A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-09 / 24. szám

Si®®# Adj, király, katonát! A közismert láncszakitó játék az egykori katonaidők emlékét őrzi. A gyerekek egyes sorba állnak, s egyik közülük megszámolja őket: a pá­ros számúak az egyik oldalra, a páratlan számúak pedig a másik oldalra lépnek ki a sorból, s így a játékosok két cso­portra oszlanak. Ezután a csoportok egymástól 10— 14 m-re felsorakoznak, egymással szembeállnak, és választanak maguk­nak egy-egy „királyt" vagy „kapitányt". A megegyezés szerint a párbeszédet bár­melyik csoport királya kezdheti: — Adj, király katonát! A másik csoport királya megkérdezi: — Magamat vagy a ringyes-rongyos bakát? A király erre megnevezi az ellenfél valamelyik katonáját, például — Feri bakát! A megnevezett baka erre futni kezd a hívók felé, akik kezüket erősen össze­fogva sorfalat alkotnak. Ha a játékosnak nem sikerül a sorfalat átszakítania, ak­kor ott marad az ellenfél táborában bakának. Ha azonban sikerül átszakíta­nia a sort, akkor a szakítás helyéről — tetszés szerint annak jobb vagy bal oldaláról — egy játékost átvihet a saját csoportjába. Ezután a másik csoport kér bakát az első csoporttól. Abban az esetben, ha a király arra a kérdésre, hogy: Magamat, vagy a rin­gyes-rongyos bakát?, azt a választ kap­ja, hogy: Magadot!, a királynak kell „szakítani". Ha ez sikerül neki, akkor valamelyik bakával visszatérve továbbra is megmarad királynak, ha azonban nem sikerül, az ellenfél táborában ma­rad bakának, volt csoportja pedig új királyt jelöl ki helyette. A győztes az a csoport, amelyiknek sikerül a másik csoport minden egyes bakáját megszereznie, illetve amelyik­nek a játék befejeztével több bakája van. (Tátlós — TomáSikovo) A játéknak él egy olyan változata is. amelyikben a gyerekek nem választa­nak sem királyt, sem kapitányt, a párbe­szédet az egész csoport mondja. <Po­zsonyvezekény — Vozokany) A párbeszéd egy további változata: — Királyom, királyom, adj katonát! — Magamot vagy a komisz bakát? — Jöhet a király (vagy: komisz). (Deáki — Dia köve e) Az előbbivel rokon játék a Csalogató. A szabadban játsszák, tetszés szerin­ti számban. Két egyenlő számú csapat­ra oszlanak, majd a csapatok egymás­sal szemközt felsorakoznak. A két csa­pat közt a távolság általában 5—10 lépés. A sorok közepén mindkét oldalon a „király" áll. A játékosok tenyerüket vízszintesen egymás alatt tartják, úgy, hogy a két tenyér között 15—20 cm távolság legyen. A játékot a megegyezés szerint bár­melyik csapat kezdheti. A király átküld valakit a szembenállókhoz, esetleg ö maga megy át, s akit el szeretne vinni magával, annak rácsap az alsó tenyeré­re, és gyorsan visszahúzza a kezét. Ha az illető játékos vissza tud ütni, akkor a „csalogató" kiesik a játékból. Ha nem tud visszaütni, akkor a hivó magával viszi őt. A csapatok felváltva hívogatnak. Ha a király kiesik a játékból, új királyt jelölnek ki, általában azt, akit a volt király java­sol. Addig játszanak, míg az egyik csapat el nem fogy. A megegyezés szerint úgy is játsszák, hogy a sikertelenül csalogató játékos — akinek a kezére visszaütnek — nem esik ki a játékból, hanem az ellenfél táborá­ban marad. (Zsigárd — Zihárec) GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György

Next

/
Thumbnails
Contents