A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-26 / 22. szám

A kuktaedény

lényegesen meggyorsítja a főzést. Az alábbiakban néhány élelmiszer főzési idejét írjuk le:

Burgonya 12 perc Burgonya szeletelve 4—5 perc Karalábé szeletelve 4—5 perc Lencse vízzel fedve 15 perc Sárgarépa 2—3 perc Szárazbab vízzel fedve 35—40 perc Sertéshús egészben 25—30 perc Sertéshús szeletelve 10—15 perc Marhahús egészben 40—50 perc Csirke 10—15 perc

A főzési időt a szelepjelzö hangjától számítsuk

Ételt sohase tároljunk a kuktafözöben, mindig öntsük át egy másik edénybe, a kuktát pedig azonnal mossuk el!

A kukta kiválóan alkalmas gőzölésre. Tegyünk az edény aljába 1,5 dl vizet, tegyük bele a gözölőbetétet és erre a gőzölendő élelmiszert.

Kozmetika nyáron a tengerparton

A nap, a tiszta levegő és különösen a tenger sós vize jó hatással vannak a szervezetünkre. Növelik a szervezet ellenállóképességét, javítják a fizikai erőnlétet és kozmetikai szempontból is fontosak.

Az erős napsugárzás azonban szárítja is a bőrt. Ez különösen veszélyes, ha a bőrünket nem védjük kellőképpen az ibolyántúli sugaraktól (védőkrémmel, olajjal, tejjel, stb.), valamint idősebb korban, amikor a faggyúmirigy termelése már amúgy is csökken. A nap szárító hatásától fokozódhat a bőr öregedése, megjelennek a ráncok, a barna foltok, melyek évek múlva is újra jelentkeznek az erős napsugarak hatására.

A tengervízben való fürdés után feltétlenül édes vízzel tusoljunk le. Napozáskor kerülni kell bizonyos gyógyszerek szedését is (például az antibiotikumot!)

Napozás után, hogy bőrünk regenerálódjék, alkalmazhatunk tápláló maszkot: 1 evőkanál olaj, 1 tojássárgája, 1 kanál méz. Harminc percig hagyjuk az arconnyakon. Langyos tejjel vagy kamillával mossuk le, hidratáló krémmel krémezzük.

Milos Macourek meséje

Volt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Barborka. Szájában kis fehér fogacskák sorakoztak egymás mellett, egyik szebb volt, mint a másik.

Reggelente Barborka megmosta, megkefélte őket piros fogkefével, és így szólt hozzájuk:

— Várjatok csak, majd meglátjátok, milyen finom falatokat adok ma nektek rágcsálni.

— Csak ne beiglit vagy kávéban áztatott zsemlét — mondták a fogak.

Barborka meg nevetett:

— Ilyesmit én nem eszem, az a nagymama kedvenc eledele!

És Barborka a fogacskáknak vajas kenyeret adott meg borjúhúst, a kis fogacskák meg rágtak, és nagyon szórakoztatta őket a dolog, mert a fogak arra valók, hogy rágjanak.

Este pedig, mielőtt Barborka lefeküdt, megint csak megmosta őket a I piros kefével, s megkérdezte őket, hogy érezték magukat.

— Tudod, nagyon is jól — felelték a fogak. — A kenyérnek olyan jó sült héja volt, és az nagyon szórakoztató, mert rághatunk rendesen, és egy cseppet sem unatkozunk.

— Na látjátok! — mondta nekik Barborka, azután rájuk nevetett a tükörben, a fogacskák meg visszamosolyogtak, és mindnyájan lefeküdtek.

De egyszer látogatóba jött Cecília néni, s egy nagy dobozt hozott Barborkának ajándékba, teli likörös bonbonokkal. Barborka meg illedelmesen igy szólt:

— Köszönöm, Cecília néni, óriási örömet okoztál nekem.

De a fogak egyáltalán nem örültek, mikor Barborka szájában megjelentek Cecilia néni likőrös bonbonjai, a fogacskák panaszkodni kezdtek:

— Mit csináljunk ezzel, ezt nem kell rágni, mit csináljunk, hogy ne unatkozzunk?

S elhatározták, hogy játszanak valamit, mondjuk, bújócskát.

— De előbb ki kell számolnunk a hunyót — mondta egy kis fog, a többiek meg rábólintottak:

— Helyes, előbb kiszámoljuk.

így hát kezdték kiszámolni a hunyót, s ahogy ez már kiszámoláskor lenni szokott, egyikük kiesett.

— Egyikőtök hiányzik — mondta este Barborka, mikor kefélte őket a piros fogkefével —, egyikőtök kiesett, mit jelentsen ez?

— Mit jelentene — felelték a fogacskák —, egész nap a bonbonokat szopogattad, nem volt semmi dolgunk, így hát bújócskáztunk, és mert ilyenkor ki is kell számolni a hunyót, hát kiszámoltuk, és egyikünk kiesett.

— Máskor ne csináljatok ilyesmit — mondta Barborka, de a fogacskák csak nem nyugodtak, és egyikük, aki egészen hátul volt, igy szólt Barborkához:

— Rendben van, Barborka, de te meg ne egyél több likörös bonbont, mert különben megint unatkozni fogunk.

— Miféle feleselés ez — mondta Barborka, és nagyon mérges lett —, én szeretem a likőrös bonbonokat, Cecília néni hozott nekem egy tele dobozzal, s addig fogom enni, amíg csak lesz belőle.

És tényleg, egyik bonbont a másik után ette, a fogacskák meg unatkoztak, igy hát megint bújócskáztak, megint kiszámolták, s ahogy kiszámolták, egyik a másik után esett ki, s mielőtt még Barborka megette volna az egész doboz likőrös bonbont, minden foga oda lett, egyikük egy gereblyében, másikuk egy fpgaskerékben talált állást, csak elöl maradt egy kis fehér fog, s szomorúan nézte Barborkát.

Barborka is szomorúan pislogott, és így szólt hozzá:

— Te már nem esel ki nekem, ugye?

— Nemigen — mondta a fogacska —, nincs kivel kiszámolósdit játszanom.

— Akkor jó — mondta Barborka. — Már nincs több likőrös bonbonom, most majd megint vajas kenyeret meg borjúhúst fogunk enni meg tejfölös karalábét.

— De buta is vagy te, Barborka! — mondta a fogacska. — Hát azt hiszed, hogy győzőn én azt a sok munkát? Ahhoz többen kellene, hogy legyünk. Most kénytelen leszel csak beiglit enni meg kávéban áztatott zsemlét.

Hány egyforma madár van a fán ?

SOÓKY LÁSZLÓ

Felhők felett fuj, fúj

fázós förgeteg. Földre fut, fiatal fáknak feszül.

Félénk fácánok földbe fúrják > fejüket, félnek. Fölöttük fürge förgeteg fú felleget.

Barborka azt gondolta magában: „Szép história, hisz én azt egyáltalán nem szeretem." De nem volt mit tenni.

így hát Barborka a nagymamával együtt eszegette hol a beiglit, hol a kávéban áztatott zsemlét, s mikor egy szép napon Cecília néni ismét eljött látogatóba, megállt az ajtóban, mint a sóbálvány, s így szólt:

— Megőrültem, vagy mi van velem? Hogy került ide két nagyanyó?

Bojtár Endre fordítása

21