A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-01 / 14. szám
és Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási titkársága — immár ötödik alkalommal — az idén is lehetőséget teremtett arra, hogy száz általános iskolai tanuló a tavaszi szünet négy napját megszokott környezetétől távol ugyan (jelesül: Ónyban), mégis vidáman és hasznosan töltse egymás és nagyon sok könyv társaságában. A barátkozás mind a pajtások között, mint a könyvekkel könnyen ment. Ebben aktívan közreműködtek azok a felnőttek is, akik a foglalkozásokat vezették, illetve a tábor zavartalan működéséről gondoskodtak. Eljött a gyerekek közé a Magyar Televízió népszerű Cim-cim műsorának szerkesztője, £ Szabó Márta, aki egy rendhagyó Cim-cim-et tartott a gyerekeknek, akik közül néhányan verset is írtak erre az alkalomra. A másik közkedvelt gyermekműsor, a Kerek világ szerkesztője (LengyelÁgnes) is vendége volt a tábornak. Ő a műsorkészítés titkaiba avatta be a kicsinyeket. Böröndi Lajos, fiatal magyarországi költő rendhagyó irodalomórát tartott; a gyermekekkel közösen verseket elemezett, amit kicsik és nagyok egyaránt élveztek. Gágyor József, hazai néprajzkutatónk a hajdani gyermekjátékokról beszélgetett a táborlakókkal, s igen megörült annak, hogy sok gyerek új adatokkal egészítette ki a szóbanforgó játékok szövegeit. Dénes György, a jeles csehszlovákiai magyar költő egy fél napot töltött a táborban. A gyermekek sok versét kívülről megtanulták és saját alkotásaikkal is kedveskedtek neki. A gyermekek nagy élvezettel hallgatták Bárdos Ágnes és Huszár László tolmácsolásában a magyar költők megzenésített gyermek - verseit. A szépirodalom mellett az ismeretterjesztés is fontos szerepet kapott a műsorban. Bödők Zsigmond diavetítéssel egybekapcsolt előadást tartott a csillagokról, de szó esett a földrengésekről és a vulkánokról is, s akinek kedve szottyant rá, az közelebbről is megismerkedhetett a számítógépekkel. Aki most azt képzeli, hogy négynapos tévé-elvonókúrára fogták a gyermekeket, az bizony téved. Még egy olvasótábor sem nélkülözhette a videót, bár a kazetták elsősorban régebbi Cim-cim műsorokat, illetve közkedvelt gyermekkönyvek filmes feldolgozásait tartalmazták. A csendes pihenők idején bárki könyveket is kölcsönözhetett Polák Margittól, a szenei városi könyvtár munkatársától, aki egyébként szabadságát áldozta fel, hogy mindvégig a gyerekek között lehessen. Négy nap nem hosszú idő ugyan, de a gyerekek még így is sok érdekes könyvvel megismerkedhettek és megbarátkozhattak. S hogy még emlékezetesebb maradjon számukra mindaz, amit az olvasótáborban láttak-hallottak, búcsúzóul, a táborbontáskor mindenki egy könyvet kapott ajándékba .. . LACZA TIHAMÉR Fotó: Görföl Jenő GYERMEKEK és KÖNYVEK Sokszor eltűnődtem már azon, vajon hogyan is alakult volna a könyvekhez fűződő — meghittnek és intenzívnek nevezhető — kapcsolatom, ha nem az ötvenes-hatvanas évek fordulóján lettem volna kamaszodó fiú, hanem mondjuk tíz-tizenöt esztendővel később, amikor a televízió térhódítása már olyan mértékűvé vált, hogy szinte teljesen kisajátította az emberek szórakozásra szánt idejét, sőt értékes órákat rabolt el a pihenésre vagy az alvásra kimért időből is. Ennek a jelenségnek a negatív következményeiről már sok mindent összeírtak, nagyon okos és megszívlelendő dolgokat is, csak az a baj, hogy ezek a tanulmányok épp az érintettekhez nem jutnak el, valószínűleg azért sem, mert olvasás helyett éppen tévét néznek ... Való igaz, az én gyermekkoromban is volt már televízió, de az — legalább is úgy rémlik nekem — mintha nem lett volna olyan követelődző, agresszív mint ez a mai. Mértékkel adagolta a szórakoztató műsorokat, ugyanakkor hasznos információkkal segítette a tanuló ifjúságot és — ki hinné — még az olvasáshoz is ösztönzést adott. Persze távol áll tőlem a nosztalgiázás vagy a múlt megszépítésének a szándéka, s az olvasáskultúra hanyatlásáért sem szeretném kizárólag az időközben, „ragadozóvá" lett televíziót felelőssé tenni, hiszen az végeredményben az emberek elkényelmesedésének is a következménye. Azt azonban már nem szabad szó nélkül hagyni, hogy ez a negatív folyamat legerőteljesebben a serdülök tudatára hat, az ő gondolkodásukra és életfelfogásukra van a legkárosabb befolyással. Közismert tény, hogy az olvasmány sokkal nagyobb teret enged e képzelöerönek mint a vizuális élmény. Azt, amit az iró a könyvében szavakkal elmond, az olvasónak előbb maga elé kell valahogyan képzelnie, a film ez alól „felmenti", megkíméli, hiszen megjelenítve kínálja számára a történetet. Sajnos a gyermekek esetében a látvány sokszor még a lényeget is elfedi; a történet mondanivalója mellékessé válik, a tudatban a külsőségek, a mozgalmas jelenetek rögzülnek csupán. Vajon mit tehet az iskola, a társadalom e nemkívánatos fejlemények ellen ? Változtassuk meg televíziózási szokásainkat? Nem hinném, hogy ez sikerülne. A járhatóbbnak tűnő út: a könyv és az olvasás megkedveltetése a gyerekekkel. Ez persze szépen hangzik, de aki csak egy kicsit is tájékozott a kérdésben, az vagy kérdőn széttárja a két kezét, vagy eleve lemondóan legyint. Elvégre nincs az a forma, amit ki ne próbáltak volna, az eredmény mégis siralmas. £n azonban úgy tapasztaltam, hogy igenis meg lehet szerettetni a könyvet és az olvasást a gyermekekkel, csak ehhez az kell, hogy a felnőtt együtt szeresse a gyermekkel a könyvet és az olvasást. Tehát aktív részese legyen annak a folyamatnak, amikor a gyermek érdeklődni kezd a könyv és az olvasás iránt. Tény, hogy egy hét-nyolcéves gyerek már tud olvasni, elvégre megtanulta az ábécét. A baj csak az, hogy ő a betűket tudja olvasni és nem a mondatokat. Az a felnőtt, aki ezt tudatosítja, az nem röstell még harmadikos csemetéjének is felolvasni egy-egy könyvből. Közben a történet iránt is felkelti a gyerek érdeklődését, de a számára esetleg nem érthető dologra is magyarázatot adhat. Az a szomorú azonban, hogy manapság a felnőtteknek — nem csak a szülőknek, hanem a pedagógusoknak is — egyre kevesebb idejük és energiájuk van erre a közös olvasásra. Talán ezt ismerték fel jó ösztönnel azok a felnőttek, akik néhány évvel ezelőtt megszervezték a tavaszi szünidőben az első olvasótábort az általános iskolások számára. A Csemadok Bratislava vidéki 8
