A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 4. szám

Olomouc Amilyen öröm szárazság idején a mező­gazdászoknak az eső, olyan bosszantó a városnéző turistáknak. Esernyő alól, köpenybe burkolózva járni az utcákat, az esöáztatta köveken hallgatni a ma­gyarázatokat — nem így képzeli el az ember az ismerkedést egy várossal. Ám végül is megbékéltünk az időjárás te remtette helyzettel, s útnak indultunk Morvaország harmadik, Csehszlovákia hetedik legnagyobb városa — Olomouc megtekintésére. Hangulatos kis utcácskákon baran­goltunk, barokk és reneszánsz épüle­tekben, palotákban, templomokban, kápolnákban gyönyörködtünk. Csodála­tosan kedves ez a város — állapítottuk meg lépten-nyomon, minden pontja egy darab történelem. Miközben sétálgattunk a macskakö­ves utcácskákban, kiértünk a Béke-tér­re, amely a város közepének számít, s kétségkívül a helység legérdekesebb része. Megilletődötten néztem körbe, s arra gondoltam a hétköznapi forgalmat látva, hogy mennyi változás történt vá­rossal, néppel, országgal az első írásos feljegyzések, a városalapítás óta. Talán el sem kellene mozdulnom innen, hogy percek alatt átéljem a város történetét. A legrégibb feljegyzések szerint kelták, kvádok, markomannok nyomában ér­keztek ide a szláv törzsek. írott történel­me 1063-ban kezdődik püspökség és bencés kolostor alapításával. Tatárok, huszita háborúk, poroszok egyaránt pusztították a várost, s alakították a történelmét. Ezekre gondoltam, miközben néztem az újra és újra átépített, csodálatosan megőrzött városháza monumentális épületét. A közel 600 éves, eredetileg gótikus stílusú kereskedőházon minden építészeti stílus rajta hagyta jellegzetes jegyeit. Szerves részét képezi az épület­nek a Szent Jeromos-kápolna, különö­sen értékes freskóival és az Orloj. A prágaihoz hasonló csillagászati óra előtt érthetően mindig sok a kíváncsis­kodó. A helybeliek pedig érezhető büszkeséggel magyarázzák el, hogy az óra hangjátéka e vidékre jellemző ha­­nák népdalokat játszik. Ezenkívül az óra mutatja a hónapot, az évet, az évszakok csillagképeit. Nem újkeletű ez sem, még a XV. században készítették, mai formáját azonban a második világhábo­rú után kapta. Karel Svolinsky modern felfogásban újította fel, s külön érde­kessége, hogy az éveket egészen 9999-ig képes jelezni! Csak néhány lépés innen a mai Opera kávéház, amelynek falán emléktábla hirdeti II. Ulászló és Mátyás király talál­kozását. S ugyancsak néhány lépés a sok olomouci kút legszebbike a Cézár­­kút, amelynek dísze XIV. Lajos versail­­les-i lovasszobrának mintájára készült. Figyelmet érdemel e tér minden háza és minden szeglete. A Köztársaság téren nem kerülhetjük A Városháza épülete Az Orloj előtt mindig sok a bámészkodó el a Honismereti Múzeumot. Fennállá­sának száz éve alatt gazdag ásvány-, kőzet-, állat-, növény-, néprajzi gyűjte­ménye, herbáriuma, valamint egyiptomi emlékei európai hírűvé tették. Különös hangulatú a Vörös Hadsereg tere. Újjáépített, régi kereskedöházak övezik a macskaköves teret, amelynek közepét ugyancsak kutak — Neptun és Jupiter kútja — valamint egy 1715-ből származó Mária-oszlop díszíti. A történelem során sokat szenvedett várost Mária Terézia hadmérnökei ha­talmas katonai erődítménnyé építették ki, nyirkos börtönökkel, kazamatákkal, amelyekben sok hazafi, köztük a ma­gyar szabadságharc több honvédtisztje is raboskodott embertelen körülmények között. A várfalak maradványait műem­lékként védik. Ezek mentén terül el Olomouc legnagyobb parkja, a Smeta­na park, a virágkiállítások színhelye, aztán meg a sportpályák, a Spartakiád- és a Béke-stadion. Itt érezni leginkább a város kettősségét, a múltra épült jelent. Az idömérce hol ezer évet, hol meg ötöt-tizet fog át. Bizonyítékául an­nak, hogy szobrokban, középületekben, létesítményekben most is dinamikusan fejlődik, gazdagodik a város. S az a város, amely híven őrzi törté­nelme emlékeit, ugyanakkor újabb és újabb alkotásokkal, építményekkel gya­rapodik, esőben is figyelmet érde­mel ... BENYÁK MÁRIA A szerző felvételei- esőben 5

Next

/
Thumbnails
Contents