A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 31. szám
Gyermekcsoportjainkkal sem állunk olyan jól — egyik műfajban sem —, hogy „leszánthassuk" őket. A közömbösség iskolapéldája csapott képen, amikor megtudtam, hogy az idei Országos Népművészeti Fesztivál négy díjazott gyermekcsoportja közül csak keltőt hívtak meg csúcsfesztiválunkra. A szelektálást még érteném — a fesztivál költségvetésének felső határa nem a csillagos ég. De nem értem meg a szelektálást akkor, amikor a műsorfüzet a tavalyi felnőtt verseny mindegyik díjazottjának fellépését ígéri. A színpadon végül is három gyermekcsoport szerepelt. A harmadik utólag harcolta ki magának a meghívást. Nem tudom, mennyibe kerül egy negyventagú csoport utaztatása a fővárosból Gombaszögre, nem tudom, mibe kerül a csoport szállása vagy étkeztetése, de ne a gyerekeken takarékoskodjunk! Jobban örülnék egy „kerül, amibe kerül, de ott lesznek" hozzáállásnak — s akkor nem szóltam még a Csengő Énekszó és a Duna Menti Tavasz legjobbjairól. A költségvetés racionális beosztásáról és a takarékossági szempontokról higgadtan vitatkozhatunk majd a fesztiválidény végén. Értékrendjeink módosítása érdekében is. 2. JEGYZET A rivalizálásról Lapunk hosszú átfutási idejének köszönhetően Gombaszög időpontjáig nem jelent meg az Országos Népművészeti Fesztiválról szóló írás, a többi csehszlovákiai magyar sajtótermékben annál több. Végigolvasva a fesztivál eddigi sajtóvisszhangját döbbentem rá arra, hogy kötő- és előszavainkon kívül a leggyakrabban használt szó a „rivalizálás" volt. Tizenkét éve járom táncosként az országot, volt részem vitákban, veszekedésekben, „meg nem gondolt gondolatokban", de hogy a néptánc szakmában a rivalizálás program lenne, azt nem vettem észre. Vannak vetélytársak a versenyszínpadokon, vetélytársak véleményekben, elvekben. De halálos ellenségekkel, rivalizáló közösségekkel nem találkoztam. Tagja voltam az Ifjú Szivek tánckarának akkor, amikor egy ország beszélt Szőttes—Szivek viszályról, csak erről éppen a két tánckar nem tudott. Remélem, a két tánckar közt ma is vannak barátságok (s netán lesznek szerelmek és nászok is?); beszélgetünk, s nem csak udvariasságból, elmondjuk egymásnak véleményünket akkor is, ha az éppen nem hízelgő. Mindehhez semmi köze annak, hogy a két tánckart más-más vezeti, színpadi néptáncról vallott nézeteik sem egyeznek meg. Nagyon örülnék annak, ha nem olvasnék többet Kisbojtár—Tátika, Ghymes—Varsányi, vagy Szőttes—Szivek viszályról. Mert nincs! 3 JEGYZET A „fontos" emberről Folyik a fesztiválmüsor. S mivelhogy semmi sem mehet simán, pl. műsorok csúszása miatt, a csoportok vezetői, keretmüsorok szervezői, együttesek kísérői kérdésekkel fordulnak a fesztivál irányítását hivatott „stábhoz". A stábon ott áll állítólag jól értesült ismerősünk akitől megbízható értesüléseket lehet szerezni. Az egyik csoportvezető fordulna is hozzá kérdésével, mikor kiderül; „Most ne zavarj, más dolgom van, jön a delegáció." A kérdező elvonul. A delegáció megérkezik, megnézi a műsort — mert van mit nézni, megtapsolja a műsort — mert van mit megtapsolni, s valóban elégedetten távozik. A kérdező csoportvezetőt és „fontos" barátunkat észre sem vette volna, hiszen nem azért jött, hogy a szervezőbizottság munkáját figyelje. Sok valóban fontos embert ismertem meg. A fontoskodók viszont zavarnak — Gombaszögön is. 4. JEGYZET A „Milesz veled. Gombaszög?"rőt Mi lesz veled. Gombaszög? címen olvastam egy jól sikerült írást az Dj Ifjúságban, mely arról szólt, hogy mi lesz Országos Kulturális Ünnepélyünk elöregedett színpadával. Örültem az írásnak, mert a tisztelt olvasó is megtudhatta, nem olyan könnyű tisztességes feltételeket teremteni egy országos rendezvény lebonyolításához. A fesztiválon viszont más gondolatok foglalkoztattak. Nevezetesen az, hogy hivatásánál fogva egy művészeti idény legjobbjait kéne bemutatnia, s így a Csemadok amatör művészeti vonalon végzett egyéves munkáját kéne prezentálnia a látogatók ezrei és a tv-nézők milliói előtt. Gombaszögre nem versenyezni jönnek a csoportok. Az amatőrök szeretnének már egy kis „fesztiváléletet" élni, örülni egymásnak, s örülni annak, hogy az adott évben valami sikerült, s természetesen élményt adni sok ezer nézőnek. Az idei szokatlanul nagy látogatottság sem győzött meg arról, hogy minden rendben van. Másfél nap próbái, csúszásai, izzadásai, a csoportok műsorokon kívüli „kihasználtsága” bizony nem arányos a végső effektussal. A fesztiváléletet ne a „ringlispílek" és a bóvliárusok határozzák meg — bár jelenlétük ellen semmi kifogásom. Zavart viszont, hogy a néprajzi kiállítás messze volt a völgy központjától, hogy a színpadon kívül nincs egy vízszintes felület, ahol zenélni, táncolni, vagy akár faragni, vagy szőni lehetne. Nincs egy pici pótszínpad, amelyen a Jókai Napok legjobbjai mutatkozhatnának be, nincs egy gyermekjátszóház, nincs lehetősége egy jó kórusnak bemutatkozni, és sorolhatnám a jobbnál jobb ötleteket, melyeket résztvevőktől (is) hallottam. Van azonban — még mindig — egy hangos kocsma, ahová este nem veszélytelen belépni, van sok piasátor, amely legyen — minket szolgál — de ne csak az legyen. Nem hiszem el, hogy Gombaszögböl nem lehet valóban csúcsfesztivált csinálni — ekkora szereplő- és lelkes rendezőgárdával. Tehát: Mi is lesz veled Gombaszög ? LOVÁSZ ATTILA Fotó: Gyökeres György Az ipolynagyfalui Búzavirág női éneklőcsoport gyakori résztvevője a járási dal- és táncünnepély műsorának Énekesek, táncosok a Béke parkban Június második vasárnapján mérsékelten meleg, kellemes nyár elejei időjárás fogadta a nagycsalomijai (VeTká Calomija) Béke Parkban a járási dal- és táncünnepély nagyszámú szereplőit és a szabadtéri színpad ülőhelyeit fokozatosan megtöltő közönséget. A Béke Parkban és környékén igazi népünnepélyi hangulat uralkodott. Az út mentén a butikosok-árusok hosszú sorban felállított sátra előtt nem is annyira a vásárlás, mint inkább a kíváncsiság szándékával álltak meg a járókelők és a műsorra igyekvő emberek. A park árnyas fái alatt a Nagykürtösi Jednota Fogyasztási Szövetkezet „lacikonyhás" fabódéi előtt álló asztaloknál szereplők és nézők váltották egymást éhségüket, szomjukat csillapítva. Kissé távolabb az Urbán pedagógus-házaspár jóvoltából idén is Könyvek feliratú sátor várta a szellemi táplálék iránt is érdeklődőket. Nos, ami magát a dal- és táncünnepély programját illeti, ezúttal is hagyományos, évek óta változatlan forgatókönyv szerint folyt a három részre osztott műsor. A kétnyelvű ünnepi beszédet követő „Köszöntjük az sznf 45. és a Csemadok megalakulásának 40. évfordulóját" c. műsorban az ipolybalogi Flóra leánykar, valamint Elena Vráková és Trevalecz László versmondók szerepeltek. A „Gyerek üdvözlete" c. műsorblokkban az ipolyvarbói (Vrbovka) iskola tanulói vitték a prímet. Előbb az Ipoly gyermekfolklórcsöpört (Urbán Aladárné vezetésével) lépett színpadra a Gyermeklakodalmassal, majd a Tavaszi szellőcske népviseletbe öltözött leánykarának bemutatkozása után az iskola két jó hangú énekese, Gyüre Valéria és Faggyas Róbert szólóban is énekelt. A nagycsalomijai iskola szólóénekese, Valéria Figaová is elnyerte a közönség tetszését. Aratási szokások felelevenítését hozta magával a sucháfti Suchánik gyermekfolklórcsoport. „Dallal, tánccal, muzsikával" — ebben a műsorrészben az ipolynagyfalui (Vefká Vés n. IpT.) Búzavirág, az ipolybalogi Flóra és a bussai Forrás női éneklőcsoportok, Gyurász Angéla népdalénekes, a szécsónkéi (Seőianky) és a lukanényei (Nenince) citerazenekar képviselték a járás színeit. Legnagyobb érdeklődés kétségtelenül az esti vidám, szórakoztató műsor iránt nyilvánult meg. Tahi Tóth László, Géczy Faggyas Róbert, a jó hangú énekes Tahi Tóth László es Géczy Dorottya közös fellépése Pillantás a könyvsátorra Dorottya és Lehotzky Zsuzsa ismert, népszerű budapesti színművészek műsorába jól beilleszkedett Lehr Ferenc humorista az egykori Gúnya együttes tagjának ismert zenekarokat parodizáló összeállítása is. Minden jó, ha a vége jó — tartja a mondás, s ez a rendezvény műsorára is többé-kevésbé vonatkoztatható. Kép és szöveg: BODZSÁR GYULA I 1
