A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-16 / 25. szám

A JÓ MEGJELENÉS Mit tehetünk annak érdekében, hogy a test­tartásunk szép és egészséges legyen? Kezd­jük a medence tartásával: állás közben ügyeljünk arra, hogy a medence, a boka, a mellkas és a fejtető (nem az áll!) egy függőle­ges egyenes vonalat képezzen. Az alábbiakban néhány gyakorlatot muta­tunk be, amelyek elősegítik a helyes testtar­tást: 1. gyakorlat. Térdeljünk le. Üljünk a sar­kunkra. Mellkasunkat emeljük ki, de ne ho­­moritsuk. Vállunkat engedjük le. A két lapoc­ka kissé lefelé húzva közeledik egymáshoz. Arcunk előre néz, az áll párhuzamos a talaj­jal. Ebből a helyzetből emelkedjünk fel úgy, hogy a gerinc tartása ne változzon. Naponta ismételjük meg ezt a gyakorlatot legalább tízszer. 2. gyakorlat. Tegyünk a fejünk tetejére egy könyvet, és sétálgassunk vele egyenes tar­tással. 3. gyakorlat. A váll és a kar erősítése és helyes tartása. Emeljük fel a karunkat nyújt­va, oldalt vállmagasságba. Vállunkat leen­gedve húzzuk össze és lefelé a lapockát. Vigyázzunk a fej és a nyak helyes tartására. Maradjunk így kb. 10 másodpercig. Naponta többször végezzük el a gyakorlatot. 4. gyakorlat. A láb tartása is befolyásolja az egész törzs helyzetét. A lábujjakat és a sarkat terheljük egyenletesen. (Viseljünk nem túl magas sarkú, jól felépített cipőt.) Volt egyszer a világon, még az Óperen­­ciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy ők mondták, annyira zsön­­ditették, hogy két ujjnyi zsir volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legfelső gerendára, a szele­menre. Ötöjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orrája, nyúlja, feje mind elfogyott. Egy­szer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöre­gebb lányának: — Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemengerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felmegy hát a lány a padlásra, amint a szelemenről le akarja vágni a gömbö­cöt, csak azt mondja az neki: — Hamm, mindjárt bekaplak! S nem tréfált, hanem igazán bekapta. Lesték, várták odalenn a lányt a göm­böccel, hogy jön-e végre. De biza nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának: — Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt. Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol a nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki: — Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak! Azzal szépen bekapta. Odalenn csak lesi, csak várja, a sze­gény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának: — Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók biztosan az aszalt meggyet szemelge­­tik. Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc: — Már két nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak! S bekapta azt is. Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc: — Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Azzal úgy bekapta, hogy még a kisuj­ja se látszott ki. Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé, azt mondja neki a kis gömböc: — Három lányod, feleséged már be­kaptam, hamm, téged is bekaplak! És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag ■ már nem bírt meg öt embert, hanem ; elszakadt, a kis gömböc pedig leesett ; azután hogy feltápászkodott, elkezdett &C3B gurulni, s gurult, le a grádicson a földre. Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán elötalált egy csoport kaszás em­bert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta. Azzal gurult, gurult tovább. Az • országúton elötalált egy regement ka­tonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult tovább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legeltette a csür­hét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenye­ret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki : — Már három lányt, apjostól-anyjos­­tól meg egy csoport kaszás embert egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak! Hanem amint be akarta kapni, a bé­csi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve. Ha a kis gömböcöt a kis kanász bicskájával ki nem hasította volna, az én mesém is tovább tartott volna! A LEGEK VILÁGÁBÓL Ha valaki meghívna ebédre vagy vacso­rára és azt mondaná: készít kettőnknek egy tojásból rántottét, bizony elcsodál­koznánk, hogy milyen fukar. Pedig van olyan tojás, amelyből 12 ember is jól­lakhat. Ez pedig a strucctojás, melynek egy-egy darabja másfél kilogramm. A strucc földünk ma élő legnagyobb madara, magassága 2 és fél méter. súlya a 150 kilót is eléri. Hazája Afrika, ahol a nyílt, szavannás területen csapa­tokban él. Azt tartják róla, helytelenül, hogyha üldözik, a homokba dugja a fejét, pedig csak a földre fekteti nyakát és fejét. így figyel és pihen. Repülni nem tud, de óránként 50 kilométeres sebességgel fut. A tyúk 10—12 tojást rak az egyszerű földbe kapart fészekbe, melybe a többi tyúkok is tojnak. A tojás héja olyan kemény (fél centiméter vas­tagságú), hogy elbírja a strucc súlyát és nem reped meg. Nappal a tyúk, éjjel a kakas ül a tojásokon. A csibék 40 nap alatt kelnek ki és néhány óra múlva már vígan futkosnak anyjuk után, aki heve­sen védelmezi őket a ragadozók ellen. Erős lábainak rúgásától sokan félnek. Mindenevő, de főleg növényi táplálékot fogyaszt. Afrikában ma farmokon is te­nyésztik. A turistáknak a strucctojásból rántottét is készítenek, mely 24 tyúkto­jásnak felel meg és az íze is hasonló. A kakasokat régebben fehér dísztollaiért sokáig vadászták, ebből készültek a legyezők és kalapdíszek. Ma már, nem­csak a farmoknak köszönhetően, egyre gyarapodnak és nem hiányoznak egyet­len állatkertböl sem. Jól lát, ezért a veszély elől 3 méteres lépéseivel hamar elszáguld. L. S. ;b A *. .20 16 V. 13* >\b »2/ fa 'U 41 •41 «4 Í5 N V/*>+,. ö. *.» u »• XT’ •3f Kössétek össze sorrendben a számokat és az így kapott képet fessétek ki! 21

Next

/
Thumbnails
Contents