A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-04 / 32. szám
Öt fiatalemberről szól a Legjobb pajtásom című francia film, öt jó haverról, akik húsz év óta elválhatatlanok egymástól. Egyszer aztán feltűnik Bernadette, a kanadai rockénekesnő, aki a párizsi Olympia színpadán mutatkozik be. Ez valósággal sokkolja az öt fiatalembert ... Az új francia filmet Jean-Marie Poiré rendezte. A képen a Bernadettéként bemutatkozó Louise Portai látható. Ismét egy új arc, újfent egy megtanulandó név az NSZK-beli tévésorozatokban: Tina Plate. Keveset tudunk róla. Annyit mindenesetre, hogy huszonhárom éves, de már esztendőkkel ezelőtt feltűnt a Losbergs című sorozatban. A Praxis Bülowbogen több folytatásában egy tizenévest alakított, az ősz hajú Günter Pfitzmann partnernőjeként. Tina Plate iránt nagy az érdeklődés. Titkos a telefonszáma, de így is évente meg kell változtatnia. Woody Allen tizenhetedik filmjének címe Another Woman. Lélektani dráma egy asszonyról, aki egy nap rádöbben: nem az, akinek addig hitte magát. A filmnek egyetlen olyan szereplője van, aki már korábbi Woody Allen-filmekben is játszott: Mia Farrów. De a képen látható Gena Rowlands és Gene Hackman először működik közre a világhírű művész filmjében. KÖNYV Jugoszláviai szlovák prózaírók antológiája A szlovák fővárosban csaknem másfél évtizeddel az első után megjelent a jugoszláviai szlovák prózaírók második gyűjteményes kiadványa, a Hlboké kofaje (Mélységes vágányok) címmel. A könyv húsz szerző kéttucatnyi prózai munkáját közli. És mindjárt a legelején szögezzük le, Michal Harpáfi, az antológia összeállítója nagyon alapos és szerencsés munkát végzett. (Ő írta a könyv utószavát is!) A jugoszláviai szlovák prózában laikus olvasó könnyedén eligazodhat a távoli múlttól a jelenig ívelő irodalmi fejlődésben. A könyv legrégibb szerzőjétől (Albert Martis) a mai legfiatalabb irónemzedék képviselőjéig (Zoroslav Spevák) bizony hoszszú és változatos az út. Martis nyolc-kilenc évtizeddel ezelőtt írt emlékirat-ízű szövegei már az adott korban korszerűtlenek voltak. Hiszen lényegében vele egyidős a francia származású, irányzatot újító Marcel Proust. Csakhogy vitathatatlanul más a látószöge egy nemzetiségi „Írónak" és más egy világvárosi nagypolgári családban létező művésznek: a sors determinál! Martis abból adhatott vissza valamicskét, amit olvasott, és amit hallott. Az antológia ott kezd izgalmassá válni a jobb irodalmi szöveghez szokott olvasónak, amikor az ún. realista ábrázolásmód szokványai elmaradnak, eltűnik a népieskedés, eltűnnek a maradi hagyományok. Új szerzők lépnek az olvasók elé, és rögvest új programmal. A hatvanas és a hetvenes években írt elbeszélések az egyetemes szlovák irodalom írásaival felveszik a versenyt. Vít'azoslav Hronec Trinásf versov (Tizenhárom versszak) c. elbeszélése bármilyen kisprózái gyűjteményben megállaná a helyét. Éppúgy, mint Miroslav Demák, Zlatko Benka és Zoroslav Spevák jól megirt, jól szerkesztett novellái. Vajkai Miklós Radnóti Miklós Naplója A napló a költészet és valóság határán tétovázó műfaj. Erkölcsi erőt, alázatot követel, hogy valaki napról napra nyomon kövesse önmagát, ne engedjen semmit veszendőbe menni abból, amit elé tárt a világ. Kordokumentum is, és a naplóíró telki rezdüléseinek dokumentuma is. Ám erkölcsi komolyság kell a napló olvasásához is: az emberi értékeket és gyarlóságokat egyforma titoktartással őrizni, s nem Írója népszerűsítésére vagy megbélyegzésére használni. E felelősség tudatában olvassunk bele Radnóti Miklós Naplójába. Számunkra: adalék. Pontosabban képet kapunk a költőről, a versek forrásvidékéről. Érdekesség: közelebb kerülünk az emberhez. Élmény: gyönyörködhetünk játékos nyelvi fordulataiban. Tanulság: az ember nem menekülhet a világ dolgai elöl. Számára: társ. Élményeinek, hangulatainak, játékainak rögzítője, esztétikájának, korszemléletének, hitvallásának, vallomásainak őrzője, üzeneteinek közvetítője (a Kedves, a kortársak és az utókor számára egyaránt). És menedék: feszültségeinek oldója a magány csúcsain. Apró villanások, eseménytöredékek, részletező leírások, tényszerű bejegyzések: ember és világ összeütközései. Figyelemmel kísérhetjük, hogyan hat a világ. Akár a természet, a táj változása, akár egy elkapott párbeszédfoszlány, egy utcai felirat, akár egy irodalmi vita vagy a fenyegető háborús hírek. És ezek a jegyzetek mutatják azt is, hogyan reagál a költő, az ember a természet és a társadalom jelenségeire tépelődéseivel, dühével, lázadásával. Bepillanthatunk alkotóműhelyébe: hitvallás minden jegyzete, mely versírói, fordítói gyakorlatára vonatkozik. Hivatástudatát, a soha-meg-nem-elégedés magatartását, a pontosságra, tisztaságra való törekvését tükrözik az egyre fenyegetőbb körülmények ellenére is. Tudomást szerezhetünk az alkotókedv hullámzásairól, válságairól. És ami talán a legfontosabb és legizgalmasabb: a Napló finom szövetéből kibonthatjuk a verseket is — keletkezésük hangulatát. Tóth Anikó HANGVERSENY Gitárnapok '89 Aki kellemes nyárestéken, csillagos égbolt alatt is szívesen hallgat dallamos komolyzenét, az nyilván örült a hírnek, hogy a július első hetében rendezett hangversenysorozaton Bach és Scarlatti, Brahms és Ravell, illetve több más jeles zeneszerző kompozíciói hangzottak el Bratislavában, természetesen, élvonalbeli hazai és külföldi gitárművészek előadásában. Mindenképpen jó jel, hogy az immár rendszeressé vált Gitárnapok iránt — az ugyancsak évről évre megrendezett Kulturális Nyár sokrétű eseményei között — különösen élénk az érdeklődés. A patinás múltú Egyetemi Könyvtár udvarán rendezett koncertek ebben az esztendőben is azt bizonyították, hogy a gitár, ha avatott ujjak pengetik húrjait, semmivel sem igénytelenebb, semmivel sem értéktelenebb hangszer, mint a hangversenydobogókon lényegesen gyakrabban felhangzó zongora vagy a hegedű ... Az idei Gitárnapok hét koncertje újfent arról győzhette meg a tamáskodókat, hogy a gitár valóban olyan egyedi hangzású, romantikus hangvételű muzsikálásra ad lehetőséget, amit az igazi művészek fölényes eleganciával olvasztanak be a komolyzene szerteágazó formanyelvébe. Hadd fűzzem hozzá, hogy jobbára olyan hangversenyeken, amelyeket mesteri szólók, elegáns ritmusváltások, varázslatosan könynyed rögtönzések avatnak emlékezetessé; ahol a húrok pengése közben az érzelmesség és a temperamentum ritka egyensúlya kápráztatja el a hallgatót. Az idei bratislavai Gitárnapok egyhetes programját — Dagmar Zsapková közreműködésével — Zsapka József nyitotta meg, aki Duarte, Almeida és Piazzolla kompozícióit játszotta. A csehszlovákiai gitárművészek közül még Martin Myslivecek lépett pódiumra ; a külföldi zenészek közül pedig Vlagyimir Tervo a Szovjetunióból, Ivan Davies Angliából, Jósé Antonio Rodrigez Spanyolországból, Eugénia Kanthou Ciprusról és Gerald Garda Hongkongból érkezett Bratislavába, hogy hangversenyt adjon az Egyetemi Könyvtár meghitt hangulatú udvarán. Megemlítendő még, hogy a Gitárnapok kitűnő koncertjein nemcsak virtuóz tudást igénylő zenemüvek hangzottak el, hanem a művészek közül többen a kereken félezer hazai és külföldi érdeklődő számára rendezett mesterkurzus résztvevőivel is megosztották tapaszt arataikat. (miklósi) n v" \ HALLOTTUK n OLVASTUK _f L LÁTTUK KIÁLLÍTÁS A restaurátorok művészete Alig fejeződött be (Prágában) a cseh grafikusok nagy téli tárlata. A Mánes kiállító terem rövid idő alatt a restaurátorok művészetét bemutató kiállítást bocsátotta a nagyközönség elé. Egy mondat erejéig el szeretném mondani a grafikai kiállítással kapcsolatban, hogy a cseh grafikusok gáláján olyan neves művészek társaságában — mint Adolf Born, Jiri Anderle, Jirí Altman és Ladislav Cepelák — szerepelt a Prágában élő szerény művész Lőrincz Zsuzsa, két grafikájával a „Fák" sorozatból ... Visszatérve a restaurátorok bemutatójához, le kell szögeznünk, hogy Csehországban a restaurátor tisztje, rendkívül megbecsült és fontos küldetés. A régi emlékművek, szobrok, festmények, használati tárgyak, cikkek, fegyverek, könyvek és minden olyan emlék, ami megújítható, megőrizhető az utókor számára, nemzeti érdek. A restaurátorok fontos feladatát, csakis vérbeli művészek tudják ellátni és az a munka ma már főiskolai végzettség nélkül szinte elképzelhetetlen. A restaurátor teljes tudásával, odaadással, szinte beleéli magát annak a művésznek a lelkivilágába, akinek művén dolgozik, és menti meg a pusztulástól, egyben újra teremti. A restaurátorok lényegében a művészet szürke eminenciásai, hiszen nevük a legtöbb esetben a homályba merül, sőt a legtöbb esetben közös erővel oldanak meg egy-egy feladatot. Munkájukat annál inkább értékelnünk kell, mert a restaurálás alapvető módszerein túlmenően, más tudományágakat is alaposan ismerniök kell. Nagyon elavult manapság már az a nézet, mely szerint a félresikerült festő, szobrász, grafikus, keramikus, textiliás, vagy építész, „jó lesz restaurátornak". Aligha hiszi valaki.. . Nagy gondban van a látogató, ha a 337 kiállító művész közül ki akar emelni valakit. Sok köztük az érdemes művész és főiskolai tanár. De legtöbbjük a restaurátori munkából él. Említésre méltó a Kutná Horán élő és alkotó Alt család, Jaroslav Alt az apa, fia szintén Jaroslav, valamint Jifina, aki Prágában Ondrácek professzornál tanult. Főbb működési területük a festmények és freskók restaurálása. A nemzeti színház múlt századi olajfestményeit Peter Bores, Jiri Brodsky, Dagmara Vachudová és Ján Vachuda újította, restaurálta művészi munkával. A kiállított tárgyak közt szerepelnek kevésbé látványos, ám annál fontosabb dolgok is. Ezek a könyvek, régi kódexek, pecsétek, bútorok, vadászfegyverek, üvegtárgyak, kerámiai alkotások, ládák, szőttesek, fafaragványok és kegyszerek, de nélkülük a múlt felidézése szegényebb, s hézagosabb lenne. Végezetül szeretném tolmácsolni Rajmund Ondrácek professzor szavait, aki a restaurátori munkáról ezeket mondta: „A restaurátor hivatása a maga lényegében az orvosi küldetéshez hasonlít. Mindkét hivatás alapjegyei a rendkívüli felelősségtudatban rejlenek — az orvostudományban az emberi életért, a restaurátori munkában a művészi értékek létéért küzdenek, melyek úgyszintén pótolhatatlanok, akár csak maga az élet." Láttuk és éreztük a szavak értelmét, s lényegét. A kiállítás még tart. Motesíky Árpád 9
