A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-09 / 24. szám

A nemzetközi vacsora-party résztvevői Tanuló,, voltam Amerikában Argonne-i hétköznapok A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) atomerőművek biztonságáról rende­zett tanfolyamán délelőtt előadások, délután számitógépes gyakorlatok voltak, ahol az előadásokból adódó feladatokat csoportok­ba osztva oldottuk meg. A biztonsági beren­dezések gyenge pontjait derítettük fel és megoldásokat javasoltunk az orvoslásukra, optimális karbantartási és ellenőrzési straté­giákat dolgoztunk ki, üzemzavari esemény­láncok számitógépes modellezését végeztük el, stb. Előadóink az atomeröműves bizton­ságtechnikai szakirodalomból jól ismert egyesült államokbeli, kanadai, francia és nyugatnémet szaktekintélyek voltak, akik előadásaikban arra törekedtek, hogy a lehető legtöbbet nyújtsák hallgatóságuknak. Azt is megengedték, hogy előadásukat bármikor megszakítva kérdéseket tegyünk fel nekik. Éltünk is bőven az adott lehetőséggel. Az előadások anyagát nyomtatott formában is megkaptuk. A tanfolyam teljes időtartama alatt több mint 30 kg-nyi szakirodalom gyűlt össze. Szakmai problémák megvitatására a szá­mitógépes gyakorlatok nyújtották a legjobb lehetőséget. Olyan feladatokat is kaptunk, amelyek eredményéről a tanfolyam utolsó hetében kellett számot adni. Sokszor éjsza­kába nyúló vitákat folytattunk, mig mege­gyeztünk a megoldásban. Azok után, hogy ráuntunk az amerikai tévé reklámokkal teletűzdelt műsoraira, szabad estéinket az intézet társalgójában töltöttük. Pingpongoztunk, billiárdoztunk vagy csak egy-egy pohár whisky vagy dobozos sör mellett beszélgettünk. A kínaiakkal játszott pingpongmeccseket sohasem felejtem el. Kiutazásom előtt ugyanis azt hittem magam­ról, hogy tudok egy kicsit pingpongozni. Ezt látszott igazolni intézetünk pingpong-létra­­versenyében nagy csatákban kivívott köze­pes helyezésem is. Ma már más a vélemé­nyem. Még szerencse, hogy nem csak én szenvedtem súlyos vereséget az asztaliteni­szezők őshazájából jött kollégáktól. Pedig a kínaiak azt állították magukról, hogy otthon csak nagyon ritkán pingpongoznak. Érdekes találkozások A tanfolyam előadói között az egyik legna­gyobb szaktekintély William Edmund Vesely volt. a Nuclear Regulatory Comission (az USA atomenergia bizottsága) munkatársa. Neve is elárulja származását. Kérdésemre válaszolva elmondta, hogy nagyapja a Prága melletti Kolinból vándorolt ki a század elején az Egyesült Államokba. Már édesapja is az Államokban született. Vesely úr sohasem volt még Csehszlovákiában. Nem beszéli a cseh nyelvet sem. Reméli azonban, hogy sikerül majd eljutnia nagyapja óhazájába. A Shedd Akvárium, amely a Michigan-tó élővilágát mutatja be A tanfolyam egy másik neves előadója a Kanadában élő Antony (Antonín) Wild volt. Prágából származik. Az elmúlt húsz év alatt a kanadai atomenergetika egyik elismert szak­emberévé küzdötte fel magát. Hatvanéves, hófehér haja csaknem a vállára hull. Enyhe akcentussal beszéli az angolt. Csehül még nem felejtett el. Az atomeröművi biztonsági rendszerek megbízhatóságának számításá­hoz hibafaelemző módszerre épülő számító­­gépes programot fejlesztett ki személyi szá­mítógépekre. Ennek felhasználására tanítot­ta meg a tanfolyam résztvevőit. Nekünk, csehszlovák résztvevőknek, a program elsa­játítása során megkülönböztetett figyelmet szentelt. Sokat beszélgetett velünk szakmai dolgokról, de az is érdekelte, mi újság van otthon. Azóta, hogy elhagyta, még nem látta viszont hazáját. Az okokról nem beszélt, mi pedig nem kérdeztük. Megemlítette, hogy munkája kapcsán sokat utazik Európába, főleg Bécsbe jut el gyakran, ahol az ENSZ- központ épületének legmagasabb emeletén kér mindig dolgozószobát, hogy hazaláthas­son. Kanadában egyedül él, különben min­dene megvan, de nekem az volt a benyomá­som, hogy a tengeren túlon se találta meg azt, amit igazán keresett... Chicago központja a Chicago folyóval Chicagói mozaik Hetente kétszer, kedden és csütörtökön vitt bennünket az intézet autóbusza valamelyik Argonne-hoz közeli bevásárlóközpontba élelmiszer és más egyebek bevásárlása cél­jából. A bevásárlás helyét mindig úgy válasz­tottuk meg, hogy éppen árleszállításkor ér­kezzünk. Itt ugyanis egész évben a legtöbb árut meg lehet venni leszállított áron, csak tudni kell, hogy hol és mikor. Az amerikai ember kedvenc szórakozásai közé tartozik az újságok böngészése csak azért, hogy meg­tudja hol. s mire van „sale”. Ha valamit venni akar, inkább mérföldeket kocsizik, csakhogy olcsóbban jusson hozzá (a gépkocsik üzem­anyaga itt rendkívül olcsó, ezért egy-egy távolabbi bevásárióközpont felkeresése nem jár jelentősebb többletkiadással). Nagyobb tételű bevásárláskor komolyabb összeg spó­rolható meg. Itt pedig az emberek minden dollárt jól megnéznek, mielőtt kiadnák a kezükből. A hétvégéket Chicagóban töltöttük. Szom­baton reggel bevitt, este pedig visszahozott bennünket az autóbusz. Vasárnap úgyszin­tén. Chicagóban hétvégeken is hömpölyög a tömeg, az üzletek is nyitva tartanak, igen sok éjjel-nappal. Nem tudom megmondani mi­lyen mozgalmas az éjszakai élet, de biztosan megvan a kellő forgalom a nyitvatartáshoz. Autó nélkül megbénul az amerikai ember. Ezt saját bőrünkön is tapasztaltuk. Az autó­­kölcsönzést ösztöndíjunkhoz mérve drágá­nak találtuk, hűek maradtunk hát az intézet autóbuszához. Erről még el kell mondani, hogy a hatvanas évek amerikai filmjeiben láthatók hozzá hasonló buszok. De sok ilyen vesz még részt a forgalomban ma is. A Michigan Avenue üzletházainak kiraka­tai szemet gyönyörködtetöek. Az árak Chica­go belvárosában azonban jóval magasabbak, mint az Argonne környéki bevásárlóközpon­tokban. Itt a választék is nagyobb. Egyesült Államokban gyártott árukkal azonban csak ritkán lehet találkozni. A ruházati cikkek legtöbbje Szingapúrból, Taiwanról és Dél- Koreából kerül az amerikai üzletekbe. Az elektronika és a fényképezőgépek nagyrésze „Made in Japan" felirattal ellátott. Az élel­miszer azonban amerikai. Kenyérből minden szupermarket 10—15 fajtát kínál. A leg­többje azonban szeletelt és zacskózott. Ez csak pirítva ehető. A hús aránylag olcsó, a zöldséget és gyümölcsöt drágának találtam, de rendkívül bö a választék. Aki Chicagóban művészetek után vágyik, legelőször a Művészetek Intézetét keresi fel. Itt minden korszak minden művészeti ága képviselteti magát. Napokig lehet bolyonga­­ni ókori görög és római szobrok, tizenkilen­cedik századi európai festők képei vagy a legmodernebb amerikai műalkotások között. De vannak másfajta múzeumok is. Én rendkí­vül érdekesnek és tanulságosnak találtam a Tudomány és Ipar Múzeumában tett látoga­tásaimat. Az ipar és tudomány fejlődését mutatja be a műszaki haladás kezdetétől napjainkig. Rendkívül érdekesnek találtam még a Shedd Akváriumot és az Adler Plane­táriumot. Különben Chicagónak több mint harminc képtára és 20-nál több múzeuma van. A kulturális központok száma is tíz körül van. Legismertebb az lllionis Center. A nemzetközi vacsora-party A „party" az amerikai társas összejövetelek leggyakoribb formája italokkal, rágcsálniva­lóval. Ilyen partyra gyakran összejöttünk a hivatalos programon kívül, hogy elbeszélges­sünk az intézet vezetőivel, kutatóival. Leg­emlékezetesebb a nemzetközi vacsora-party volt. A tanfolyam szervezői felkérték az egyes országok résztvevőit hogy legalább öt személyre számolva készítsék el országuk nemzeti eledelét vagy ételkülönlegességét. Mivel csehszlovák részről egyikünk se ren­delkezett a főzés terén kellő tapasztalatok­kal, a felkérés elég nagy gondot okozott. Végül Jozef K. tmavai kollégánk kibökte, hogy ö már főzött bográcsgulyást hétvégi baráti összejövetelen. Emellett maradtunk. Beszereztük a hozzávalókat, kicsit konzultál­tunk a magyarországi kollégákkal, majd elké­szítettük az ételt. Stílusosan bográcsban tá­laltuk, amit „Old Style Slovak Goulash" cím­kével láttunk el. Mind egy cseppig elfogyott. Ez persze semmit se árul el a minőségről. Több mint száz vendége volt a partynak. Elég ha csak mindenki megkóstolta. Az ame­rikaiak hozták az italt. Antonin Wild se tagadta meg származását, valahonnan vagy harminc üveg pilzeni sört szerzett. Mindnyá­jan jól szórakoztunk. K0VÁCS ZOLTÁN A szerző felvételei 17

Next

/
Thumbnails
Contents