A FELKELÉS VÁROSAI Gál Sándor: KÖLTÉSZETÜNK OTTHONTUDATA Dr. Kiss László: GÖRGEY, A VEGYÉSZ Varga József: A HAGYMAKUPOLÁK BIRODALMÁBAN Címlapunkon Nagy László felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsva/d Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiame z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kés Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor. inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Úgy tartom, társalgásunkat érde[K mes rögtön konkrét témához kötni! LfLr Nevezetesen arra gondolok, hogy olykor-olykor bizony szúrhat a párnázott alelnöki karosszék, hiszen korábban szinte maguktól jöttek az eredmények, mostanában viszont mindenért sokkal jobban meg kell küzdeni... — A gazdasági és politikai körülmények valóban bonyolultabbak, mint akár csak négy-őt évvel ezelőtt. Manapság tényleg nem leányálom tisztségviselőnek lenni. Sem a közigazgatásban, sem a gazdaságirányításban. Most nemcsak a gazdasági helyzetből fakadó nehézségekre gondolok, hanem azokra a változásokra is, amelyek szükségszerűen érintik a nemzeti bizottságok működését is. Napi munkánkban ezért egyre hangsúlyosabbá váló igény, hogy elsősorban a lakosság érdekei a fontosak! Ez pedig csak nyílt politizálással, a tervek és lehetőségek reális felmérésével, a lakossági vélemények messzemenő figyelembevételével érhető el. És hogy időnként szúr-e az alelnöki karosszék? ... Tény és való, hogy napjainkban már igazán nem annyira kényelmes, mint esztendőkkel ezelőtt; ám ez legalább nyilvánvalóvá teszi, hogy nem szabad a levegőbe beszélni, vagy „odaragadni" az íróasztalhoz. A nemzeti bizottságok hogyan tudnak igazodni a változásra, a belső megújulásra érett körülményekhez? — Véleményem szerint korunkban a társadalom minden egyes szervezetének és szervezeti rendszerének szembe kell néznie a fejlődés által megkövetelt kihívásokkal. A nemzeti bizottságok köznapi munkájának sikere, törekvéseink hitele is azon múlik, vajon tényleg képesek vagyunk-e a megújulásra; tudunk-e alkalmazkodni a társadalom intenzív fejlődése által megkívánt követelményekhez. A szóban forgó megújulási készség elsődleges garanciáját a felsőbb szintű irányítás rugalmasabbá tételében, illetve a helyi szervek nagyobb önállóságában látom. A különböző szintű és rangú tisztségviselőknek. a szakigazgatási szervek vezetőinek és dolgozóinak, a plénumok tanácstagjainak mindjobban érteniük és érezniük kell a lakosságszolgálati szerepüket. Itt az ideje, hogy meddő szavak helyett tettekkel, közös erőforrással sikerüljön feltárni a helyi erőforrásokat. Ehhez az igényhez kell igazítani, ha úgy tetszik, hát egyszerűsíteni a nemzeti bizottságok szervezeti struktúráját és belső ügymenetét. A jó ügyintézés egyik legfontosabb biztosítéka, hogy az állampolgárok ügyeit szinte mindenütt és mindenben azok a hatósági szervek intézzék, amelyek a legközelebb állnak a lakossághoz. Napjainkban ezért az a legfontosabb, hogy hatékonyabb legyen a hatóságok munkája; hogy a lakosság jobban bekapcsolódjon a célok és feladatok meghatározásába, a végrehajtás ellenőrzésébe. Aligha titok, hogy a hatósági munfK ka feltételeinek javítása elkópzel- LfLr hetetlen a különféle hivatali eljárások egyszerűsítése nélkül. Erre vonatkozóan milyen elgondolások és lehetőségek vannak kialakulóban? — Több példa is jelzi, hogy már a jelenlegi feltételek mellett is van, vagy legalábbis lenne lehetőség érdemi változtatásokra az ügyintézések menetében. Önmagában már ez is fontos, de legalább ennyire lényeges, hogy úgy tűnik: ebben a dologban szintén fordulóponthoz közeledünk. Szinte szükségszerűen érlelődnek azok a társadalmi feltételek. amelyek sikerre kényszerítik a hatósági eljárások egyszerűsítését. Ez annál inkább fontos, mivel eddig csak igen szerény, gya-Interjú FÜLÖP ALADÁR mérnökkel, a Bratislava-vidéki Járási Nemzeti Bizottság alelnökével korta csupán átmeneti, sok esetben pedig pusztán látszólagos eredménnyel jártak a bürokratizmust ostorozó politikai törekvések, társadalmi felhívások, jószándékú kezdeményezések. Ennek következménye, hogy kétségtelen: napjainkban bizony van egyfajta eltérés a hivatalosnak mondható értékelés és az állampolgári megítélés között. Amíg ugyanis a statisztika azt mutatja, hogy az összes ügyhöz képest kevés a jogorvoslattal megtámadott vagy megfellebbezett döntések száma, addig a közvélemény ennél sokkal rosszabbnak minősíti az ügyintézés nívóját. Nyilván messzire vezetne, ha ennek az ellentmondásnak a gyökereit részletesen próbálnánk elemezni. De azt mindenesetre látnunk kell, hogy a hatósági közigazgatás szerepét, súlyát és tekintélyét mielőbb a jelen, s főképpen a jövő követelményeihez kell igazítani. Ha ez nem sikerül, akkor az átalakítás, a megújulás szándéka is megrekedhet a félúton. Önkéntelenül is adódik a kérdés. . vajon a nemzeti bizottságok ho* gyan tölthetik be az eddiginél jobban részint irányító, részint pedig ellenőrző szerepüket? — Főidéül azzal, ha a jövőben nagyobb érvényt tudunk szerezni a testületi döntéseknek. Ez viszont csak a döntések alaposabb és demokratikusabb, az érdekeket jobban egyeztető előkészítéssel, illetve a végrehajtás iránti körültekintőbb gondoskodással biztosítható. Nemkevésbé lényeges, hogy a rf a lakossági érdekekről, a hatósági eljárások és a közigazgatás kulturáltságáról, a megújulás tétjeiről nemzeti bizottságokat — mint a kisebb-nagyobb települések gazdáit — ne nyomják agyon a központi irányítás merev ágazati szempontjai. A jövőben okvetlenül kerülni kellene azt is, hogy az államigazgatás szerveinek plénumái jobbára csak formálisan, többnyire már eleve eldöntött kérdések felett „vitatkozzanak". Ehelyett inkább több szempontból is mérlegelhető javaslatokat illenék a képviselők elé tárni. Csupán így érhető el. hogy a formálissá sikeredett hozzászólások és a gépies rábólintások helyett, ki-ki a jövőben körültekintően mérlegeljen s felelősségteljesen határozzon egy-egy felmerülő kérdésben. Egyebek között ez azért fontos, mert egy egész testület valamennyi tagja ritkán tévedhet egyszerre. Nyilván akaratlanul, de egyelőre . még nem hoztuk szóba a ellenőrzés ’ növekedésének jelentőségét... — Talán azért, mert a logikai sorrend is azt sugallja, hogy először a feltételeket kell megteremteni, és csak azután lehet ellenőrizni vagy számonkémi. A lényegre térve azonban elmondható, hogy a lakossági jelzésekből valóban érezni az ellenőrzések hatékonyságának fokozása iránti igényt. Ezt elsősorban jobb előkészítéssel jobb időbeli és tartalmi összehangolásával látom megvalósíthatónak. Fontosnak tartom, hogy a hatósági ellenőrzés tartsa tiszteletben, sőt erősítse a helyi önállóságot; negatív tapasztalatok esetében viszont annál következetesebben tárja fel a jogszabálysértéseket, mulasztásokat, hibákat és egyúttal a szükséges felelősségre vonásról is intézkedjék. Jogos követelmény, hogy a közigazgatási szervek ellenőrzéseik színvonalának növelésével is hatékonyabban lépjenek fel a lakossági érdekek megkárosítóival, a jogtalan áremelésekkel, a minöségrontással és egyéb hasonló jelenségekkel szemben. Mi a véleménye arról, hogy a hiva. falókat járó embernek akaratlanul * is az az érzése: nehézkes, lassú, körülményes a hivatali ügyintézés? ... — A bürokrácia leépítésének fontosságáról szóltunk már. A szóban forgó témához ezért csak annyit fűznék hozzá, hogy itt az ideje határozottan fellépni a lélektelen ügyintézés, az ügyfelekkel való udvariatlan, esetenként egyenesen sértő bánásmód ellen. Csak így érhető el, hogy a közigazgatásban dolgozók az ügyek mögött mindig lássák meg az embert a maga gondjaival, törekvéseivel — és a jogszabályok keretein belül keressék meg a kölcsönösen elfogadható megoldás lehetőségeit. Ön a Bratislava-vidéki Járási Nem. zeti Bizottság magyar nemzetiségű * alelnöke. Hadd kérdezzem hát meg: vannak-e nemzetiségi gondok a járásban; van-e elegendő számú nemzetiségi óvoda és iskola Szene környékén, illetve a Felső-Csallóközben; kellő mértékben érvényesül-e a kétnyelvűség elve ? — Hivatalosan, tehát a legutóbbi népszámlálás adatai szerint járásunkban 10 321 magyar nemzetiségű állampolgár él, ami a járás összlakosságának nem egész tiz százaléka. Ami az esetleges gondokat illeti, nyílt ellentétek, szerencsére, nincsenek. Általános gyakorlat, hogy ahol a szülők valóban igénylik, ott működik a magyar tannyelvű óvoda vagy iskola. Forszé, ez sem jelenti azt. hogy mind a kétnyelvűség, mind az oktatásügy dolgában ne adódnának megoldásra váró kérdések. E tekintetben sok múlik a faluközösségek mind a Csemadok kezdeményezőkészségén. És az én hivatali dolgozószobám is nyitva áll annak, aki úgy érzi: nekem akarja elmondani ilyen-olyan javaslatát vagy észrevételét. MIKLÓSI PÉTER 2
