A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 24. szám
A nemzetközi vacsora-party résztvevői Tanuló,, voltam Amerikában Argonne-i hétköznapok A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) atomerőművek biztonságáról rendezett tanfolyamán délelőtt előadások, délután számitógépes gyakorlatok voltak, ahol az előadásokból adódó feladatokat csoportokba osztva oldottuk meg. A biztonsági berendezések gyenge pontjait derítettük fel és megoldásokat javasoltunk az orvoslásukra, optimális karbantartási és ellenőrzési stratégiákat dolgoztunk ki, üzemzavari eseményláncok számitógépes modellezését végeztük el, stb. Előadóink az atomeröműves biztonságtechnikai szakirodalomból jól ismert egyesült államokbeli, kanadai, francia és nyugatnémet szaktekintélyek voltak, akik előadásaikban arra törekedtek, hogy a lehető legtöbbet nyújtsák hallgatóságuknak. Azt is megengedték, hogy előadásukat bármikor megszakítva kérdéseket tegyünk fel nekik. Éltünk is bőven az adott lehetőséggel. Az előadások anyagát nyomtatott formában is megkaptuk. A tanfolyam teljes időtartama alatt több mint 30 kg-nyi szakirodalom gyűlt össze. Szakmai problémák megvitatására a számitógépes gyakorlatok nyújtották a legjobb lehetőséget. Olyan feladatokat is kaptunk, amelyek eredményéről a tanfolyam utolsó hetében kellett számot adni. Sokszor éjszakába nyúló vitákat folytattunk, mig megegyeztünk a megoldásban. Azok után, hogy ráuntunk az amerikai tévé reklámokkal teletűzdelt műsoraira, szabad estéinket az intézet társalgójában töltöttük. Pingpongoztunk, billiárdoztunk vagy csak egy-egy pohár whisky vagy dobozos sör mellett beszélgettünk. A kínaiakkal játszott pingpongmeccseket sohasem felejtem el. Kiutazásom előtt ugyanis azt hittem magamról, hogy tudok egy kicsit pingpongozni. Ezt látszott igazolni intézetünk pingpong-létraversenyében nagy csatákban kivívott közepes helyezésem is. Ma már más a véleményem. Még szerencse, hogy nem csak én szenvedtem súlyos vereséget az asztaliteniszezők őshazájából jött kollégáktól. Pedig a kínaiak azt állították magukról, hogy otthon csak nagyon ritkán pingpongoznak. Érdekes találkozások A tanfolyam előadói között az egyik legnagyobb szaktekintély William Edmund Vesely volt. a Nuclear Regulatory Comission (az USA atomenergia bizottsága) munkatársa. Neve is elárulja származását. Kérdésemre válaszolva elmondta, hogy nagyapja a Prága melletti Kolinból vándorolt ki a század elején az Egyesült Államokba. Már édesapja is az Államokban született. Vesely úr sohasem volt még Csehszlovákiában. Nem beszéli a cseh nyelvet sem. Reméli azonban, hogy sikerül majd eljutnia nagyapja óhazájába. A Shedd Akvárium, amely a Michigan-tó élővilágát mutatja be A tanfolyam egy másik neves előadója a Kanadában élő Antony (Antonín) Wild volt. Prágából származik. Az elmúlt húsz év alatt a kanadai atomenergetika egyik elismert szakemberévé küzdötte fel magát. Hatvanéves, hófehér haja csaknem a vállára hull. Enyhe akcentussal beszéli az angolt. Csehül még nem felejtett el. Az atomeröművi biztonsági rendszerek megbízhatóságának számításához hibafaelemző módszerre épülő számítógépes programot fejlesztett ki személyi számítógépekre. Ennek felhasználására tanította meg a tanfolyam résztvevőit. Nekünk, csehszlovák résztvevőknek, a program elsajátítása során megkülönböztetett figyelmet szentelt. Sokat beszélgetett velünk szakmai dolgokról, de az is érdekelte, mi újság van otthon. Azóta, hogy elhagyta, még nem látta viszont hazáját. Az okokról nem beszélt, mi pedig nem kérdeztük. Megemlítette, hogy munkája kapcsán sokat utazik Európába, főleg Bécsbe jut el gyakran, ahol az ENSZ- központ épületének legmagasabb emeletén kér mindig dolgozószobát, hogy hazaláthasson. Kanadában egyedül él, különben mindene megvan, de nekem az volt a benyomásom, hogy a tengeren túlon se találta meg azt, amit igazán keresett... Chicago központja a Chicago folyóval Chicagói mozaik Hetente kétszer, kedden és csütörtökön vitt bennünket az intézet autóbusza valamelyik Argonne-hoz közeli bevásárlóközpontba élelmiszer és más egyebek bevásárlása céljából. A bevásárlás helyét mindig úgy választottuk meg, hogy éppen árleszállításkor érkezzünk. Itt ugyanis egész évben a legtöbb árut meg lehet venni leszállított áron, csak tudni kell, hogy hol és mikor. Az amerikai ember kedvenc szórakozásai közé tartozik az újságok böngészése csak azért, hogy megtudja hol. s mire van „sale”. Ha valamit venni akar, inkább mérföldeket kocsizik, csakhogy olcsóbban jusson hozzá (a gépkocsik üzemanyaga itt rendkívül olcsó, ezért egy-egy távolabbi bevásárióközpont felkeresése nem jár jelentősebb többletkiadással). Nagyobb tételű bevásárláskor komolyabb összeg spórolható meg. Itt pedig az emberek minden dollárt jól megnéznek, mielőtt kiadnák a kezükből. A hétvégéket Chicagóban töltöttük. Szombaton reggel bevitt, este pedig visszahozott bennünket az autóbusz. Vasárnap úgyszintén. Chicagóban hétvégeken is hömpölyög a tömeg, az üzletek is nyitva tartanak, igen sok éjjel-nappal. Nem tudom megmondani milyen mozgalmas az éjszakai élet, de biztosan megvan a kellő forgalom a nyitvatartáshoz. Autó nélkül megbénul az amerikai ember. Ezt saját bőrünkön is tapasztaltuk. Az autókölcsönzést ösztöndíjunkhoz mérve drágának találtuk, hűek maradtunk hát az intézet autóbuszához. Erről még el kell mondani, hogy a hatvanas évek amerikai filmjeiben láthatók hozzá hasonló buszok. De sok ilyen vesz még részt a forgalomban ma is. A Michigan Avenue üzletházainak kirakatai szemet gyönyörködtetöek. Az árak Chicago belvárosában azonban jóval magasabbak, mint az Argonne környéki bevásárlóközpontokban. Itt a választék is nagyobb. Egyesült Államokban gyártott árukkal azonban csak ritkán lehet találkozni. A ruházati cikkek legtöbbje Szingapúrból, Taiwanról és Dél- Koreából kerül az amerikai üzletekbe. Az elektronika és a fényképezőgépek nagyrésze „Made in Japan" felirattal ellátott. Az élelmiszer azonban amerikai. Kenyérből minden szupermarket 10—15 fajtát kínál. A legtöbbje azonban szeletelt és zacskózott. Ez csak pirítva ehető. A hús aránylag olcsó, a zöldséget és gyümölcsöt drágának találtam, de rendkívül bö a választék. Aki Chicagóban művészetek után vágyik, legelőször a Művészetek Intézetét keresi fel. Itt minden korszak minden művészeti ága képviselteti magát. Napokig lehet bolyongani ókori görög és római szobrok, tizenkilencedik századi európai festők képei vagy a legmodernebb amerikai műalkotások között. De vannak másfajta múzeumok is. Én rendkívül érdekesnek és tanulságosnak találtam a Tudomány és Ipar Múzeumában tett látogatásaimat. Az ipar és tudomány fejlődését mutatja be a műszaki haladás kezdetétől napjainkig. Rendkívül érdekesnek találtam még a Shedd Akváriumot és az Adler Planetáriumot. Különben Chicagónak több mint harminc képtára és 20-nál több múzeuma van. A kulturális központok száma is tíz körül van. Legismertebb az lllionis Center. A nemzetközi vacsora-party A „party" az amerikai társas összejövetelek leggyakoribb formája italokkal, rágcsálnivalóval. Ilyen partyra gyakran összejöttünk a hivatalos programon kívül, hogy elbeszélgessünk az intézet vezetőivel, kutatóival. Legemlékezetesebb a nemzetközi vacsora-party volt. A tanfolyam szervezői felkérték az egyes országok résztvevőit hogy legalább öt személyre számolva készítsék el országuk nemzeti eledelét vagy ételkülönlegességét. Mivel csehszlovák részről egyikünk se rendelkezett a főzés terén kellő tapasztalatokkal, a felkérés elég nagy gondot okozott. Végül Jozef K. tmavai kollégánk kibökte, hogy ö már főzött bográcsgulyást hétvégi baráti összejövetelen. Emellett maradtunk. Beszereztük a hozzávalókat, kicsit konzultáltunk a magyarországi kollégákkal, majd elkészítettük az ételt. Stílusosan bográcsban tálaltuk, amit „Old Style Slovak Goulash" címkével láttunk el. Mind egy cseppig elfogyott. Ez persze semmit se árul el a minőségről. Több mint száz vendége volt a partynak. Elég ha csak mindenki megkóstolta. Az amerikaiak hozták az italt. Antonin Wild se tagadta meg származását, valahonnan vagy harminc üveg pilzeni sört szerzett. Mindnyájan jól szórakoztunk. K0VÁCS ZOLTÁN A szerző felvételei 17