A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 4. szám

A Sri Lanka északi részében dúló nemze­ti viszályok miatt a megszokottnál jóval több külföldi újságíró és fotóriporter jár­ja az egzotikus szigetországot. Helyi ér­dekességek után kutatva rábukkantak a Wijesooriya családra, amelynek tagjai a legismertebb maszkkészítők közé tar­toznak. Tizennyolc különféle démon maszkját faragják a kaduru nevű fából, legdrágábban az ördögmaszkot árulják a külföldieknek: kereken száz dollárt kér­nek érte. Birminghamben a nemzetközi gépkocsi­kiállításon bemutatták a Ford Művek új kocsiját, a képen látható Saquaro-t. Vo­nalai már a harmadik évezredet idézik. A képen látható amerikai John Snitten az első ember, akinek szívét atommeg­hajtású gépecske működteti. A kardio­stimulátor előreláthatólag 16 éven át hajtja majd a 47 éves férfi szivét. KÖNYV Fórrai György: Miért lesték meg Zsuzsannát a vének? (Kultikus gyógymódok, legendák — mai szem­mel) A genetika, öröklödéstan, az álmok világa, a gyermekek kiszolgáltatottsága, az ikerszülés, a betegségek eredete, a különféle szexuális aberrációk, tudományos hamisítások világá­ba vezet el Forrai tudományos ismeretter­jesztő könyve. A rendkívül olvasmányos for­mában megirt mű valamennyi fejezete ősi írásos emlékekre hivatkozva, azokból gazda­gon idézve keresi a választ az ókorban és a középkorban rögzített események gyökerére. Rendkívül érdekes idézetek sorát vonultatja fel az emberi szellem olyan jeles termé­keiből, mint a Biblia, a Talmud, valamint az ókor és a középkor legjelesebb filozófu­sainak, tudósainak írásos hagyatéka. Helyen­ként korunk irónagyságaitól is idéz a felve­tett jelenségek mai „megfelelőjének" szem­léltetése okán. Nem hiányoznak a műből Goethe. H. J. Muller, Kant, Arisztotelész, Truman Capote, Örkény István, E. Stern, J. G. Mendel brünni szerzetes, vagy a festők közül Dürer, Michelangelo, Gossaert, Rombouts, Lucas van Leiden ... A mű érdekességét még fokozza, hogy valamennyi kitétele konk­rét műre, régészeti leletre, tudományos megfigyelésre támaszkodik. Puszta érdekességként néhány fejezetcím: Noé avagy az albinizmus legendája; Ártal­­mas-e az emberevés?; Rabot enni: veszé­lyes?; Örök névjegyünk: a hang; Meddig élnek a mormonok?; Góliát és a „hormonza­var”; Hirtelen halálesetek egy bibliai család­ban. Amint a felsorolásból is kitűnik, a szerző a lehető legérdekesebbnek tekinthető témákra összpontosít. Olyanokra, amelyek a mai na­pig foglalkoztatják az emberiséget; követke­zésképpen a tudomány és a művészet sza­kadatlanul foglalkozik velük. „Ez a kis tanul­mány — Írja előszavában a szerző — az ókori emberről szól, aki élhetett volna a középkor­ban vagy napjainkban is. A mai emberről szóL aki élhetne a középkorban vagy az ókorban is. (...) Ez a kis kötet olyan épít­mény, amelynek építőanyaga a Biblia és más kultúrtörténeti források, s kötőanyaga a biológia." Mindent összevetve a kötet legtöbbször a genetika tudományának területére tér vissza kisebb-nagyobb kitérők után. A lehető leg­­szórakoztatóbb formában nyújt ismereteket a legérdekesebb témakörökből. Kiss Péntek József SZÍNHÁZ Sirály Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy jónéhány Sirály-előadást láttam éle­temben, és szinte valamennyi másról szólt. Például a kitörni készülő, majd erre valóban képes tehetségről, a nemzedékek konfrontá­ciójáról, a holt és az élő színházról, a művé­szet hivatásáról. Láttam előadást szinte csak Nyináról, aki sirályként kiröppen a tehetségét gúzsba kötő udvarházból, s akit röptében eltalál a végzet ... És láttam produkciót egy valaha tehetséges íróról, aki kiszolgáltatot­tan kering egy hajdani nagy színésznő hold­jaként. Milos Píetomak a bratislava-dúbravkai művelődési házban vendégeskedő Új Szín­pad prózai társulatánál vendégként rende­zett és 1988 decemberében bemutatott Si­rálya — a rendező saját nyilatkozata szerint — a boldogságkeresés különféle útjairól és kudarcairól szól. A magam értelmezése sze­rint én annyit tennék még hozzá, hogy a foszlányokká feslett álmokról is. A hidegről, az ürességről, illetve a már-már főszereplői rangra emelt Mása hétköznapi tragédiájáról. Erről a feketébe öltözött fiatal lányról, aki első színpadi mondatában már a világ s az őt szerelmével ostromló tanitó szemébe vágja gyógyíthatatlan boldogtalanságát. Sorsa mintha csak a Csehov-darabok belső moz­dulatlanságának gondolatát igazolná, hiszen a színmű elején is véglegesnek látszó alap­helyzet — annak végén is egészen végleges­nek mutatkozik. Mása sebzetten és sértő­dötten, szinte egy végtelen uszályként von­szolja életét. A darabnak ez a felfogása részint rendezői érdem, részint Viera Richterová szikrázóan drámai előadásának következménye. És an­nak, hogy Zuzana Frenglová — nyilván a rendezői elképzelés szellemében — a meg­szokottnál alacsonyabb röptű sirály. Összes­ségében azonban csupa kitűnő színész mo­zog ifjabb Miloä Pietor találó díszletében. A rendező Miloá PSetor érdeme viszont, hogy leszámolt a ködös, nyírfás, szenvelgő és sóhajtozó csehovi világgal, ugyanakkor a vígjátéki kísérletek zsákutcáját elkerülve so­kat tett egy korszerűbb Csehov-kép kialakí­tásáért. Miklósi Péter RÁDIÓ Karácsonyi, szilveszteri és újévi műsorok Jóval gazdagabbnak és leleményesebbnek bizonyult a Csehszlovák Rádió Magyar Fö­­szerkesztöségének év végi müsorösszeállitá­­sa, mint az 1987. évi. Nagyobb hangsúlyt kapott a szórakoztató jelleg, és ez így van jól, hiszen az ünnepnapi periódusokat kivéve a kommunikációs csatornákon szinte ömlik az információáradat, a politikai, gazdasági, tár­sadalmi stb. jelentés és a hozzájuk fűzött kommentártömeg. Kár, hogy a Csehszlovák Rádió magyar adása nem informálta idejé­ben hallgatóit ünnepi müsorösszeállításáról, s így bizonyára csak azok hallgatták meg a jobb sorsra érdemes riportokat, összeállítá­sokat, zenés szórakoztató műsorokat, és nem utolsósorban a szokásos éwégi rádió­­kabarét, akik amúgy is rá vannak hangolva a hazai magyar műsor sávjára. Ki kell emelnünk, hogy a hazai magyar rádiózásban nemzedékváltás ment végbe, s ez jól érzékelhető egy újfajta szemlélet meg­honosításában. Mind a fiatal riporterek, mind a középkorúak, de még az az egy-két idősebb rádiós is differenciáltabban válogat és fogalmaz. Az új szerkesztő-riporterek, ha még hagynak is némi kívánnivalót a beszél­getésekben, jó úton vannak egy tökélete­sebb, dinamikusabb, ugyanakkor ökonomi­­kusabb szerkesztés felé, a meggyőzőbb, sal­­langtalanabb, közhelyektől mentes munkál­kodás irányába. A műsoregyvelegből kiemel­hetjük Szabó Mária és Bállá Igor Legyen a vendégünk c. kétórás tarka műsorát. Nagy Ildikónak Pályán maradni c. beszélgetését Lőrinc Zsuzsa festőművésszel és grafikussal. Lőrincz Kató Mikrofonközeiben c. műsorát, Szabó Mária A boldogságot keresve c. mű-LnJ HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK sorát, amelyben két, a házassági apróhirde­tés útján egymásra talált ember mesél egy­másról és önmagáról, végül Lőrincz Kató Távoli tájakon c. műsorát, amelyben egzoti­kus, érdekes országokban megforduló ha­zánkfiai vallottak élményeikről. Anton Hy­­kisch szlovák író tökéletes magyarsággal beszélt Kínában tett látogatásáról, Pekingről és a Kínai Nagy Falról, a mai átlagember életéről, az ellátottságáról és a rohamosan épülő új Kínáról. Protics János a mini An­dorrát mutatta be. a parányi ország érdekes­ségeit vagy inkább furcsaságait. Bauer Edit szociológus és férje, Bauer Győző gyógyszer­­kutató Japánban járt; jó megfigyelőképes­séggel fényképezték le azokat a tájakat és embereket, akik eléjük kerültek. A műsor szórakoztató volt, s ami a legfontosabb köz­vetlen és emberi. (Dénes) TELEVÍZIÓ Peer Gynt Az emberi élet igazi nagy erőpróbái a felnőt­té váláskor kezdődnek. Amikor a „vér, ez a tüzes fogat" meghurcol bennünket! Amikor, talán az egész világon végigvágtatva, keres­sük a kedvünkre való barátot, szerető ked­vest. S míg ösztöneiktől vezéreltetve rohan­gálunk az élet értelmét jelentő örömöket hajhászva. legtöbbször — empirikus ismere­teink híján — nem is észleljük, amikor azok mellettünk elsurrannak. Ha netán bennünk is túlteng a léhaságra való hajlam, a másik nem ledérebb példányaival lészen összetalálkozá­sunk. Csak amikor a könnyen hozzáférhető prédának — akit magunkban azért reálisan (le-) tudunk értékelni — a vele-való azonosu­lás lenne az ára, lemondunk a kétes értékű kalandról! Nem akarunk manó-alakú manók lenni! Inkább megmaradunk emberalakú manóknak! Amikor pedig elülnek bennünk szenvedé­lyeink viharai, megostromolnak a múltat szá­­monkérő, önmarcangoló kérdések: Hányszor ültettük magas lóra (mi, magunk!) a bennün­ket kifosztó képmutatókat?!... Miért hagy­tunk annyi szépséget, jót, nemeset és kelle­meset magunkban örökre elszunnyadni és miért csak kifosztottan találtuk meg az egész életünkben (életünkben!) csak miránk váró szeretetet?! Szerintem Peer Gynt „élet-meséje" egy általánosítható emberi útról szól. Az „út" buktatóiról és múló gyönyörűségeiről mesé­lő, művészi módon szimbólumokba ágyazott filozófia nemcsak mélységes gondolatokat ébreszt, hanem színes líraisága szívet-lelket gyönyörködtető szépséget is áraszt. A kitűnő fordításért Áprily Lajost illeti meg a dicséret. Ibsen Henrik 39 évesen irt Peer Gynt-je népmeséi alak. Azt sejteti, hogy a nagyzástól (illetve túlzott önbizalomtól) kezdve minden, a bohém emberre jellemző tulajdonság meg­található alkatában. A drámai költemény be­járta az egész világot. Most a dráma kétré­szes tévéváltozatát — mindnyájunk gyönyö­rűségére — a Magyar Televízió is bemutatta. Peer Gynt szerepét Szakácsy Sándor alakí­totta magas művészi szinten. Aase mamát Töröcsik Mari formálta tökéletesre. Rendez­te: Gaál István. Kovács József 9

Next

/
Thumbnails
Contents