A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-04 / 32. szám
•LENINGRAD ♦TALLINN •MOSZKVA. Hálókocsink kényelme bőven elegendő volt ahhoz, hogy Helsinkiből kipihenten érkezzünk Leningrádba, ahol vezetőink a Moszkva Szálló gondjaira bíztak bennünket. Tájékozódás közben volt időm felidézni előző leningrádi utam egyes emlékeit. Akkor — 1965- ben, karbantartási munkák miatt nem léphettünk az Auróra fedélzetére, viszont megfigyelhettük, hogyan készültek május elsejére. A történelmi épületek, utcák és terek tiszta környezettel várták a zászlódiszt, a felvonulók tarka áradatát. Jártunk Razlivban, láttuk a Szmolnijt, a Téli Palotát, az Ermitázs képanyagát s alkalmunk volt megszemlélni az Esztónia és Krupszkaja személyhajót, a francia és spanyol vendégek tengerjáró szállodáit. Hogy újfent Leningrádba kerültem, könynyebben tájékozódtam. Utaztunk földalattin, sétáltunk a Néva-parton. A Puskin tér világítótornyairól figyeltük a Péter-Pál-erőd falait, az onnan kimagasló székesegyház tornyát s a közeli hidak érdekes szobrait. Felkerestük továbbá Nagy Péter lovasszobrát, az Izsákszékesegyházat, a Szmolnijt, az Ermitázs- Téli Palota-Admiralitás térségét — ezúttal az Aurórát is — s a Nyevszkij-proszpekt minden látnivalóját. zeum, a Dóm, az Oleviste-templom. a Szent Mihály-kolostor, Nyevszkij-székesegyház. A város falain kívül, csaknem teljes körben nagy terjedelmű parkok képezik az egységesnek tűnő zöldövezetet. A több száz fajta fa és cserje közötti terek, sétautak, szobrok ízléses elrendezésről tanúskodnak. A Történelmi Múzeum, az éremgyűjtemény, fegyvertár, levéltár, régészet, népi és iparművészet gazdag anyagával egészen az őskorig „vezeti vissza" a látogatót. A modern Tallinn urbanisztikája a kor építőművészetének és városfejlesztésének tetszetős összességét adja. E törekvés példája a húszemeletes Viru Szálloda és a kagylóhéj alakú, vasbetonból készült Dalszinpad, amelynek „deszkáin" a Baltikum népi kórusainak fesztiválját láttuk s hallottuk. Sétahajózással búcsúztunk Tallinntól, majd gépre szállva Moszkvába repültünk. Ha a szovjet főváros térképére tekintünk, láthatjuk, hogy a hatalmas települést hosszú külső körút zárja együvé s egy belső körút pedig a városközpontot határolja be majdnem szabályos körvonalban. Moszkva kilenc vasúti pályaudvar és négy repülőtér üzemeltetésével kapcsolódik a „külvilágra". Belterületi forgalmát a felszíni járműáradat mellett kétszáz km földalatti vasút bonyolítja. Utcáit kanyarogva szeli át a Moszkva folyó, melynek környezeti szépsége és attraktivitása legjobban tán a sétahajózáskor érvényesül, mikoris ezer arcú panoráma csodás látványsora pereg az utasok előtt. Történelme a XII. sz. elejéig nyúlik vissza. Birtoklásáért nagyra törő fejedelmek harcoltak. A XV. sz. végére elkészült a falazott Kreml, végül is az urbanizáció lényegében Nagy Péter uralkodása alatt vett lendületet s közben, mint azelőtt is annyiszor, a napóleoni rombolásból szintén újjáépült, hogy 1918-ban Petrográd mellőzésével véglegesen az ország fővárosa maradjon. Moszkvai látkép Esténk egyikét az Állami Cirkusz gazdag műsora tette színessé, s egy nappali kirándulásunk érdekessége pedig Petrodvorec megtekintése volt. A cárok rezidenciája a XVIII. században épült. Számtalan szökőkút, márvány- és aranyozott szobor, több tucatnyi dombormű díszíti és a különböző medencék, paloták csodás együttese páratlan „turista csemege". Alkotóit — köztük Rastrelli olasz építészt — méltán ünnepli a hálás utókor főleg azzal, hogy a kíméletlen fasiszta támadás pusztító nyomait sietve eltávolította és eredeti formáját mindenki örömére visszaállította! A 900 napos ostrom után Leningrad hős népe a várost is újjáépítette és a szörnyű sanyargatás halottait méltó helyen, 26 ha-os Az Auróra fedélzetén nekropoliszban temette el. Az emlékezés és kegyelet virágait ezrek helyezik naponta sok-sok talapzatra. Mindenkin a szorongás jelei mutatkoztak, fájdalmas zokogás tört fel sokakból, könnyes szemmel gondoltunk a szomorú múltra. Dalszínpad — Tallinn Félnapos vonatozás után érkeztünk Tallinnba. Észtország fővárosa régi település. Erre utal egy 1154-böl fennmaradt írásos emlék. Földrajzi fekvése és jelentős tengeri kikötője révén a Baltikum egyik legnagyobb kereskedelmi, kulturális és ipari központjává fejlődött. Lakosainak száma a félmilliót is meghaladja. Szállodánk — a Balti Szálló — előtt gondozott park húzódik, mögötte pedig a várfalakkal körülvett óváros fekszik, melyre a középkori arculat jellemző. A komor bástyák, kaputornyok ma már műemlékek. Körülöttük a látogatók sokasága mozog s „vigyázzák" a közelben parkoló modern személykocsikat. A közművesített Óváros főbb látnivalója többek közt a Városháza, a Történelmi Mú-Legelsöként a Lenin Mauzóleumot, majd a Kreml látnivalóit kerestük fel. A tornyokon ragyogó rubin csillagok. Mindenre a nagy méret jellemző. A Fegyvertár, Nagy Palota, a templomok, az Arzenál, a Kongresszusi Palota, harangtorony, a harangóriás, a Legfelsőbb Tanács épülete egy-egy szimbólum, orosz jellegzetesség. Ezenkívül bejártuk a Luzsnyiki Stadion, a Lomonoszov Egyetem térségét, a Népgazdasági Kiállítás termeit, a sugárutak és az Arbat érdekességeit, láttuk a Tretyakov Képtár képzőművészeti gyűjteményének egy részét. Fáradtan, de elégedetten mondtuk, érdemes Volt! KURUCZ NÁNDOR A szerző felvételei 17
