A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 24. szám
HÉTVÉGE AZ ORVOS VÁLASZOL Mit ihat a cukorbeteg „Nemcsak a nyári melegben, hanem az év többi időszakában is szinte megoldhatatlan problémát jelent családunkban két idősebb hozzátartozónk itatása, mert cukorbajosok," írja G. S. b.-i olvasónk. „Nem ihatnak semmit, ami cukrot vagy szirupot tartalmaz, valamifajta dia-üdítő pedig ritkán kapható nálunk. Mit tanácsolnak?" Ha szomjas az ember, szomjúságát legjobban vízzel olthatja. Nincs is értékesebb az egészséges ivóvíznél, akár forrásból, akár kútból nyerjük. Sajnos, már az egész világon nagy a vízhiány, az iparosodó vidékek, a növekvő lélekszámú városok igénye hatalmas, a vizvezetékrendszerbe fertőtlenítőszerrel javított folyóvíz kerül, amelynek klóros mellékizét kevesen kedvelik. Gyermekek nemzedékei cseperednek fel úgy, hogy az ivóvizet csak fogmosásra használják, szórójukat általában más itallal oltják. Akinek betegsége miatt nem kell tekintettel lennie az ital cukor vagy alkoholtartalmára, annak nincs különösebb gondja, mert ha a boltban, vendéglőben, büffében vagy cukrászdában nem kap valamilyen üdítőt, házilag készíthet magának kéznél levő alapanyagokból. Az egészséges embernél csak oly esetben kell az ital cukortartalmára is gondolni, ha hízásra hajlamos vagy máris súlytöbblete van. Ámde a cukorbeteg ember és környezete is kissé körülnézve és gondolkozva rájöhet, hogy ipari úton előállított vagy házilag elkészíthető italok sora áll rendelkezésünkre oly esetben is, ha diétás korlátozásokat kell tekintetbe vennünk. A cukorbeteg elsősorban vizet ihat. Ha nem ízlik neki, természetes citromlével ízesítheti. Ihat továbbá szódavizet, ami üvegben vásárolható vagy otthon készíthető el. Az ásványvíz is jól oltja a szomjat, de cukorbeteg csak oly esetben igya, ha az orvos nem rendelt el számára sótlan diétát; általában ügyelni kell arra, hogy az ásványvíz valamilyen ízesítés folytán ne legyen cukortartalmú. Vannak cukorbetegek, akik naponta teát főznek vagy főzetnek maguknak és hűtőszekrényben vagy termoszban tartják. Lehet ez gyógytea is, amit azonban jobb frissen elkészíteni. Fogyasztható üdítő gyanánt kakaó, fehérkávé (kevés tejjel), továbbá egyszer-egyszer napjában szemeskávéból készült fekete is, ha az orvos be nem tiltotta. Legjobb, ha ezeket az italféleségeket mesterséges édesítő nélkül isszuk. Szenteljünk itt néhány mondatot az ún. dia készítményeknek. Ne gondoljuk azt, hogy a „dia" jelölésű ételkonzervek vagy üdítőitalok mind azt jelentik, hogy a diabeteszesek, cukorbetegek számára készültek. Italok esetében ez a megjelölés azt jelenti, hogy az édeskés vagy kesernyés ízű folyadék előállításához nem répacukrot, hanem gyümölcscukrot és szorbitot használtak fel. Energiaértéke más limonádéhoz mérten kisebb, de a cukorbajos vagy kövér embernek mégis számolnia kell vele. A jó állapotban levő, egyébként fegyelmezett cukorbeteg napjában egy, esetleg két üveggel ihat belőle, ezen felül pedig már szódavízzel, teával vagy egyéb ártalmatlan itallal kell folyadékszükségletét fedeznie. Cukorbetegek és családtagjai sokszor találják magukat szemben azzal a nézettel, hogy a szeszes ital nem ártalmas számukra. Régebben valóban akadtak orvosok, aki jóhiszeműen javasolták is bizonyos mértékben az alkoholt. Mai szemszögből nézve igen megfontolandó, milyen szesztartalmú italt s milyen mennyiségben fogyaszthat a cukorbeteg. Például már csak azért is, mert egyes antidiabetíkumként ismert gyógyszereknek az alkohollal közös hatása a májra nézve túl nagy ártalmat jelentene. Azt is tekintetbe kell vennie a diabeteszes embernek, hogy az energiahordozó anyag, amely nem kis mértékben befolyásolja a szervezet cukorgazdálkodását; inzulinkezelésnél vércukorszintsüllyedést és kómát is előidézhet. Ha a diabetológus szakorvos kifejezetten el nem tiltotta a bort, kivételes alkalmakkor megihat a cukorbeteg egy, de legfeljebb két deci bort, de ne az édes fajtájúakból, s legjobb, ha szódavízzel hígítja. Ha úgy dönt. hogy ehelyett inkább tömény szeszt iszik, elégedjen meg egy fél decivel. Ily italnak különösen magas az alkoholtartalma és energiaértéke. Van olyan, amelyhez cukrot adnak hozzá. Nem ártalmatlan még a „becherovka" diabetikus változata sem. A lelkiismeretes cukorbeteg a sörről annak szénhidráttartalma miatt inkább lemond. Kizárólag a dia jelölésű sörnek kisebb a cukortartalma és energiaértéke, viszont a közönséges 10°-os sörnél 1.1 %-kal nagyobb az alkoholtartalma, tehát ez sem eszményi ital a cukorbetegek diétás étrendjében, különösen olyannál, akinél májkárosodást állapítottak meg. Aki nem tud sör nélkül meglenni, igyon meg ebéd után vagy vacsora után egy fél üveggel, a másik felét tegye el másnapra, s ha véletlenül két üveggel vásárolt, a továbbit csak két-három nap elmúltával bontsa fel. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Fotó: Gyökeres György EMBERI SORSOK MÁMOROS BALESETEK (avagy:) BOCSÁNATOS BŰNÖK? Melyek azok a munkahelyi fegyelemsértések s az ebből eredő, jogi viták, amelyek a munkaügyi bíróságokon végződnek ? Milyen összefüggés van az üzemi balesetek és a munkahelyi italozás között? Az üzemi balesetek hány százaléka vezethető vissza a sérült vagy más személy ittasságára, alkoholos befolyásoltságára? Egyegy munkahelyi baleset bekövetkezésekor kötelezően kell-e alkoholvizsgálatot végezni?... Persze, ugyanakkor nem titok az sem, hogy az utólagos ellenőrzés — és az erre épülő statisztika — lényegében eső után köpönyeg. Ezért az újabban megjelenő munkavédelmi jogszabályok elsősorban a megelőzésre helyezik a hangsúlyt, s ezeknek megszegése adja a munkaügyi bíróságok ügyfélforgalmának jelentős hányadát. A legjellegzetesebb kötelességszegések, amelyeket bíróságaink a fegyelmi vétségek kategóriáiba sorolnak: a munkahelyi lazaság, az igazolatlan távoliét, az ittasság, a tudatosan ismétlődő késés, a vezető utasításának megtagadása, a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése. A foglalkozási ágak szerint e fegyelmi ügyekben kiemelkedő helyet foglal el az építőipar. Főként a munkahelyi lógással és az italozással vezeti a sort. Ugyancsak sok fegyelemsértés tapasztalható az ipari szolgáltatások karbantartó személyzetének részéről, míg a közlekedési ágazatban a hagyományos vétségek (pl. a feketefuvar, a menetlevél helytelen vezetése, benzinutalvány-spekuláció) tartják magukat makacsul. A vasutasoknál ittasság és vagonfosztogatás szokott előfordulni, a kereskedelemben viszont a bizonylati fegyelemmel, a többletszámolással, a súlycsonkitással, az „önleltározással" van sok baj. Nyilván kevesen sejtik, ezért nemkevésbé érdekes „apróság", hogy a munkaügyi bíróságoknak nemegyszer akad dolguk az oktatási intézmények és az egészségügy házatájáról is ... Aligha tekinthető viszont apróságnak az a tapasztalat, hogy a szóban forgó jelenségeket manapság már mindennapi valóságunk megcsontosodott, már-már megszokott bűneinek, hanyagságainak, kilengéseinek tekintjük. Ehhez igazodik e cselekmények társadalmi megítélése is. Sajnos, a gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a munkaügyi bíróságok döntéseinek alig-alig van valami viszszatartó ereje. Másfél-két évtizede egy-egy fegyelmi határozatot még kifüggesztettek a munkahelyen és az emberek elolvasgatták, megbeszélték azt. Sőt! Talán még el is töprengtek rajta. Ma már az ilyesmi szinte elképzelhetetlen, és a vétségek zöme a közfelfogás szerint bocsánatos bűnnek számit. Jellemző — és némiképp tükrözi a morális helyzetet —, hogy a köztulajdon sérelmére elkövetett lopások tárgyalásakor az érintettek többsége nem is vitatja, hogy lopott; inkább csak azért méltatlankodik, ha ama bizonyos párezer koronás „semmiségért" általa túl szigorúnak vélt büntetést szab ki a bíróság. Hasonló a helyzet az ittasságból eredő mámoros balesetekkel is. Tény, hogy minden munkabalesetröl jegyzőkönyvet kell felvenni, ahol annak elsődleges és másodlagos oka is feltüntetendő. Igenám, de egy üzemi balesetnek igen sokféle oka lehet; azt pedig szinte lehetetlen tárgyilagosan eldönteni; a dolgozó azért esett-e le a lépcsőről, mert ivott (ha történetesen tényleg fölhörpintett valamiféle szeszes italt), vagy pedig azért, mert nem volt védőkorlát? Nem ad különösebben pontos eligazítást az sem, hogy hazánkban tavaly kereken 100 ezer kisebb-nagyobb munkabaleset történt, s ebből nem is egész ezret vezettek vissza az ittasságra. Ennél jóval beszédesebb viszont az az adat, amely szerint tavaly a halálos kimenetelű üzemi baleseteknek több mint egy harmadánál a vérben alkoholt találtak! Egy esztendővel korábban az üzemi balesetben elhunytak huszonnégy, 1986-ban pedig harminckilenc (!) százaléka volt az alkoholos befolyásoltság állapotában. A halállal végződő baleseteknél a szervezetben talált átlagos véralkohol értéke 1,8 és két ezrelék között mozog. Az alkoholos befolyásoltságnak ez a mértéke az igazságügyi orvosszakértöi gyakorlatban közepes fokozatúnak felel meg, bár az átlag mögött igen nagy a szóródás. E tekintetben a szakértők olyan eseteket is tudnak említeni, amikor a póruljárt dolgozó vérében annyi alkoholt találtak, hogy az — képletesen szólva — amennyitől még a szonda is felrobbanna ... Megjegyzendő: ha a szonda —■ jelképesen szólva — felrobban, az a jobbik eset, hiszen ilyenkor a dolgozót ki lehet, sőt ki is kell állítani a munkából. A munkavédelmisek „bibliája" ugyanis előírja, hogy aki alkoholos befolyásoltság alatt áll, azt azonnali hatállyal el kell tiltani a munkavégzéstől. Ez a rendelet tehát a szigorú absztinenciát hirdeti a munkahelyen. Az igazság gyakorlati részéhez azonban az is hozzátartozik, hogy a fél ezrelék alatti alkoholszint még az orvosszakértői praxisban is nemegyszer ivásnak minősül ugyan, de nem alkoholos befolyásoltságnak. Ez a közvéleményben is elterjedt felfogás olykor a munkaügyi perekben szintén visszaköszön. Természetesen, negatív értelemben, ráadásul egy pillanatig sem vonatkozhat például a közlekedésben dolgozókra! Mind a munkavédelmi előírások, mind a munkaügyi bíróságok összegező jelentései gyakorta figyelmeztetnek arra, hogy a munkahelyeken gondoskodni kell a rendszeres alkoholszondázás, avagy az ezzel egyenértékű alkohol-ellenőrzésről. A rendszeresség különösen indokolt a veszélyes munkát végzők körében, a balesetveszélyes munkafolyamatokban dolgozóknál, illetőleg a gyárkeritéssel nem körülhatárolható, azaz szabad mozgást biztosító munkahelyeken. Például, ha a traktoros leszáll munkagépének nyergéből, megtörii izzadt homlokát, és utána — jókorát húz a borosflaskából... Nyilvánvaló, hogy a jogszabályok ezért rendelkeznek külön is a rendszeres ellenőrzés kötelezettségéről a szabad ég alatt lévő munkahelyeken. Nemkevésbé lényeges, megszívlelendő tanulság, hogy a munkahelyi vezetők túl gyakran elnézőek az alkoholt fogyasztó dolgozókkal szemben. Igaz, kiállítják, hazaküldik őket ugyan a munkából, ám ezt a kényszerintézkedést csak ritkán követi szankció. Nem titok, hogy a munkahelyi italozás a munkafegyelem megsértésének egyik legkirívóbb esete, mégis jobbára bocsánatos bűnnek számit a vezetők szemében. Nem véletlen hát. hogy a közeljövőben több olyan intézkedés várható, amely — „másodfokon" — a mainál komolyabb tekintélyt kölcsönöz majd a munkaügyi bíróságoknak; elsöfokon pedig szigorúbban mérlegeli majd az ittasság miatti üzemi balesetek következményeit. (mp) 19
