A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 3. szám

Balra dűl.

Tücsök koma hegedül.

(Jóka)

Természetesen közben jobbra dőlnek, aztán balra. Gyakran a játék végén is ezt csinálják, de ekkor már a kacagástól.

Egy másik játék, amikor a nagymama arccal maga felé az ölébe ülteti a kis unokát, s az alábbi dalocska ritmusára hol maga felé húzza, hol meg engedi a térdén hanyatt dőlni. Az utolsó sort követően lábát kissé szétteszi, s engedi, hogy pár pillanatig a kicsi fejjel lefelé lógjon.

Húzz, húzz engemet.

Én is húzlak tégedet.

Amelyikünk leesik,

Az lesz a legkisebbik-bik-bik-bik-bikI

(Taltós)

A játékból a nagyapa sem maradhat

ki. A kisgyermeket arccal maga felé fordítva a térdére ülteti, s kezét megfogva a következő dalocska ritmusára lovagoltatja:

Gyi, te fakó, gyi, te szürke,

Gyi, két lovam, fussatok.

Gyorsan, gyorsan a faluba,

Ott kaptok majd abrakot.

(Tallós)

Az egyik lovagoltatót még be sem fejezi,'máris kezdi a másikat:

Gyi, cocó, Újvárba,

János-napi vásárba,

Megmondjuk a kapitánynak,

Hogy vegyen be katonának,

Hopp!

(Taksony — MatúSkovo)

S ha a dédapa is jelen van, ö sem akar lemaradni. A dédunoka most az ő ölébe kerül, s a lovaglás a következő mondókával folytatódik:

így lovagolnak a hölgyek.

Az urak gyorsabban mönnek.

A parasztok így döcögnek,

A huszárok így röpülnek,

Hipp-hopp, hipp-hopp!

(Jóka)

Ahogy a kisbaba nő, nődögéi, egyszer csak elérkezik az idő, amikor lábaival is birtokába akarja venni a világot.

Ebben az óriási küzdelemben a szülök és nagyszülők gyermeküknek, kis unokájuknak a hintáztató-, lovagoltatóféle játékokkal adhatják a a legnagyobb segítséget és örömet. Elsősorban az állítgató, sétáltató, táncoltató, húzogató, lovagoltató és lóbáló játékokkal.

Tekintsünk át néhányat ezek közül is.

Az édesanya megfogja a járni tanuló kisgyermek kezét vagy derekát, s az alábbi dalocskát ismételgetve próbálja öt elengedni:

Ácsi, baba,

Ácsi!

(Tallós — Tomaäikovo)

I

Ha a kisbabának sikerül megállnia, boldogan adja tudomására:

Áll a baba, áll,

Mint a gyertyaszál.

(Jóka — Jelka)

Néha a babát kanyújtásnyira teszi le, dicséri őt, hogy megállt, közben hívogatja is:

Áll a baba, áll,

Ide is talál.

(Nagymácséd — Vefká Maca)

Ha a kisbabának sikerül eltipegnie aputól anyuig, a szülök a következő kis dalocskával kísérik őt a „nehéz" úton:

Jár a baba, jár,

Mint a kiskirály. (Tallós)

S az út végén a „kiskirály" édesanyja karjaiba omlik.

Később a kisgyermeket kézen fogva sétáltatják, miközben ezt éneklik:

Sétálunk, sétálunk.

Egy kis dombra lecsücsülünk,

Csüccs!

(Tallós)

A dalocska végén mindketten vagy mindhárman leguggolnak, majd elölről kezdik az egészet.

Öröm nézni a kisgyermeket, amikor édesanyja vagy édesapja kézen fogva táncoltatja, vagy térden lovagoltatja az alábbi dalocska ütemére:

Cini-cini, muzsika.

Táncol a kis Zsuzsika.

Jobbra dűj

Az első sornál a dédike lassan mozgatja a térdét, a második sornál gyorsabban, a harmadiknál egészen lassan, közben oldalra billegeti a gyereket (balra, jobbra, majd ismét balra és vissza középre), a negyedik sornál térdét erőteljesen mozgatva a lovaglást vágtatássá fokozza, a befejező sornál pedig a gyermeket már a levegőbe dobálja.

A gyermek pedig kacag, kacag. És örül az egész család: az édesapa, az édesanya, a nagymama, a nagypapa, a dédapa ... Csak a dédanya öröme nem teljes. De segít a bajon, megszólal. Adjátok már ide az a gyereket, mutassak neki én is egy játékot!

GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György

Jar a baba, jar