A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 31. szám
KONYHAI TANÁCSOK Maradékok Gombás ételeket, mákos vagy túrós főtt tésztának a maradékát sohase tegyük el! Ezekben ugyanis rövid idő alatt is ételmérgek keletkezhetnek. Kitűnő pástétomot készíthetünk a megmaradt leveshúsból. A sült és főtt húsok maradékait felhasználhatjuk hússaláták és hússal rakott ételek készítéséhez. A leveszöldség maradékából franciasalátát készíthetünk. A tojásfehérje maradékát felhasználhatjuk panírozáshoz, készülhet belőle egyebek közt habcsók, gyümölcshab. A füstölt szalonna bőrét sohase dobjuk ki: minden olyan levesbe belefözhetjük, amely füstölt hússal is készíthető. A sült húsok zsírjából ízletes rántás készíthető. Májkrémet, kenőmájast levesbetétnek is felhasználhatunk. A maradék rizsköretet használhatjuk levesbetétként, de töltelékek, rakott ételek készítésére is alkalmas. Mártás Elkerülhetjük a mártás „megbőrösödését", ha belemorzsolunk egy darabka vajat, majd elkeverjük. Ha a mártás túl sűrűre sikerült, húslével vagy tejjel hígíthatjuk. A híg mártást sűríthetjük beforralással egészen a kívánt sűrűségig. A csomós mártást szűrjük át. Kevésbé hizlal a mártás, ha liszt nélkül készítjük. Sűríthetjük joghurttal, sovány túróval, paradicsommal (gulyást vagy ragut). Szalvéta hajtogatva Háromszögletüre hajtjuk a szalvétát, a hajtás él felfelé kerül. A két külső szárát is behajtjuk (1), ezután felhajtjuk (2). A lent maradó rész sarkát felhajtjuk a rajz szerint (3). Ezután még egyszer ezt az alsó részt egészen a közepéig hajtjuk (4). A két csücsköt hátul egymásba dugjuk (5). Jobbra és 2 balra egy-egy sarkot kihajtunk és viszszadugjuk az alsó dupla részbe. így lesz liliom formájú a szalvéta (6). 5 Egyszer volt, hol nem volt, csodálatos ország volt, az erdőben sok fa volt, rókalyukban róka volt. Libapásztor libát hajtott, ágról csillagot szakajtóit, mire hazatért estére, telis-teli a köténye. Hát ebben a szép országban, annak is egy falujában, a falunak is a szélén, de egészen a legszélén, ottan is egy domb tetején, éldegélt egy szegény legény. Vizet forralt teli üsttel, fennhangon beszélt a füsttel: „Füstöcske, szállj fel az égbe, kérdezd meg, mi lesz ebédre. Vagy kérdezd meg egy fűszáltól, fűszál kérdezze bogártól, bogár kérdezze madártól, madár kérdezze fűzfától... nincs nekem már, csak kolbászom, nincs is nekem maradásom." így szólott a szegény legény, aztán hármat füttyentett, mire rögtön mellette termett fehér szőrű, piros nyelvű kis kutyája. Meg is kérdezte a szegény legénytől: — Édes gazdám, miért füttyentettél hármat? — Azért, kedves kutyám, mert éppen hármat gondoltam. Először azt, hogy aki éhes, annak enni kell. Másodszor azt, hogy elmegyek egy fazék káposztáért a szomszéd faluba. Harmadszor azt, hogy rád bízom ezt a fél röf kolbászt, vigyázzál rá, míg megjövök a káposztával. Akkor aztán olyan kolbászos káposztát főzök, hogy kilenc napig sem éhezünk meg utána! Ezzel aztán útnak is indult a szegény legény. Bal füle mellett egy fehér lepke szállott, jobb füle mellett egy tarka lepke szállott, feje fölött egy rigómadár énekelt; igy haladt az úton a szegény legény. Fehér szőrű, piros nyelvű kis kutyája meg ott állott a fél röf kolbász mellett, nézte, nézte, aztán így szólott gazdája másik jószágához, az udvar végében legelésző kecskéhez: — Mit gondolsz, fehér szakállú, megkóstolhatnám én ezt a finom kolbászt ? — Me-e-eg! Me-e-eg! — felelte a kecske, mire a kis kutya leharapott egy jókora darabot a kolbászból. Nyalta is utána a száját, mert ilyen jót még nem evett sohasem, és még egyszer megszólalt; — Mit gondolsz, szép szakállú pajtás, megehetném én ezt a finom kolbászt ? — Me-e-eg! Me-e-eg! — felelt ismét a kecske, mire a fehér szőrű kis kutya megette az egész fél röf kolbászt. Alighogy a kolbász végére ért, megérkezett a szegény legény a káposztával. — Hű, ilyen meg olyan kutyája! Hát mit tettél velem ? Most aztán mit főzök ebédre?Takarodj a házadba, ne is gyere elő onnan három hétig! Kiabált, veszekedett a szegény legény, de egyszer csak gondolt egyet, és odahívta magához a kecskét: — Ide figyelj, édes kecském! Én elmegyek a szomszéd faluba egy köcsög tejfelért, hadd főzzek egy kis tejfeles káposztát ebédre. Erre a haszontalan kutyára nem bizhatom, terád bízom, vigyázz a káposztára, míg visszajövök. Ezzel aztán útnak indult a szegény legény. Bal füle mellett egy ezüstlégy, jobb füle mellett egy aranylégy szállott, feje fölött egy pacsirta énekelt; így haladt az úton a szegény legény. A fehér szakállú kecske meg ott állott a fazék káposzta mellett, de ő bizony nem kérdezett semmit, hanem rögtön nekilátott a káposztának. Mikor a szegény legény visszatért a köcsög tejfellel, már csak az üres fazekat találta a földön. — Hű, te csúf, gonosz kecskéje, hát mit tettél velem? Takarodj az óladba, ki se másszál onnan három hétig! így kiabált a szegény legény, de aztán megint gondolt egyet, és odahívta magához fehér szőrű kis cicáját. — Ide hallgass, édes cicám! Sem a kutyára, sem a kecskére nem bízhatok semmit, terád bízom, vigyázz erre a köcsög tejfelre, míg elmegyek a szomszéd faluba egy rozscipóért! Ezzel aztán útnak indult a szegény legény. Bal füle mellett egy ezüstdarázs szállott, jobb füle mellett egy aranydarázs szállott, a feje fölött fülemüle énekelt; így haladt az úton a szegény legény. A fehér szőrű kis cica meg ott állott a köcsög mellett, és megkérdezte: — Mi-au?Mi-au? — Tejfel! Tejfel! — felelte a kutya és a kecske, mire a cica így szólt: — Ha tejfel, akkor megeszem! Meg is ette! Már a köcsög alját nyalta, mikor a szegény legény megérkezett a rozscipóval. De a szegény legény már nem kiabált, nem is veszekedett, csak’búsan leült az üst mellé, és így szólt a füsthöz: — Füstöcske, szállj fel az égbe, kérdezd meg, mi lesz ebédre. Vagy kérdezd meg egy fűszáltól, fűszál kérdezze bogártól, bogár kérdezze madártól, madár kérdezze fűzfától. Fűzfa így szólt a madárhoz, madár így szólt a bogárhoz, bogár így szólt a fűszálhoz: — Rozscipó lesz ma ebédre ... nosza, itt a mese vége! ZELK ZOLTÁN A LEGEK VILÁGÁBÓL Az alapot több mint 36 méter mélyre ásták. A gödörbe nyugodtan elfért volna egy huszonöt emeletes ház is. Aztán a vastag betonra kezdték építeni a tornyot, éjjel-nappal állandóan folyt az építkezés, pontosabban 3 és fél évig. Az Ontario-tó partján, a kanadai Torontóban épült a világ eddigi legnagyobb, legmagasabb rádió- és televíziótornya. Magassága 553 méter. Ha szép az idő a Niagara-vízesést is látni róla. A torony félő részén technikusok, a távbeszélő szakemberei rendezkedtek be. De alatta található a lassan körbe forgó kávéház és a kilátó terasza. Négy felvonó viszi fel a kirándulókat és az érdeklődőket, akik innen szeretnének a csodálatos tájban gyönyörködni. S hogy a látvány még meghökkentőbb legyen, a felvonó fala átlátszó, vastag üvegből készült. A legbátrabbak egészen 447 méter magasságba felmehetnek és onnan nézhetnek le. Az építmény korszerű és csodálatosan illeszkedik a városképbe. Toronto a Nagy-tavak egyik legjelentősebb kikötője, a peremvárosokkal együtt több mint másfél millió lakosa van. Közelében vízierőművek, ásványi kincsek lelőhelyei, nagy erdőségek terülnek el. Kanada összipari termelésének a 25 százalékát adja. Ez a tévétorony pedig sok ezer turistát vonz a városba. L. S. KESZELI FERENC *> ö Ide nézek, oda nézek: körös-körül indonézek. Én is nézek, ők is néznek, mégsem néznek indonéznek. 21
