A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-23 / 26. szám

____________________________HÉTVÉGE

Vendég a Csudakönyvben

Újra itt a befőzés

Kezdő háziasszonyoknak

A befőzést gondosan elő kell készítenünk. A lábast, amely csak zománcos lehet, gondosan vizsgáljuk meg, hogy hibátlan-e. Legjobb hatnyolc literes, lehetőleg magas falú, hogy a gyümölcs csak félig érjen benne, mert így nem fröccsen ki és jól keverhető.

Legyen mindig elegendő befőttesüvegünk. Befőzés előtt minden üveget gondosan mossunk meg és szájjal lefelé fordítva lecsepegtetjük.

Csak hibátlan, egészséges, megfelelően érett gyümölcsöt vagy zöldséget érdemes eltenni. A szedés vagy vásárlás napján a legjobb befözni, ez különösen érvényes a bogyós gyümölcsökre. Miután a gyümölcsöt megmostuk, megtisztítottuk. pontosan mérjük le, mert csak így tudjuk az ízesítő, konzerváló anyagokat hozzáadni. Egyszerre három-négy kilónál több gyümölcsöt nem jó befözni. A receptekben előirt főzési, de főleg a csírátlanitási időt pontosan be kell tartani. A túlfözött dzsem vagy befőtt friss izét, zamatét elveszti, a túl rövid ideig csírátlanított befőtt esetleg megromlik.

Néhány zöldféle — például a káposzta — szobahőmérsékleten és a fényen egy nap alatt vitamintartalmának 40 százalékát elveszti. Az üvegekbe töltött befőznivalót — főlég a darabosakat és amelyeket cukros vagy ecetes lével öntünk le — műanyag lapátkával igazítsuk el. hogy az üvegből a légbuborékok eltávozhassanak, és csak ezután csavarjuk rá a tetejüket.

(Folytatjuk)

Háztartási

tanácsok

GOMBA

Nem barnul, nem feketedik meg a gomba, ha citromlével meglocsoljuk. Ezt a módszert csak akkor alkalmazzuk, ha a savanykás iz nem idegen az elkészítendő étel ízétől.

Ne hámozzuk, mert főleg a külső bőrében és közvetlenül alatta képződnek az értékes táp- és aromaanyagok.

Gombát csak sértetlen zománcú edényben főzzünk, mert nemcsak megsötétedik, hanem kellemetlen fémes ízt is kap. A nyers gombát folyóvízben mossuk, ne áztassuk! Legjobb szűrőre téve.

A gombaételek még hűtőszekrényben sem tárolhatók!

A LEGEK VILÁGÁBÓL

A szivárványt, e szép, nálunk ritka természeti tüneményt, nyári záporok után mindig megcsodáljuk. Régen, az ókorban különös, legtöbbször jót jelentő, égi jelnek tekintették. Ma már nincs benne semmi titokzatosság, még a tankönyvekben is pontosan leírják keletkezésének körülményeit, sőt üvegprizmával, vagy üvegcseréppel magunk is „teremthetünk" szivárványt! Igaz, csak kisebb méretben.

A szivárvány félkör alakú színes gyűrű, melynél a színek úgy következnek egymás után (felülről lefelé, mint a színképnél: világos vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya. Mindig csak akkor látható, ha velünk szemben esőfelhő van, vagy szemereg az eső. Mögöttünk pedig a lenyugvó vagy a felkelőben levő Nap. A szivárvány titka (és oka), hogy a napsugarak a felhő cseppjein megtörnek és színekre bomolva visszaverődnek. A főszivárvány mellett, olykor-olykor mellék- vagy ikerszivárvány is látható. Ennek a színei rendszerint elmosódottabbak, halványabbak és rajta fordított sorrendben látjuk a színeket. Ezt az ismétlődő, kettős fénytörés okozza.

A legszebb szivárvány a nagy vízeséseknél gyakori, például a Viktória-vízesésnél Afrikában, a Zambézi folyón, ahol e felvétel is készült. A nagy magasságba felcsapódó vizcsöppeken, a felszálló vízpárán megtörik a fény és megkapóan szép, kettős, sőt hármas szivárványcsoportot hoz létre. Mindezt reggel és estefelé láthatják az ezrével idelátogató turisták.

L S.

Mikor Bence kinyitotta a Csudakönyvet, csodálkozva látta, hogy az egyik lapja üres.

— Látod, Papa, megszökött —, mutatta előbb a hófehér lapot, aztán a saját tenyerét, mintha az aprócska markából illant volna el valami.

— Kié volt ez a lap? — kérdezte nagyapa.

— A Mesemókusé — segített anyuka, mert Bence még mindig a tenyerével volt elfoglalva, mintha nem is a lapra, hanem a kezébe várná vissza a megszökött Mesemókust.

Ez alatt a kis bitang, mármint a mókus, ott kószált a polcon, egyik könyvből ki, a másikba be, mint farsang idején a szomszédolók, sorba látogatta minden ismerősét.

Egyik könyvben egy mackó mocorgott, másikban az egérke micergett, harmadikban fortyogott a mormota, negyedikben egy evet evett, s megkínálta a vendéget is.

— Te éppen olyan vagy, mint a világgá ment öcsém, valahányszor mogyorót majszolok, mindig az eszembe jut.

Amint rágták, ropogtatták a becses eleséget, kérdi az evet:

— Te milyen mókus vagy, hallod-e?

— Mesemókus — mondta teliszájjal.

— Misi Mókus? — örvendezett a házigazda.

— Dehogy. Akiről te beszélsz, az valódi mókus volt, akárcsak te, én meg amolyan kitalált.

— Ki talált ki?

— Bence — törülte meg a száját Mesemókus, mert eszébe jutott, hogy Bence is igy szokta, ha kekszet rág és közben szólnak hozzá.

— És ő kicsoda ?

— Egy kisfiú, innen a szomszéd szobából, intett a fejével Mesemókus és csodálkozott, hogy evetke, aki éppen olyan mókus mint ő, még sose látta Bencét.

— Mert azt a könyvet, amelyikben lakom, egyszer sem vette le a polcról.

— Igen, ő a Csudakönyvet szereti, amelyikben én lakom. Jaj! — kapott a fejéhez Mesemókus. — Nem tudod, hány óra ?

— Nézz bele a tányérba és leolvashatod!

— Nahát! — csodálkozott Mesemókus. A szemközti falon a tányér fenekén két mutató kergetözött, és pontosan úgy ugrándoztak, mint Bence mutatóujja, amikor azt mondja neki tik-takk. — Legalább ezt is tudom — okoskodott Mesemókus. — Csak egy baj van, most nem mehetek haza, mert Bence már fölébredt és éppen a Csudakönyvet lapozza.

— Miért hívják Csudakönyvnek az otthonodat ?

— Mert olyan, mint egy valódi lakótelep. Minden van benne. Olyanféle is, ami a lakótelepen nem él, mint például én. Ezért is a nevem Mesemókus.

— Szeretném látni azt a Csudakönyvet.

— Rendben van. Este, mikor Bencét megfürdetik és aludni tér, engem föltesznek a polcra, ide a közeibe, akkor majd visszajövök érted, s te látogatsz meg engem.

Másnap mikor Bence a Csudakönyvet böngészte, csodálkozva látta, hogy Mesemókus otthon van, sőt mellette egy ugyanolyan mókás kis állat ül mint ő, és valamit majszol.

— Nézd csak. Papa! — kapaszkodott Bence a nagyapa ujjába. — Tegnap egy sem volt itt, ma meg ketten vannak. Kettő — és mutatta aprócska ujjait, ahogy az évei számát szokta.

A két mókus pont olyan volt, mint Bence két kis ujja. Az egyik tömzsi, a másik meg hosszabb, vékony és fürge.

— Ő az evet — mondta Mesemókus. — Ö pedig Bence — mutatott a szőke kisfiúra.

Az evet most nem evett, hanem nevetett, ahogy ilyen helyzetben szokás, meg a Csudakönyvben, ahol minden lehetséges. CSICSAY ALAJOS

21