A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 4. szám

49211

Ölbeli gyermekünknek kimondhatatlan örömet szerezhetünk a ciróka-marókaféle csiklandozó mondókákkal is. A tenyeresdik, az ujjasdik és az egyéb csiklandozó-nevettetők tartoznak ide. íme. néhány ezek közül is.

Az édesanya kisgyermekének a tenyerébe ujjával köröket rajzol, ismételgetve a mondókát, melynek utolsó soránál felszalad a gyermek karján, és megcsiklandozza a hóna alatt:

Kere-kere, gombocska.

Hová megy a nyulacska?

Erdőbe, fák alá.

Teneked a hónod alá!

(Diószeg — Sládkovüovo)

Kerekecske, gombocska,

Merre fut a nyulacska ?

Erre van egy utacska.

Erre fut a nyulacska.

INemeskosút — Koéúty)

Kacagás kacagást követ. A gyermek repes a boldogságtól.

Egy másik kedves játék, amikor az édesanya a hüvelykujjtól a kisujj felé haladva, megfogja a gyermek ujjait, s mindegyikre mond egy sort, a befejezéskor pedig enyhén megrázza a csöppség kisujját:

Ez elment vadászni.

Ez meglőtte.

Ez hazavitte.

Ez megsütötte.

Ez az icike-picike meg megette.

(Tadós— Tomáéikovo)

A kisgyermeknek ragyog a szeme. Kis kezecskéjét ismétlésre nyújtja:

S az édesaiTya boldog, hogy a játékot megismételheti; boldogságát fokozza, hogy egy másik hasonló játékot is ismer. Megfogja a kicsi kezét; a mondóka második soránál behajlítja a gyermek hüvelykujját, a további soroknál pedig a többit is, kivéve a kisujját. Az utolsó sornál az édesanya a saját mutatóujjával a gyermek karján vagy mellén „lépegetve" elindul az arc felé, s a mondóka befejező szavára hüvelyk- és mutatóujjával enyhén megráncigálja a kisgyermeke orrát.

A mondóka:

Édesanya főzött kását.

Ennek is adott.

Ennek is.

Ennek is,

Ennek is.

Ennek nem jutott.

Ment... ment... ment... csingilingü

(Pered — Tesedíkovo)

S a gyermek kacaja is úgy hangzik, mint a csingilingi.

Most veszem észre, hogy a kisgyermekkel eddig csupán az anyuka játszott. Milyen nagy lenne az öröm, ha az apuka is bekapcsolódna! De minek mondom, hiszen már indul is.

Az édesapa gyermekét a hátára emeli A gyermek kezével apja nyakába, esetleg hajába kapaszkodik, lábával átkulcsolja a derekát. Az apa biztonságból megfogja a lábait. Ily módon le-fel járkál gyermekével, közben ismételgetve ezt énekli:

Kolduskását vegyenek!

Dohos a kása, dohos.

(Tal/ós)

A körülállók a gyermek fenekére ütnek, ezzel jelzik, hogy vettek a kásából.

A kisgyermek pedig örül, kacag, sikongat.

Ugye, apuka, megérte?

GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György