A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-04 / 32. szám

•LENINGRAD ♦TALLINN •MOSZKVA. Hálókocsink kényelme bőven elegendő volt ahhoz, hogy Helsinkiből kipihenten érkez­zünk Leningrádba, ahol vezetőink a Moszkva Szálló gondjaira bíztak bennünket. Tájékozó­dás közben volt időm felidézni előző lenin­­grádi utam egyes emlékeit. Akkor — 1965- ben, karbantartási munkák miatt nem lép­hettünk az Auróra fedélzetére, viszont megfi­gyelhettük, hogyan készültek május elsejére. A történelmi épületek, utcák és terek tiszta környezettel várták a zászlódiszt, a felvonu­lók tarka áradatát. Jártunk Razlivban, láttuk a Szmolnijt, a Téli Palotát, az Ermitázs képanyagát s alkal­munk volt megszemlélni az Esztónia és Krupszkaja személyhajót, a francia és spa­nyol vendégek tengerjáró szállodáit. Hogy újfent Leningrádba kerültem, köny­­nyebben tájékozódtam. Utaztunk földalattin, sétáltunk a Néva-parton. A Puskin tér világí­tótornyairól figyeltük a Péter-Pál-erőd falait, az onnan kimagasló székesegyház tornyát s a közeli hidak érdekes szobrait. Felkerestük továbbá Nagy Péter lovasszobrát, az Izsák­­székesegyházat, a Szmolnijt, az Ermitázs- Téli Palota-Admiralitás térségét — ezúttal az Aurórát is — s a Nyevszkij-proszpekt minden látnivalóját. zeum, a Dóm, az Oleviste-templom. a Szent Mihály-kolostor, Nyevszkij-székesegyház. A város falain kívül, csaknem teljes körben nagy terjedelmű parkok képezik az egysé­gesnek tűnő zöldövezetet. A több száz fajta fa és cserje közötti terek, sétautak, szobrok ízléses elrendezésről tanúskodnak. A Történelmi Múzeum, az éremgyűjte­mény, fegyvertár, levéltár, régészet, népi és iparművészet gazdag anyagával egészen az őskorig „vezeti vissza" a látogatót. A modern Tallinn urbanisztikája a kor építőművészetének és városfejlesztésének tetszetős összességét adja. E törekvés pél­dája a húszemeletes Viru Szálloda és a kagylóhéj alakú, vasbetonból készült Dal­­szinpad, amelynek „deszkáin" a Baltikum népi kórusainak fesztiválját láttuk s hallottuk. Sétahajózással búcsúztunk Tallinntól, majd gépre szállva Moszkvába repültünk. Ha a szovjet főváros térképére tekintünk, láthatjuk, hogy a hatalmas települést hosszú külső körút zárja együvé s egy belső körút pedig a városközpontot határolja be majd­nem szabályos körvonalban. Moszkva kilenc vasúti pályaudvar és négy repülőtér üzemeltetésével kapcsolódik a „külvilágra". Belterületi forgalmát a felszíni járműáradat mellett kétszáz km földalatti vasút bonyolítja. Utcáit kanyarogva szeli át a Moszkva fo­lyó, melynek környezeti szépsége és attrakti­­vitása legjobban tán a sétahajózáskor érvé­nyesül, mikoris ezer arcú panoráma csodás látványsora pereg az utasok előtt. Történelme a XII. sz. elejéig nyúlik vissza. Birtoklásáért nagyra törő fejedelmek harcol­tak. A XV. sz. végére elkészült a falazott Kreml, végül is az urbanizáció lényegében Nagy Péter uralkodása alatt vett lendületet s közben, mint azelőtt is annyiszor, a napóle­oni rombolásból szintén újjáépült, hogy 1918-ban Petrográd mellőzésével véglege­sen az ország fővárosa maradjon. Moszkvai látkép Esténk egyikét az Állami Cirkusz gazdag műsora tette színessé, s egy nappali kirán­dulásunk érdekessége pedig Petrodvorec megtekintése volt. A cárok rezidenciája a XVIII. században épült. Számtalan szökőkút, márvány- és ara­nyozott szobor, több tucatnyi dombormű díszíti és a különböző medencék, paloták csodás együttese páratlan „turista cseme­ge". Alkotóit — köztük Rastrelli olasz épí­tészt — méltán ünnepli a hálás utókor főleg azzal, hogy a kíméletlen fasiszta támadás pusztító nyomait sietve eltávolította és ere­deti formáját mindenki örömére visszaállítot­ta! A 900 napos ostrom után Leningrad hős népe a várost is újjáépítette és a szörnyű sanyargatás halottait méltó helyen, 26 ha-os Az Auróra fedélzetén nekropoliszban temette el. Az emlékezés és kegyelet virágait ezrek helyezik naponta sok-sok talapzatra. Mindenkin a szorongás jelei mutatkoztak, fájdalmas zokogás tört fel sokakból, könnyes szemmel gondoltunk a szomorú múltra. Dalszínpad — Tallinn Félnapos vonatozás után érkeztünk Tal­­linnba. Észtország fővárosa régi település. Erre utal egy 1154-böl fennmaradt írásos emlék. Földrajzi fekvése és jelentős tengeri kikötője révén a Baltikum egyik legnagyobb kereske­delmi, kulturális és ipari központjává fejlő­dött. Lakosainak száma a félmilliót is meg­haladja. Szállodánk — a Balti Szálló — előtt gon­dozott park húzódik, mögötte pedig a várfa­lakkal körülvett óváros fekszik, melyre a kö­zépkori arculat jellemző. A komor bástyák, kaputornyok ma már műemlékek. Körülöttük a látogatók sokasága mozog s „vigyázzák" a közelben parkoló modern személykocsikat. A közművesített Óváros főbb látnivalója többek közt a Városháza, a Történelmi Mú-Legelsöként a Lenin Mauzóleumot, majd a Kreml látnivalóit kerestük fel. A tornyokon ragyogó rubin csillagok. Mindenre a nagy méret jellemző. A Fegyvertár, Nagy Palota, a templomok, az Arzenál, a Kongresszusi Palo­ta, harangtorony, a harangóriás, a Legfel­sőbb Tanács épülete egy-egy szimbólum, orosz jellegzetesség. Ezenkívül bejártuk a Luzsnyiki Stadion, a Lomonoszov Egyetem térségét, a Népgazda­sági Kiállítás termeit, a sugárutak és az Arbat érdekességeit, láttuk a Tretyakov Képtár képzőművészeti gyűjteményének egy részét. Fáradtan, de elégedetten mondtuk, érde­mes Volt! KURUCZ NÁNDOR A szerző felvételei 17

Next

/
Thumbnails
Contents