A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-23 / 26. szám
KINCSÜNK AZ/W/WBV CSOMÓPONT, GÓCPONT, KÖZPONT, KÖZÉPPONT Egy hazai kiadású régebbi földrajzkönyv több városról ezt állapítja meg: fontos vasúti központ. Azt hiszem, szinte mindenki tudja, hogy vasúti központról nem szoktunk beszélni. Azt a helyet, ahol több vasútvonal találkozik, keresztezi egymást, általában vasúti csomópontnak nevezzük. A hibás kifejezés — tudniillik a vasúti központ — ezúttal nem szó szerinti fordítás következménye, hiszen a vasúti csomópont szlovák elnevezése zeleznicny uzol, az uzol szó pedig elég sok mindent jelenthet, csak éppen központot nem. Ugyanebben a tankönyvben ugyanez a fogalom előfordul aztán vasúti csomópont meg vasúti gócpont néven is. Ezért nem fog ártani, ha egy kicsit jobban szemügyre veszszük a csomópont, a gócpont és a központ, illetőleg a középpont főnév jelentéseit. A csomópont — mint már utaltunk rá — elsősorban olyan hely vagy pont, amelyben több út, vezeték, vonal találkozik, keresztezi egymást. Közlekedési értelemben leginkább vasúti csomópontról szoktunk beszélni. A csomópont további jelentései: villamos vasúton a felső vezeték tartószerkezetének az a pontja, ahol a vezetékek fel vannak erősítve; felfüggesztési pont; rácsos szerkezetekben az a pont, ahol a rudak összefutnak; rezgő testeken a pont, ahol a kitérés állandóan zérus. Van a csomópont szónak átvitt értelme is: több jelenség, törekvés összesűrüsödésének, összetalálkozásának helye, illetőleg megléte. Például: Az események következtében újabb háborús csomópont jött létre. Ha ezek után megvizsgáljuk a gócpont főnév jelentéseit, kiderül, hogy közlekedési vonatkozásban jelentése közeláll a csomópontéhoz, szinte azonos vele. Olyan helyet jelent, ahol utak, vasútvonalak sokféléi öszszefutnak. Tehát beszélhetünk forgalmi gócpontról. a vasúti hálózat gócpontjairól stb. Van azonban a gócpont szónak olyan értelme is, amely nem azonos a csomópont főnévével. A gócpont ugyanis jelenthet olyan helyet, ahol valamilyen tevékenység központi jelentőséggel, központi mértékben, központi színvonalon összpontosul. Van ipari, művelődési, tudományos gócpont, lehet például a vaskohászatnak gócpontja vagy akár a zendülésnek, járványnak gócpontja. Ebben az értelemben a gócpont jelentése eléggé közel áll a központ szavunk egyik jelentéséhez. Csakhogy a központ — mint majd látni fogjuk — valamivel többet is jelenthet, mivel bizonyos irányító értelmet is hordoz. Nézzük meg most a központ szó jelentéseit. Először is azokat az eseteket vesszük sorra, amelyekben nem cserélhető fel a középpont szóval. Az a hely, ahol valamely nagy területre szétágazó, bonyolult műszaki berendezést irányítanak, kezelnek, feltétlenül központ. Például: távbeszélő központ, melegvíz-szolgáltató központ stb. Ugyanígy az agynak azok a részei, ahol az ingerek érzetté válnak, illetve, ahol összpontosulnak, központok. Tehát van hallási központ, látási központ, stb. Központról beszélünk akkor is, amikor valamely közösségnek vagy szervezetnek azt a részét, szervét kívánjuk megnevezni, amely a többiek tevékenységét irányítja. Például: A tábor központja a parancsnokság épülete volt. Ha valamely több kisebb egységre, szervre szétágazó szervezetnek, intézménynek legfőbb szervét, hivatalát, illetve olyan részét akarjuk megnevezni, ahonnan a többit irányítják, akkor is a központ szót használjuk. Tehát: szövetkezeti központ, szakszervezeti központ, a vállalat központja, a központ utasítása, rendelkezése stb. Ugyanígy gazdasági, művelődési, irodalmi központról — nem középpontról és nem gócpontról! — beszélünk akkor, amikor olyan helyet, intézményt nevezünk meg, amelyben valamely emberi tevékenység nagymértékben összpontosul, s ahonnan e tevékenység hatásai kiindulnak. Például: Az egykori mezőváros fontos ipari központtá vált. Mint már említettük, a gócpont jelentheti azt a helyet, ahol valamely tevékenység összpontosul, de azt az értelmet nem hordozza, hogy ezt a tevékenységet innen irányítják, illetőleg, hogy e tevékenység hatásai innen indulnak ki. Végül mondjunk még néhány szót a központ és középpont főneveink egymás közti viszonyáról, jelentéseik azonosságáról, rokonságáról és eltéréseiről. Azokat az eseteket, amikor csakis a központ szót használhatjuk, az előbbiekben már felsoroltuk. Ha megnézzük a középpont főnév jelentéseit, az is ki fog derülni,, mikor cserélhető fel a központ és a középpont szavunk. A középpont első jelentése: valamely területnek a része, amely körülbelül a közepén van. Például: Az új színház a város középpontjában van. Ehelyett azt is mondhatnánk : a város központjában van. Itt a különbség nem igazán lényeges, csak árnyalati. Mértani értelemben mindig középpontról beszélünk, amikor egy mértani idomhoz tartozó azt a pontot akarjuk megnevezni, amelytől a rajta keresztül menő egyenesnek az idommal (görbe, síkidom, test) alkotott páros számú metszöpontjai egyenlő távolságra vannak. Például : A kör, a gömb, az ellipszis, a trapéz, a négyzet stb. középpontja. A kör kerületének minden egyes pontja egyenlő távolságban van a kör középpontjától. Átvitt értelemben lehet valaminek a középpontja : 1. az a személy, aki felé a társaság figyelme fordul; 2. az a személy, dolog, akire, amelyre valamely — több irányból induló — emberi tevékenység irányul; amely valamely törekvésnek a célja, legfontosabb tárgya: a figyelem, az érdeklődés, középpontja; az a személy, esemény, jelenség, akire, amelyre az érdeklődés, a figyelem irányul; az érdeklődés, a figyelem középpontjába kerül: mindenkinek az érdeklődése, figyelme feléje fordul; a vita középpontjában áll vagy van: körülötte forognak az események. Például: A regényben ábrázolt események középpontjában a szabadságharc áll. Nos, éppen átvitt értelemben: valaminek a középpontja helyett mondjuk azt is: valaminek a központja. Lehet valaki a társaság központja, a gúny, az élcelődés központja, állhat valaki vagy valami az érdeklődés, az események központjában. Ezekben az esetekben főként stilisztikai kérdés, hogy a központ vagy a középpont szót választjuk-e. A csomópont, gócpont, központ, középpont szavaink jelentéseinek vizsgálata — úgy vélem — megmutatta, milyen rokonság van a csomópont és a gócpont, a gócpont és.a központ, illetve a központ és a középpont szó közt, s azt is, hogy mely esetekben nem lehet felcserélni őket. MAYER JUDIT „Hiába zsong bennem az esztendők époszsza, amolyan Csendes Don-féle alkotás, nincsen időm leírni, mert pengős napszámba kell járni a két gyerek miatt az asszony miatt, a kenyér miatt. A néhavaló estéli alkotókedvűségben el lehet zsongani egy tárcányi melódiát a felgyülemlett mondanivalókból, de nem lehet nekikezdeni hatalmas irástömeg meggyúrásának ... úgy látszik, elfogok kallódni mint író..." — vallja keserűen egy későbbi feljegyzésében Sellyéi József, amikor már nemcsak Csehszlovákiában, hanem Magyarországon is ismerték a nevét és műveit. Sellyéi József a csehszlovákiai magyar irodalom legegyénibb hangú parasztirója Vágsellyén született 1909. január 1 -jón. Eredeti neve Miskovics József volt, szülei magyarul és szlovákul is beszéltek, egyszerű szegényparasztok voltak. Sellyéi magyar elemi iskolába járt és ez hatással volt a magyar irodalomhoz való vonzódására. Apja beíratta az érsekújvári gimnáziumba, de a harmadik évet sem fejezhette be, mert odahaza nagyszülei halála után szükség volt rá, hogy a paraszti munkában segítsen. Kapálni, kaszálni járt és élte a falusi suhancok megszokott életét. Már ekkor kedvet érzett a meséléshez. titokban elbeszéléseket írogatott. Ezt a hajlamot szüleitől örökölte, mert nagyapja, édesapja híres mesélő volt a falusi estéken. Benne is olthatatlan vágy égett, hogy a paraszti világ minden baját, tragédiáit, apró kis örömeit „világgá kurjantsa". Első írása 17 éves korában jelent meg egy komáromi lap karácsonyi számában. Húszéves korában pe dig saját költségén kiadott egy szabadversekből álló kötetet Farsang legénye címen, melynek a nyomdai tartozásait teljes egészében sose tudta kiegyenliteni. E versek nem keltettek abban az időben nagy visszhangot, egy sorsával vívódó parasztlegény életét, mulatságait mutatták fel. Sellyéi később is írt verseket, de ezeket már nem publikálta. Érezte, hogy inkább a prózában tud nagyobbat alkotni. (Érdekes megjegyezni, hogy Veres Péter is irt és kiadott fiatal korában egy szabad versekből álló kötetet.) Sellyéit e versek segítették a paraszti valóság mélyebb feltárásához. Előtanulmányok voltak a ké-' sőbbi művekhez. Az elbeszélés, a riportszerű tényközlés a karcolat útján indul tovább, itt kamatoztatta tömörségét, a körülötte lévő világ egyéni hangú, valósághű ábrázolását. Az 1930-as évektől kezdve, kisebb botladozások után már megtalálja eredeti elképzeléseihez a formát és a tragikus színezetű tartalmat. Zsellérminiatűrök címmel a Gaál Gábor szerkesztette Kolozsvárott megjelenő Korunk hozza első jelentős írását. Itt számos elbeszélése, karcolata és egy kisregénye látott napvilágot. Gaál Gábor évekig levelezett Sellyéi Józseffel, tanította, biztatta, bátoritotta, akárcsak Fábry Zoltán, akinek az Út című lapjában is publikált. Ekkor alakult ki írói öntudata, paraszti fogantatásé életszemlélete. A valóság élethű ábrázolására törekszik, szaggatott, vázlatszerű, közvetlen beszélgetés formájában mondja el a tragikus színezetű történetet. Nem hiába irta, hogy
